|
 2010.02.26.
Sergi Belbel: Mobil (Comedia negra digital)
(Neptun Brigád)
Sergi
Belbel i Coslado 1963-ban született a Spanyolországhoz tartozó,
de függetlenségéért, sőt elszakadásáért szakadatlanul küzdő
Katalónia autonóm tartomány Terrassa városában. Ő klasszikus
értelemben vett színházi ember: 2005 óta igazgatója Barcelonában
a Teatre Nacional de Catalunya-nak, a katalán Nemzeti Színháznak,
1994 és 98 között három tanulmánykötetet tett közzé,
amiben összefoglalja az európai színjátszás és drámaírás
történetét, 1986-tól közel 20 színdarabját játszották idáig
a vén kontinens világot jelentő deszkáin. Dániában, Koppenhágában
a Plan-B színháznak szinte házi szerzője. Magyarországon először
2004-ben mutattak be Belbel-drámát, az Eső után-t, amit a
Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában láthatott a közönség.
A Vér című tragikomédiáját 2008-ban első ízben Kaposvárott,
a Csiky Gergely Színház, majd decemberben Budán a MU Színház
tűzte műsorára, 2009 decemberében pedig a Toszkána című komédiáját
szintén a MU Színházban nézhette meg a publikum. Belbel
darabjainak hazai népszerűsítésében a Neptun Brigád jár élen.
Ez az állandó társulattal és játszóhellyel nem rendelkező
együttes Baksa Béla színész-rendező köré szerveződik, nevüket
– egyik ott-tartózkodásukra emlékezve – a balatonföldvári
Neptun szállóról vették. Belbel Mobiljának ősbemutatója
Koppenhágában 2006. január 26-án volt a fent említett Plan-B
független színházban. Nálunk a Mobilt első alkalommal 2008
szeptemberében a Gödör Klubban adta elő a Neptun Brigád, majd
2009 januárjában a valamikori Szindbád mozi, a
mai KINO
előcsarnokában, majd március elején az Edu Caféban, és legutóbb
ez év február 13-án a Kossuth Klubban.
A
Mobil cselekményideje napjainkra tehető, mindössze 24 órába sűrűsödik,
eseményei Európában, valamelyik mediterrán nagyvárosban
zajlanak. A története olyan, mintha Mikszáth Kálmán-regény
lenne, 4 különböző szálon fut, amik a dráma végére összeérnek
és egymásba fonódnak. Ez az oka, hogy 26 jelenetének kétharmada
monológ, vagy fél párbeszéd. Szereplőinek száma is négy: két,
az ötvenes éveinek elejét taposó anya és egy-egy, bő húsz
éves gyereke. Az egyik anya elfoglalt „bizniszvumen”, elegáns,
jól tartja magát, a másik unatkozik, elhanyagolt, és nem küzd
az öregedés ellen. Abban minkét asszony azonos, hogy olyanok,
mint a manapság Amerikában divatos, onnan a nagyvilágba importált,
elégedetlen, mindig rosszul járó és döntő, szenvedő, állandóan
a pszichológusukhoz szaladgáló nők.
 Felnőtt
gyerekeik is hasonlóan flusztráltak, az üzletasszony rátelepszik
a fiára, agyonnyomja a szeretetével, megfojtja a ragaszkodásával,
a slampos asszonyság is gondjaival-bajaival bombázza a lányát,
őrá zúdítja elfuserált életének minden nyavalyáját. A két
anya a Távol-Keletre utazik, az egyik tárgyalásra, a másik
kikapcsolódni. Terrortámadás éri a repteret, kétségbeesett
gyermekeik odarohannak és keresik őket. Mind a négyen itt találkoznak
össze, és ér egybe a sorsuk. Csak az utolsó pillanatokban beszélgetnek
egymással, addig minden csevegés a maroktelefonon zajlik, ami összeköti,
de el is választja őket.
Ez
a Baksa Imre által rendezett előadás az első percétől az
utolsóig fenntartja az érdeklődést, izgalmas, sőt humoros.
Megfelelő dramaturgiai pillanatokban azonban egy-egy mesterien irányzott
elgondolkodtató kérdés hangzik el. A néző azért kel fel a székéből
elégedetten, mert az a benyomása, kapott valamit. Felhőtlenül,
felszabadultan szórakozott az elébe tartott görbe tükör látnivalóin,
ugyanakkor lelkileg nem megterhelő, mélyfilozófiai pokolgépekkel
vették tűz alá a fejét, hanem csak olyanokkal, amik arra valók,
hogy egy hangyányit jártassa az agyát. Megvan az a jó érzése,
hogy nem csak a rekeszizmaira hatottak, hanem az eszére is. Ez
Sergi Belbel digitális fekete komédiájának titka. Mindehhez
kellenek a színészek is. Naszlady Éva (alsó képen) a lány
anyját alakítja. Ő olyan asszonyt formál meg, aki sorsába
beletörődött, elfogadta a helyzetét. A fiú idegesítő,
elviselhetetlen anyját Molnár
Erika a
figura megkívánta harsánysággal játssza. Az érzelmileg,
anyagilag kiszolgáltatott fiút Chován Gábor érzékeny, felnőtté
válásában akadályozott fiatalembernek viszi fel a színre.
Kakasy Dóra kelti életre a lányt. Szerepformálásával azt
mutatja, hogy megindult azon a csúszós, lefelé tartó,
hisztikkel és depressziókkal határolt úton, amin az anyja.
Most is bebizonyosodik, a színjátszáshoz nem elengedhetetlenül
szükséges nagy és korszerű színpadtechnika, számtalan szemkápráztató,
fület bosszantó vagy zsongító eszköz, nem baj, ha vannak
ilyenek, de ezek nélkül is lehet lelkeket megmozgató, észre-szívre
ható előadásokat létrehozni. A Kossuth Klub földszinti
klubtermében is csak három ablak, meg két ajtó mindössze a
rendelkezésre álló tér, és mégis „ül” a darab, mert többet
bíz a néző fantáziájára, alaposabban megmozgatja képzeletét.
A mindennapos történet, és az ettől kissé elemelkedő
mondanivaló, valamint a színészi játék kárpótolja a díszletek
hiányát, és teszi kerek egésszé a produkciót. (Felső képen
a Mobil szereplőgárdája.)
Dr. Petővári Ágnes
|
