|
 2010.02.26.
A MIÉP alapprogramja aktuálisabb, mint valaha!
Várkonyi József agrármérnök, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje
Borsod-Abaúj-Zemplén
megye 10- es választókörzetében – mely egyebek mellett Sárospatakot,
Sátoraljaújhelyt, és a Bodrogköz gúnyhatármenti falvait is
magában foglalja –, a MIÉP Várkonyi József agrármérnököt
indítja az idei országgyűlési választásokon. A sátoraljaújhelyi
MIÉP-alapszervezet elnökét a MIÉP többi jelöltjéhez hasonlóan
a Magyar Megmaradás Közössége is támogatja.
– Mit tart fontosnak elmondani önmagáról
bemutatkozásképpen?
–
Görög katolikus családból származom, ahonnan alapvető
keresztényi erkölcsiséget hoztam magammal. Életem két részre
tagolódik a munka szempontjából, mert az első felében agrármérnökként
dolgoztam, a másik részét pedig vállalkozóként éltem végig.
Jelenleg már nyugdíjas vagyok ugyan, ám ez az én esetemben egyáltalán
nem jelent passzív életet. Egyrészt még mindig vannak olyan cégek,
amelyek afféle szaktanácsadóként számítanak a szakmai
tapasztalataimra, ismereteimre, másrészt kulcsszerepet játszik
az életemben a sport. A mai napig aktívan sportolok, síelek,
focizom, és Sátoraljaújhelyen a helyi sportegyesületben,
valamint a Zempléni Ifjúságért Egyesületben is vezetőségi
tag vagyok. Ezek a dolgok pedig aktívan tartják az embert. És
akkor még nem is ejtettem szót a politikáról, amelyben szintén
benne vagyok. Az előző két választási ciklusban a szavazatok
alapján bekerültem a helyi testületbe, önkormányzati képviselő
voltam, 2006 óta pedig külsős bizottsági tagként dolgozom a sátoraljaújhelyi
önkormányzatban.
– A MIÉP az első párt, amelynek
tagja lett?
–
Nem. Az állampártnak sosem voltam tagja, ám a rendszerváltás
idején kevéssel az újjáalakulás után beléptem a Független
Kisgazdapártba.
– Netán önt is magával ragadták
Torgyán József szónoklatai?
–Nem,
erről szó sincs, engem nem Torgyán József ragadott magával,
hanem az a programpont, amely szerint a kisgazdák felül akarták
vizsgálni a rendszerváltozás időszakának privatizációit és
reprivatizációt hirdettek meg. Maximálisan támogattam ezt a törekvést,
amelyet azzal is kifejeztem, hogy magam is csatlakoztam a párthoz.
Sajnálatos módon a nagy dérrel-dúrral beharangozott privatizációs
felülvizsgálatból az égvilágon semmi nem lett, sőt, nem
sokkal később a párt programjából is kikerült. Ez nagy csalódást
okozott számomra, így kiléptem az FKGP-ből. Ezt követően néhány
évig ismét pártonkívüli voltam.
– Mikor és miért csatlakozott a MIÉP-hez?
–
Nem azonnali dolog volt az én MIÉP-es elköteleződésem, hanem
az évek során alakult ki. Már 1992 nyarán nagy érdeklődéssel
olvastam a „Néhány gondolat” című Csurka-tanulmányt, és
az annak elképesztő hullámokat vető utózöngéit. A Magyar Út
Körök megalakulását, majd később a MIÉP létrejöttét már
egyértelmű rokonszenvvel figyeltem, sőt, az 1994-es választások
alkalmával afféle aktivistaként segítettem is a pártot a térségben.
