|
 2010.01.02.
Ötvös Csilla, operaénekesnő: Emberközpontú politikát
Napjainkra szinte szétesett a
zenei élet. Csak az létezik, akit a sajtó felken sztárnak.
Megnehezedett a művészvilág élete. A tanítási körülmények
is egyre vészterhesebbek. Iskolák sokaságában szűnik meg a
tanítás, folynak a szülői aláírásgyűjtések, lakossági,
önkormányzati tiltakozások, hogy ne szüntessék meg
gyermekeink tudáshoz való jutásának lehetőségét. Kiemelten
sújtja ez az anyagi ellehetetlenülés a művészeti oktatást!
– így a zenei, képzőművészeti szakirányú iskolákat.
Jelentkező pedig lenne elég, de taníttatásukhoz nem járul
hozzá a helyi és országos politika. Nincs pénz rá, mondják.
De erre kell, legyen pénz! A zenetanulás nem úri huncutság,
hanem a jövő, az élhető, emberhez méltó élet egyik garanciája.
Ha megfosztjuk a fiatalokat a szellemi élet finomságaitól, ha
csak „praktikus” tudományokat oktatnak, hamar gépemberekké
változik a következő generáció. Egy elembertelenedett, pusztán
praktikus világban az sem hajt hasznot, hogy például eltartsák
a magatehetetlen, öreg embereket, vagy gondozzák a betegeket. És
akkor a mai politikusok sem kerülhetik majd ki a könyörtelen véget,
amit előidéztek. A muzsika a legjobb léleknevelő. Ember nem
lehet meg zene nélkül. Még azoknak is kell a zene, akik a silányat
fogyasztják. De ha így van, akkor társadalmi kötelességünk
nem a legsilányabbat, hanem a legjobb minőséget minél szélesebb
rétegekhez eljuttatni. A következő kormánytól várjuk és elvárjuk,
hogy a politika központja az ember legyen! – és gyermekeink
sorsa, biztonsága! – Magyarország léte függ tőle! Elvárjuk,
hogy a művészet ismét társadalmunk értékrendjének meghatározója,
a jövő nemzedék követendő példája legyen! Az a kormány,
amely nem hajlandó belátni, hogy a gyermek a társadalom megújulásának,
jövőnknek létalapja, véghetetlen bűnt követ el! Bűnt az egész
társadalommal szemben – és bármily hihetetlenül hangzik: saját
személyükkel szemben is! (Csak emlékeztetőül; az előző
miniszterelnök fiát lopáson érték tetten az egyik nagy bevásárlóközpontban;
– és úgy magyarázta ki az esetet, hogy ez egyszerű, gyerekes
csínytevés volt; a családban majd megbeszéljük a dolgot! De
ha majd önnön szülei, vagy társai gyilkosává lesz, vajon
kivel lehet lesz „átbeszélgetni” - és jóvátenni a következményeket?)
A következő kormánytól várjuk és elvárjuk, hogy azokat,
akik ilyen végzetes morális, gazdasági és egzisztenciális
nemzetrontást idéztek elő; számoltassa el „viselt dolgaikról”
és példaértékű, arányos súlyú büntetést rójon ki rájuk
– mert csak ez hozhat enyhülést meggyalázott nemzetünkre, végveszélybe
került társadalmunknak ez adhatja vissza ismét önbecsülését!
|
