|
 2010.01.08.
Az elnök, a kormány és a válság
Băsescu
és kormánya, no meg az elnöki párt a választások második
fordulója, a kabinet kinevezése óta mintha arra játszana, hogy
mielőbb bebizonyítsa választóinak, arroganciában és pökhendiségben
nincs ki túltenne rajtuk. Már Emil Boc kormányfőnek való
kinevezése sem nevezhető a működő demokráciákban elfogadott
gyakorlatnak. De Traian Băsescu azzal a 70 000 szavazattal a
tarsolyában, mellyel elnyerte a legmagasabb közjogi méltóságot,
fütyül a politikai szokásrendre. Igaz, újraválasztása után
bejelentette: neki már nincsenek politikai ambíciói, felért a
legmagasabbra, öt év múlva végleg távoznia kell a köz- és
politikai életből, tehát úgy cselekedhet, miként akar.
És nemcsak mondja, teszi is: legszűkebb és legbizalmasabb
körét nyomja a kormányzás magasabb szférái felé, hemzseg a
kabinet és hivatala a Demokrata-Liberális Párt vonzáskörébe
tartozó emberektől. Hogy az európai gazdasági és politikai médiában
megütközést váltott ki Elena Udrea újabb, még pénzesebb
minisztérium élére való kinevezése, hogy idehaza megbotránkozást
keltett Berceanu, Videanu további futtatása, hogy majd mindenki
nevetségesnek tartja, hogy az árulónak tartott Gabriel Opreát
nevezte ki a honvédelmi tárca élére, vagy igen kevesen értik,
mi célból emelte be a kormányba Sebastian Vlădescut pénzügyminiszterként
— egyáltalán nem érdekli. S bár hümmögnek néhányan,
mintha már azt is természetesnek tartanák, hogy — lánya után
— szekerét tolja az aranyifjú Honorius Prigoanănak, aki eddig
csak EBA és Băsescu választási kampányában jeleskedett, de
aki most egy parlamenti szék megszerzéséért harcba lendülve
nem kevesebbet ígér, mint államreformot, metróvonalat, parkot,
kenyeret és cirkuszt a főváros egyik kerületében. Valószínűtlen,
hogy bármit is teljesítene, de szavazógép-alkatrésznek, Bólogató
Jánosnak mindenképp jó lesz.
Visszatérve a kormányra: a negyediknek nevezett
Boc-kabinet — független gazdasági szakértők szerint — a
dilettantizmus megtestesítője. Emiatt jósolják, Romániában a
válság hatásainak irányított, átgondolt enyhítésére
aligha számíthatunk. Ez a kormány képtelen lesz átfogó és
hatékony intézkedések kidolgozására — s bizonyítékként
az idei költségvetés-tervezetet hozzák fel, mely némely területen
elképesztő és ésszerűtlen megszorításokat tervez (tanügy,
egészségügy, beruházások), máshol meg — főként az állam
erőszakszervezeteiben — nagylelkű pénzszórást irányoz elő.
Azt vallják: világválság van, s ahogyan jött, magától kell
mennie is.
Simó
Erzsébet
(Háromszék)
|