Tag ugyanakkor még nem voltam, mert véleményem szerint a tagság
vállalásának egyértelmű kötelezettségvállalást is kell
jelentenie. Amikor megismertem a MIÉP, és a Magyar Út Körök
alapprogramját, nagyon megtetszett. Az általam korábban
rokonszenvesnek talált FKGP-programnál is sarkosabb, nemzetibb
volt, ha lehet így fogalmazni, amelynek a magyarság sorsa állott
a középpontjában. Tetszett a keresztényi elkötelezettség nyílt
vállalása is. Ezért úgy döntöttem, belépek a MIÉP-be. Immáron
másfél évtizede vagyok tagja a nemzeti radikalizmus pártjának.
Az általam vezetett sátoraljaújhelyi MIÉP-alapszervezet is kitűnően
működik, bár meg kell mondanom, hogy sajnos néhányan
nincsenek már közöttünk… Ellentétben azonban a sok helyütt
megfigyelhető Jobbikba vándorlással, nálunk sajnos arról van
szó, hogy itt sok egykori ’56-os szabadságharcos is tagja volt
a MIÉP-nek, akik közül az elmúlt években többen távoztak az
élők sorából. Ők pótolhatatlan veszteséget jelentenek
nemcsak a MIÉP, de az egész nemzet számára is!
– Most, 2010-ben milyen programmal vág
neki a választási küzdelemnek?
–
A programmal kapcsolatban észrevehető egy igen érdekes dolog.
Tulajdonképpen nincs változás a MIÉP megalakulásának idejéhez,
1993-hoz képest, pedig az már tizenhét éve volt. A MIÉP és a
Magyar Út Körök akkoriban lefektetett alapprogramja aktuálisabb,
mint valaha! Ha jobban belegondolunk, ez tragédia, ám attól még
igaz. Úgy gondolom, olyan helyzetbe került országunk, nemzetünk,
hogy egy képviselőnek – kerüljön be az Országgyűlésbe
Magyarország bármely szegletéből – elsősorban az országos
jelentőségű, nemzetmegtartó erejű döntésekért kell majd síkra
szállnia.
– Ön melyeket sorolja ezek közé?
–
Több kiemelt fontosságú terület van, ahol nem lehet folytatni
az eddig alkalmazott gyakorlatot, mert látható, hogy ezek által
hová jutottunk. Létkérdésnek tartom – úgy is, mint agrármérnök
– a magyar föld hazai kézben tartását. Kitűnő termőtalajunk
van, nagy mennyiségű felszín alatti vízkészlettel, amelyet
minden áron meg kell őriznünk! Három kulcsfontosságú ágazat
van, amelynek magyar kézben való megtartása, illetve ahol szükséges,
ott visszaszerzése, szintén stratégiai fontosságú. Ez a három
ágazat a gazdaság, a kultúra és az egészségügy. Ugyanígy létkérdés
a népesedés ügye, amely katasztrófával fenyegeti nemzetünket.
A gyermekvállalási kedvet radikálisan növelő intézkedés-csomagra
van szükség – azonnali hatállyal! De a felsoroltakon kívül
szót ejthetünk az egekbe szökő munkanélküliség csökkentéséről,
valamint a közbiztonság érezhető javításáról, mert ezek közvetlenül
is érintik az embereket. Látható tehát, hogy bár csak a
teljesség igénye nélkül szemezgettünk a megoldásra váró
feladatok közül, így is mennyi-menynyi terület került szóba.
Összességében elmondható, hogy minden szinten időszerű és
szükséges a nemzeti fordulat. Emiatt említettem azt az imént,
hogy most elsősorban országos programalkotás idejét éljük.
Ezek segítségével érhetjük el azt, hogy javuljon az élet
helyi szinten is. Tulajdonképpen nemzetmentő programnak is lehet
nevezni azt, amely most ránk vár. Ez azonban csak akkor lesz
hiteles, ha az a párt, amely a fentebb felsoroltakat minden más
politikai erőnél hamarabb zászlajára tűzte, részt vállalhat
a megvalósításból is. Ez a párt pedig a MIÉP! Éppen ezért
kérem a választópolgárokat, hogy támogassák a MIÉP-et előbb
ajánlószelvényükkel, majd a választás napján szavazatukkal
is.
Kovács Attila
|
