|
 2010.01.15.
Gyógyulj meg, Gyuszi!
A
minap szülővárosodban, Kunszentmártonban jártam. Akkor
gondoltam rád, hogy hogyan gyógyulsz. Telefonon nem akartalak hívni,
mert tudom, hogy Pálma, a kedves, közvetlen feleséged úgyis
elhárít felőled mindenfajta kíváncsiskodást, vigyáz rád.
Ez ad reményt nekem is a te gyógyulásodra. De Karácsony előtt
mindenképpen szót akartam váltani veled, hogy jókívánságaimat
tolmácsoljam, és arra kérjelek, nagyon arra kérjelek, hogy gyógyulj
meg. Ez a 2008-2009-es év sok bajt hozott neked is, nekünk is,
mindannyiunknak, magyaroknak. De most az a legfontosabb, hogy a
Nemzet Színésze ismét hallható legyen. Újra szeretném látni
tőled a Thália színpadán a Holdbéli csónakost. Aztán olyan
sokan szeretnének találkozni Buga Jakabbal is. Aztán roboghatna
az az úthenger is, amit te vezettél. Na most, ami a rezedaszagú
faludat illeti, Kunszentmártont, tényleg vár téged, emlegetik
a nevedet, csak így: a Szabó Gyuszi. Meg kell értened, hogy
akit nagyon szeretnek, nagyon várnak. Nagyon várnak téged azért,
hogy adj! Mert sok a baj. Nem akarlak terhelni ezek felsorolásával.
A legutóbbi színházad, a székesfehérvári beázik, romlik,
sorsára akarják hagyni, pereskedés van, kötbér, csak pénz
nincs. De ha te szólsz érdekében, csak megállnak az emberek,
és kérdezik: mit mond a Szabó Gyuszi? A többi színházról
most egy szót sem ejtek, csak a színésztársaidról, akik
manapság csaknem nyomorognak, mert kevés a munka és kevés a színház.
A nemzet színésze szólni fog, tudják és várják. A te pályád
jogán sok mindent elmondhatsz. Jól emlékszem, amikor az utolsó
alkalommal szerepre hívtak a Magyar Rádióba, te éppen délutáni
szunyókálásban voltál. Pálma, tündéri asszonyod olyan szépen
költögetett: Gyuszikám, a rádióból keresnek. És te felkeltél,
és vállaltad a szerepet, elmondtad a mondandót a Magyar Rádióban.
Nagyhatású volt. Mert az tény, ha te megszólaltál, filmben,
színpadon, rádióban vagy televízióban, egyszerűen a varázslatod
révén mindenki rád figyelt. Gondolj bele, kik is voltak a társaid.
Óriási színészek: Domján Edit, Latinovits Zoltán, Kaló Flórián.
De kik voltak a társaid, amikor indultál a kunszentmártoni tanyáról,
bele a világba, a budapesti színházak színpadára? Horváth
Teri, Szirtes Ádám, Soós Imre. Mind külön-külön világot
alkottatok, de a színházi hangszer minden húrján játszottatok.
Na most ez a tapasztalás rád nagy feladatokat rótt, továbbvinni
az ő hangjukat, tovább éltetni az ő szívüket, a színházszeretetet
és a közönség szeretetét. De nem akármilyet ám, Szabó
Gyula úr, hanem a magyar színházat és a magyar nézőt. Mert a
te utolérhetetlen talentumod mindig is ezt szolgálta, és most
is – no persze nemcsak ezért – várják ezrek és tízezrek a
te gyógyulásodat. Hála Istennek, kislányod folytatja pályádat,
hála Istennek Pálma asszony vigyáz a családjára, benne rád
is, féltő szeretettel vigyáz. De hallgasd meg kérésünket, és
azonnal gyógyulj meg, mert tudom, hogy nagy benned az akarat. A
gyógyuláshoz
meg az kell.
Voltam
már én is úgy, hogy az asztalon nagyon billegett az evilági
munkakönyvem, három vagy négy napig, ki tudja már, nem is emlékszem
rá, lebegtem fent is meg lent is. Aztán meggyógyultam, mert imádkoztak
értem, mert én is akartam, hogy lépjünk tovább. Na már most
te is akard. Tudom, hogy szereted szülővárosodat, akkor is, ha
Budafokot is szereted, és mindig jó szívvel emlékszel vissza
az ottani tanyai életre. Onnan, a tanyai világból hoztad a képességeidet.
Játszottál te Jézust, játszottál Arturo Uit, aztán Hitlert,
meg másokat. De a legfontosabb az, hogy ezt a Jézust te kicsiny
gyermekkorodban is nagyon szeretted. Jól emlékszem Kiss Pista
István riportjára. Sorozatának az volta címe, hogy Séta a bölcsőhelyem
körül. És te sétáltad körbe a bölcsőhelyedet Kiss Pista
Istvánnal, és abból a szépszavú beszélgetésből sok minden
kiderült. Például az, hogy te szívből szeretted Jézust,
szereted most is, és gyermekkorodban szorgalmasan jártál
ministrálni. Talán még a papi hivatásra is gondoltál. De aztán
színész lettél – a mi örömünkre. Jártál akkortájt
advent idején Kunszentmártonban a rorátékra, amikor énekelték
az ezerráncú öregasszonyok szépen az adventi éneket: „Ébredj
ember mély álmodból!” De az általad szeretett Jézust idézem
neked a karácsonyi legjobb kívánságaimat tolmácsolva: „Kelj
fel, és járj!” Gondolj tehát a kis Jézusra, és így majd fölkelsz,
és járni kezdesz, majd újra halljuk a hangodat a rádióban, a
televízióban és a színpadon. Ölellek szeretettel, Családodat
egyenként és összességében nagy szeretettel köszöntöm.
Győri Béla
|
