vissza a főoldalra

 2010.01.13. 

Iván az örökös?

Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékeztek a magyar ellenállók, köztük a legendás Vitányi Iván parlamenti képviselő. A Népszabadság beszámolójából érdekfeszítő történelmi mozzanatról értesülhetett az elkötelezett olvasóközönség.  65 évvel a nyilas uralmat követően kiderült, hogy Bajcsy-Zsilinszky a sopronkőhidai börtönben kivégzése előtt végrendelkezett, és örökül hagyta Magyarországot. E történelmi jelentőségű esemény Vitányi képviselő úr kurta beszámolóját alapul véve a következőképp eshetett meg. Iván cellája Sopronkőhidán Bajcsy-Zsilinszky szomszédságában volt, ennélfogva a korabeli, nyilasok által is ápolt börtönszokásoknak megfelelően sokat beszélgettek. Elképzelem, ahogy Iván néha átkopogott Endréhez, hogy megbeszéljék a másnapi menüt, vagy hogy panaszkodjon cellaszomszédjának a nyilas őrök modortalanságáról. Egyik alkalommal váratlanul Bajcsy-Zsilinszky ment át Ivánhoz, és minden átmenet nélkül közölte vele, „a fiatal baloldalra hagyom Magyarországot”. Mivel Iván akkor fiatal volt, és tetőtől- talpig baloldali, magára vállalta a nehéz teher cipelését a XX. század még hátralévő zivataros éveiben. Bajcsy-Zsilinszky kitűnően választott, vagy talán valamit ösztönösen megérzett, amikor Vitányira, és nem az ugyancsak Sopronkőhidán tartózkodó Rajk Lászlóra hagyta Magyarországot, mert szegény Lacit a nyilasok megkímélték ugyan, de néhány évvel később Iván baj- és elvtársai felakasztották. Később persze kiderült, hogy pusztán tévedésből, de akkor már késő volt. Sírjára ráírták, hogy PARDON, és ezzel az ügy, valamint Magyarország átmenetileg el is volt intézve. Azt is mondta még Vitányi Iván, hogy Bajcsy- Zsilinszkynek tanulságos életútja volt, mely a jobboldalról indult, és a baloldalon ért véget, mialatt fokozatosan feloldódott benne a baloldal iránti idegenkedés. Iván szerényen elhallgatja, hogy Bajcsy a baloldaliak közül legjobban benne bízott, őt szerette, hiszen Neki, a kiválasztottnak súgta meg, kire hagyja Magyarországot.

A baloldali ifjú örökös Vitányi Iván – úgy is mint a zászlóvivő – később a XX. századra jellemző baloldali életutat futott be, amennyiben a bolsevizmust is baloldalnak tekintjük. A rábízott terhet tűzön-vízen át vitte, csak vitte, és gondosan megválogatta barátait az őrzésben. 1945-ben MKP-tag, később MDP, 72-ben MSZMP-tag, majd végül MSZP alapító tag. Ne felejtsük el az éppen manapság újraéledő Demokratikus Chartát sem, mely éppen annyira demokratikus, mint amennyire a Lenin-fiúk voltak baloldaliak. Így lett Iván az örökös, legméltóbb képviselője az általa baloldalinak nevezett hazaáruló politikának. Folyamatosan képezte magát, és a baloldali szakma minden csínját-bínját kitanulta. Tanítómestere Lukács György, a baloldal, és a liberálbolsevikok világítótornya, a szolnoki vöröskatonák megtizedelője. Vitányihoz hasonló baloldali túlélőt még egyet ismertem, Vásárhelyi Miklóst, aki ugyancsak kivételesen szép pályát futott be a fasiszta Olaszország iránt érzett szimpátiától a Soros-féle alapítványig. Emlékezetes pillanat volt, amikor a Nagy Imrét (ő is baloldali volt szegény, de szintén kivégezték) halálra ítélő Dr. Vida vérbíró előtt megígérte, hogy nem lesz több kilengése, és hű katonája marad a kádári bolsevik rendszernek. Iván bácsit saját beszámolója szerint nagy megtiszteltetés érte, ezért méltányosságból elvárható lett volna, hogy Bajcsy-Zsilinszkyhez hasonlóan, ő is megértőbb legyen a másik oldallal szemben. Képviselhette, és népszerűsíthette volna például Zsiliszky Endre egyéb, mondjuk a sajtóval kapcsolatos nézeteit , mely terület igencsak közel áll Vitányi képviselő úrhoz. Íme néhány népszerűsítésre méltó gondolat Zsilinszky Endre: Nemzeti Újjászületés és Sajtó című könyvéből.*

