vissza a főoldalra

 2010.02.19. 

„Reménykedem a szebb, magyar jövőben!”
Vass József, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje

Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13-as számú választókörzetében, amely Mezőkövesdet és térségét foglalja magában, az a Vass József indul a MIÉP színeiben – és a Magyar Megmaradás Közössége támogatásával –, aki immáron a harmadik ciklus óta önkormányzati képviselő és bizottsági elnök szűkebb pátriájában, Emődön. Vagyis elhivatottsága és megingathatatlan nemzeti elkötelezettsége több mint egy évtizedes politikai tapasztalattal is társul.

– Mindenekelőtt arra kérném, mutatkozzon be olvasóinknak!

– Ötgyermekes borsodi családból származom, Miskolcon születtem. Édesapám egyedüli kereső volt családunkban, hiszen édesanyám öt gyermek mellett nem tudott dolgozni. Akkoriban sok család élt hasonló körülmények között, hiszen a szülők általában még több gyermeket vállaltak. Miskolcon a II-es számú szakközépiskolában tettem le az érettségi vizsgát. Ezt követően a szesziparban helyezkedtem el, a megyei üdítőitalipari vállalatnak ugyanis több szeszfőzdéje is volt, és ezek közül a sátoraljaújhelyi lett az én munkahelyem. 1984- től, tehát huszonhat éve élek Emődön, ekkor lettem a helyi Szabadságharcos MGTSZ szeszfőzdéjének vezetője. 1994- ben – amikor végleg tönkrement a termelőszövetkezet – eladásra kínálták az emődi szeszfőzdét, amelyet megvásároltam. Azóta is én üzemeltetem, csak már egyéni vállalkozóként. Magánéletemmel kapcsolatban azt szeretném kiemelni, hogy éppen harminc éve nősültem, és feleségemmel, Ilonával azóta is boldog házasságban élünk. Közös büszkeségünk a lányunk, Viktória.

– Mindig is fogékony volt a közélet eseményei, történései iránt?

–Meg kell mondanom, hogy sokáig csak felületes szemlélője voltam az eseményeknek, ami azonban nem jelentette azt, hogy bármiképpen rokonszenveztem volna a kommunista rendszerrel. Párttag például a többszöri kapacitálás ellenére sem lettem. Mint oly’ sokan, magam is nagy bizakodással éltem meg a változásokat, és annál nagyobb csalódások értek az Antall-i politika láttán. Amikor 1994-ben ráadásul ez a megvezetett nép – talán a 3,60-as kenyérben bízva… – visszaszavazta a hatalomba Horn Gyuláékat, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy talán kevés a passzív részvétel, és az, ha négyévenként a megfelelő helyre ikszelek… Ekkor tudatosan informálódni kezdtem, hogy melyik párt mit akar, milyen célkitűzéseket tűz a zászlajára.

BŐVEBBEN

Természetesen az MSZP és az SZDSZ nem került a látókörömbe már akkor sem… Olyan pártot kerestem, amely sziklaszilárd nemzeti elkötelezettséggel rendelkezik, és amely számára a keresztényi értékrend az első számú iránymutató.

– Így már érthető, miért választotta a MIÉP-et…

– Igen, valóban a MIÉP volt az egyedüli olyan párt, amely a fenti kritériumoknak maradéktalanul megfelelt, és meglátásom szerint ez azóta sem változott. Jellemző, hogy az 1997-ben létrejött emődi MIÉP-alapszervezet egykori alapítói közül senki nem távozott sem a Fideszbe, sem pedig a Jobbikba. 1998-ban – természetesen immáron MIÉP-színekben – elindultam a helyi önkormányzati választásokon polgármester- jelöltként. Kevéssel lemaradtam ugyan a győztes, akkor még MDF-es Lehóczki István mögött, ám a képviselőtestületbe – Erős János tagtársammal együtt – simán bekerültem. Nem listáról, hanem közvetlenül megválasztva. Azóta is tagja vagyok az emődi önkormányzatnak, mondanom sem kell, hogy továbbra is a MIÉP színeiben.

– Három ciklus alatt vélhetően komoly politikai tapasztalatokat gyűjtött Emődön. Önkormányzati képviselőként milyen mértékben van lehetősége érvényre juttatni a MIÉP eszmeiségét?

– A helyzet ilyen téren kifejezetten jónak mondható, mert mind Lehóczki István polgármester úr, mind pedig a képviselő-testület tagjai tisztességes, jó gondolkodásmódú emberek. Aligha véletlen, hogy az újabban „bokrosodó” MDF-fel már régen szakító polgármesterünk immáron húsz éve áll városunk élén, és a képviselő-testület összetétele is alig változott az elmúlt tizenkét évben. Mindez a helyi lakosság munkánkkal szembeni elégedettségét mutatja. Kérdésére konkrétan válaszolva, képviselői munkám során természetesen mindig is a MIÉP szellemiségét tartottam igazodási pontnak. Az Egészségügyi- és Szociális Bizottság elnökeként igyekeztem igazságossá tenni például a helyi segélyezési rendszert. Ennek kivitelezése talán a legfontosabb eredmény, amely persze nem egyedül az én érdemem, hiszen ez sem ment volna a bizottság többi tagja és a polgármester úr egyetértése nélkül.

– Milyen programmal igyekszik majd meggyőzni a választókat?

– Úgy gondolom, hogy választókerületünkben kimondottan helyi problémák nem léteznek, hanem az országos viszonylatban, általánosságban meglévő súlyos gondok képeződnek le helyi szintre is. Ezek közül négy területet emelnék ki. Az egyik a közbiztonság, amely sajnos érzékelhetően romlik. Ez sem pusztán emődi vagy borsodi kérdés, ám sajnos itt is érzékelhető. A népesedési mutatóink drámaiak, ezen mindenképpen változtatni kell, méghozzá radikálisan. Minden létező módon növelni kell a fiatalok gyermekvállalási kedvét. A MIÉP már 1998-ban is beszélt a főállású anyaság bevezetéséről, ez manapság aktuálisabb, mint valaha. Hívő, keresztény emberként különös fájdalommal élem meg a magyarság Istentől való elfordulását, valamint lelki és szellemi posványba süllyedését, amely az elmúlt évtizedekben végbement. A kultúra és az oktatás felvirágoztatásával meg kell próbálni ezen is javítani, miként a honi egészségügyben uralkodó állapotokon is. Annak ellenére, hogy a fentiek külön-külön is embert próbáló feladatok, képviselővé választásom esetén mégis azon leszek, hogy mindegyik területen érdemi előrelépés következzen be. Jó előérzetem van nemzetünk jövője szempontjából, reménykedem egy szebb, magyar jövőben. Ennek létrejöttében pedig komoly szerep vár a MIÉP-re és az őt támogató Magyar Megmaradás Közösségére is.