|
 2010.01.16.
Elhunyt Fekete Gyula
A
Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja, hogy 2010.
január 16-án 88 esztendős korában elhunyt Fekete Gyula író,
szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös
Tagja. Temetéséről később intézkednek.
Fekete Gyula 1922. február 26-án született Mezőkeresztesen.
Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi
Egyetem Közgazdaságtudományi Karán végezte. 1945 –től
Debrecenben az Nemzeti Parasztpárt (NPP) központjában dolgozik,
Borsod megyében a földreform miniszteri biztosa, majd az NPP észak-magyarországi
titkára, az Északi Szabad Szó felelős szerkesztője, az Észak-Magyarországi
Szövetkezeti Központ ügyvezető igazgatója. 1947-től ’53-ig
a fővárosban a Március Tizenötödike, a Szövetkezet, majd a
Szabad Szó, a Világosság, az Esti Budapest szerkesztője.
1956-ban az Írószövetség titkára, majd 10 hónapig letartóztatásban
él.1965 és ’68 közt a Budapest szerkesztője, 1988—tól egy
évig a Hitel munkatársa. 1981-től 8 évig az Írószövetség
alelnöke. 1989-ig az Országos Családvédelmi Tanács társelnöke,
az Olvasó Népért Mozgalom elnöke. 1988-90 az MDF elnökségi
tagja, 1990-
91 a
Magyar Néppárt elnöke, a Magyar Néppárt - NPP intézőbizottságának
elnöke. 1992 – ben a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi
tagja lesz. 1992-96 az MVSZ ügyvezető alelnöke. Elismerései:
Kiváló Munkáért (1949), József Attila-díj (1953, 1963,
1973), SZOT-díj (1964), a Művészeti Alap irodalmi díja (1978),
a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992.) (ezt
nem volt hajlandó átvenni). Írt regényeket, elbeszéléseket,
filmeket, drámát, esszét, publicisztikát, megjelent 52 prózai
kötete, száznál több hazai kiadásban. Külföldön - kisebb
írásokat nem számolva - 11 kötete jelent meg, 54 kiadásban,
orosz , német, angol, francia, spanyol, olasz, cseh, szlovák, észt,
lett, litván, lengyel, bolgár, román, finn, eszperantó
nyelven. Ismertebb kötetei: A kék sziget; A falu szépe; Az
orvos halála (26 hazai és külföldi kiadásban); A hű asszony
meg a rossz nő; Egy korty tenger; Sarkcsillag; Éljünk
magunknak?; Elfogultságaim térképe; Véreim, magyar kannibálok!
(Vádirat a jövő megrablásáról); Gondolkozzunk, magyarok!; Csőre
töltött gondolat; Naplóm a történelemnek. 2009-ben Prima-díjjal
tüntették ki.
2007. szeptemberében a Magyar Fórum kérdéseire válaszolt
Fekete Gyula, az MDF alapítója. Arra, a kérdésre, hogy mire
lenne szükség a népességfogyás lefékezéséhez, ezt válaszolta
az író:
„Nem a segélyekre tenném a hangsúlyt.
Az adórendszer a ludas. A gyermekre áldozott időt, fáradságot,
töredelmet nem térítheti meg a szülőknek senki, de anyagi ráfordításaik
egy hányadáért költségtérítést kapnak, s ezt mindmáig
„támogatásnak", „segélynek" nevezik. A
politikusok a „családtámogatási rendszerekről"
vitatkoznak, s általános vélemény, hogy a költségvetést
terheli ez a támogatás, a befizetett adókból folyósítják.
Sikerült elérni, hogy maguk a kizsákmányolt családok is támogatásnak
nevezik jogos költségtérítésük töredékét, sőt annak is
tartják. Holott az eltartottak számától független adóztatással,
a nevelés költségeit naponta terhelő forgalmi adóval, a szülők
gyermekeik után a kapott „juttatásoknak" esetleg többszörösét
fizetik be az államkasszába. Hazai adóztatásunk kezdettől
fogva kitagadta a szülők jövedelméből a gyermekek létminimumát,
amelyet megilletett volna az adómentesség. Régebben végeztem
egy számítást, beküldtem az állampárt Politikai Bizottságához:
az egy szem gyerekre kivetett jövedelmi adó megfelelt tizenegy
luxuskutya adójának. Ráadásul a gyerekadó progresszív volt,
mert hat gyerek után - ha fedezte a szülők jövedelme - nem 66,
hanem 117 luxuskutya adóját kellett fizetni... Eleinte vitatták,
de később elismerték: helyes a számításom. Annyi történt,
hogy a következő év január elsején eltörölték –a kutyaadót.”
Ugyanebben
az interjúban beszélt arról, hogy Antall József „többször is előállt családellenes, gyermekellenes javaslatokkal.
Antall végképp elszabotálta, amit 1988. október 1-jén - több
mint ötszázan - az MDF szegedi tanácskozásán a párt népesedéspolitikájáról
elhatároztunk. Az ő bűnei közt nem az utolsó volt – én az
elsők között említeném - , amilyen visszautasító közönnyel
a népesedés ügyét kezelte. Még arra sem volt gondja, hogy a
családi pótlék összege ne maradjon el túlságosan az infláció
miatt.”
„- A Ki kicsoda? szerint 1992-ben
megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét…
-Ennek a lexikonnal az egyik állítását helyre kell igazítanom, mert
a kitüntetést valóban megkaptam volna Tolnay Klárival és Mensáros
Lászlóval együtt, viszont nem fogadtam el, nem vettem át. Megkérdeztem:
ki adja át? Felelet: Antall és Göncz. Erre azt válaszoltam:
tartsák meg maguknak, mert leginkább ezt a két embert tartom a
felelősnek azért, mert a magyar történelem a függelmek zsákutcájából
nem tudott kitörni.”
|