„Magyar vagyok – kell megszólaljon bennünk fajtánk lelkiismerete –, az én magyar szívemmel, fejemmel, szememmel, az én magyar ösztöneimmel és erőimmel akarom fajtám sorsát látni, mérni, munkálni. Ezért kell a zsidóságot előretörésében megállítani, hatalmi túlsúlyában visszaszorítani. Mindenekelőtt és mindenekfelett a sajtóban. Aki ezt jóhiszemű zsidóként nem érti meg, nos ezzel csak azt bizonyítja, hogy a magyar szellem rajta semmit sem fogott.”

„A zsidó túlsúly megtörése azonban korántsem jelent merev, ellenséges állásfoglalást a hazafias és tisztességes zsidósággal szemben. Nem jelent zsidógyűlöletet, annál kevésbé zsidóüldözést. Csupán önvédelmet!”

Nem tudok róla, hogy Bajcsy-Zsilinszky ezen nézeteit valaha is megtagadta volna. Vitányi az örökös erről mélyen hallgat, ahelyett, hogy elolvasná, ha eddig nem tette Zsilinszky könyvét. Ehelyett édesdeden szunyókál a parlamentben havi többszázezerért. Itt van például egy másik érdekes megállapítás Zsilinszky Endrétől, kíváncsi vagyok, mit kezdett vele az örökös, ha olvasta egyáltalán:

„Egyet nem szabad azonban megengednünk: hogy a zsidóság, akár mint egyik eleme a magyar nemzetnek, akár mint külön faj, a keresztény magyarság óriási többségének fölibe kerülhessen a jövőben az élet bármely terén.”

„Egyensúlyt kell teremtenünk a magyar társadalom túlhatalmas zsidó törpekisebbsége és háttérbe szorított óriási keresztény magyar többsége között.”

Figyelemreméltó, hogy mit mondott Zsilinszky a Vitányi által egy életen át képviselt kommunizmusról. Íme:

„Legcsúfosabban természetesen és legvéglegesebben a kommunizmus bukott meg, mely már alapjában a pacifista, antimilitarista, intellektualista, progresszív, polgári zsidó radikalizmusban is olyan szemérmetlenül sajátította ki a maga számára az „emberiséget”, valójában pedig éppen az embert hagyta ki számításaiból, úgy is mint tömegakaratot, úgy is mint emberanyagot egy új társadalom fölépítéséhez.”

Vitányi Iván szerény ember, ő nem sajátítja ki az emberiséget, csupán a baloldaliságot. Neki ennyi is elég a havi képviselői fizetés mellé. A következő megállapítás népszerűsítését is magára vállalhatta volna Vitányi Iván MSZP képviselő és örökös:

„Végül odáig magyarosodtunk, hogy nem csehek, tótok, oláhok és szerbek fordították föl a magyar nemzeti államot, hanem a Kunfiak, Kunok, szegedi Lukácsok, báró Hatvanyak, Balázsok, Jászik, Szendék, Pogányok, Vágók, Szántók és Korvinok, csupa a magyar fajba betolakodott, magyarul beszélő és magyar nevű szedett-vedett idegen. Így még nem tettek csúffá nemzetet a világhistóriában.”

Így látta tehát Zsilinszky Endre a világot, és benne a magyar sajtót 1920-ban. Azóta nem sok minden változott, mint ahogyan Vitányi Iván, a nagy mesemondó is maradt, aki volt: kissé rozzant de mélyen elkötelezett bolsevik. Iván az örökös, azonban mondott még mást is a megemlékezésen. Keserűen megjegyezte, hogy „nem gondolta volna, hogy 65 évvel később egy agresszív jobboldal fog terjeszkedni Magyarországon”. Vitányi arról nem szólt, hogy az elmúlt 65 év során ki terjeszkedett agresszíven Magyarországon, mert azt le kell szögezni, hogy hazánkban utoljára Iván és csapata, azaz az általa baloldalinak nevezett párt vezérletével akasztottak. Sajnálatos tény, hogy többek között egy sereg kommunistát, és valóban baloldali elvtársat Ehhez elegendő lenne, ha Iván bácsi végigfutná az 56 után felakasztottak listáját: munkás, tanár, buszsofőr... A megnyomorított százezrekről most ne beszéljünk. Kétlem, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre ezt szó nélkül tűrte volna , ha túléli a II. világháborút.

Ami pedig a Jobbikot és a gárdát illeti, Vitányi Ivánt meg szeretném nyugtatni, nem kell félnie. Szunyókáljon csak nyugodtan a parlamentben. Korántsem az általa agresszívnek nevezett jobboldal terjeszkedik, hanem ugyanazok, akik az elmúlt 65 évben, csak más módszerekkel. Nem osztogatnak hanem fosztogatnak. Vitányi Iván MSZP képviselőt bizonyára elfelejtették felébreszteni. Az elvtársak valójában nem is terjeszkednek, a helyes megállapítás a következő: nem zsugorodnak. Itt vannak és teszik a dolgukat. A cél már réges-régen kőbe vésetett: Mindenáron hatalomban maradni. Ha nem megy balról, majd megy jobbról vagy szélsőjobbról. Ugyan kitől fél Vitányi Iván? Csak nem a születésétől fogva baloldali Baló Gyuri feleségétől, Morvai Krisztinától (anyja neve: Schwartz Klára), vagy attól a magyar gárdától, melynek megalapítója a munkásőrség egyik legutolsó vezetőjének édes gyermeke? Vitányi Ivánnak attól kell csak tartania, hogy egyszer fény derül mindazon hazugsághalmazra, mely hatalomban tartotta és tartja a baloldalinak hazudott bolsevik típusú eszmerendszert, és annak jeles képviselőit. Többek között őt is. Nem lepődnék meg, ha néhány hasonszőrű elvtársával együtt már egy újabb párt megalapításán törné a fejét. Az MSZP szénája nagyon rosszul áll. Milyen jól jönne most egy új, szociáldemokrata alapokon nyugvó, és Bajcsy-Zsilinszky nevét viselő párt, élen többek között Vitányi Ivánnal, az örökössel. Egy választási ciklusra biztosan kitartana, aztán majd kitalálnak valami újat, valami eredeti igazi neobaloldalit. Vénségére Vitányi Iván képviselő úr jobban tenné, ha Bajcsy-Zsilinszky Endre nevével nem élne vissza. Ő egy tisztességes, világosan látó magyar politikus volt. Nemhogy Magyarországot, de mást sem hagyott Ivánra, bármennyire is hazudja ezt nekünk az agg, magát baloldalinak nevező bolsevik. Végül még egy idevágó gondolat a könyvből:

„A rombolásért azonban, melyet a zsidó szellemű sajtó a magyar nemzet kincsesházában véghezvitt, igazságtalan dolog volna elsősorban, vagy éppen csakis a zsidókat okolni. Végre is az ember legdrágább kincseit ne bízza másra!”

Bajcsy-Zsilinszky Magyarországról sem gondolkodhatott másképpen. Ebből kiindulva találgathat a kedves olvasó, vajon mit hagyhatott kivégzése előtt Bajcsy- Zsilinszky Endre Vitányi Ivánra? Én arra a pár cipőfűzőre tippelek, amit nadrágszíjjal együtt el szoktak venni az elítélttől. Remélem, Vitányi Iván, az örökös legalább ezt rendben megőrizte.

Solini Béla