vissza a főoldalra

 2010.01.15. 

A Turul és a csángók

A Magyar Fórumban és a Kincsem Rádióban gyakran foglalkoztunk már a csángók kultúrájával, a magyar nyelvű misézés és oktatás kérdéskörével. A moldvai falvakban még 1955-ben tiltották be a magyar oktatást. A Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) közreműködésével azonban 2002 őszétől egyre több csángók lakta faluban tanulhatnak ismét anyanyelvükön a kisdiákok. Ma már több mint 20 településen, több mint ezerháromszáz kisdiák órarendjében szerepel a magyar, azonban még legalább ennyi helyen lenne szükség az ilyen típusú oktatás megszervezésére és bevezetésére. Az MCSMSZ felhívására egyre több magyarországi magánszemély támogatja anyagilag a csángó gyermekek oktatását. Később intézmények is csatlakoztak a „Keresztszülő-programhoz”, így a Turul Kárpát-medencei Érdekvédelmi Vállalkozói Egyesület – röviden Turul KÉVE – is. Minderről és az egyesület működéséről célkitűzéseiről dr.Fenyvessy Zoltán, a Turul KÉVE elnöke a MIÉP országos alelnöke, újbudai önkormányzati képviselő nyilatkozott.

 – Az MCSMSZ „Keresztszülő-programjának” lényege, hogy magyarországi magánszemélyek és intézmények „keresztszüleivé” válhatnak csángó gyerekeknek, oly módon, hogy anyagilag hozzájárulnak azok magyar nyelvi oktatásának finanszírozásához. Moldvai falvakban nagyon gyakori, hogy a falutársakat, ismerősöket keresztapának szólítják – még akkor is, ha valójában semmiféle rokonsági, komasági szál nem fűzi össze az embereket. A kapuban álló vendég is így „rikótja”, azaz szólítja a házigazdát: „Keresztapa, keresztanya!” Tehát itt az a cél, hogy a magyarországiak legyenek jó ismerősei, keresztapjai vagy keresztanyjai a moldvai magyaroknak. A Turul KÉVE két évvel ezelőtt elhatározta, hogy csatlakozik ehhez a programhoz. Így egy lészpedi csángó magyar gyermek oktatásához járulunk hozzá immár második éve. Az összeg 40 ezer forint tanévenként. Ebből állják a tanárok bérének és annak járulékainak, a tanterem bérleti és rezsiköltségének jelentős részét.

 – Ki is dönti el, hogy személy szerint melyik gyermek magyar nyelvi oktatására fordítják az adott összeget?

 – A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége, hiszen ők ismerik az ottani helyzetet és viszonyokat, s azt is tudják, kik a legjobban rászorulók erre a támogatásra. Kik azok, akik szívesen tanulnának magyarul, de ennek költségét szüleik nem tudják finanszírozni. Tehát az MCSMSZ jelölt ki számunkra egy „keresztgyermeket”, egy 10 éves kisfiút. Azóta már személyesen is találkoztunk a fiúval, és nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy jó az előre menetele magyar nyelvből.

 – Hol találkoztak vele? Bákó megyében, vagy a fiú az önök meghívásának tett eleget?

 – Budapesten és Gödöllőn találkoztunk vele, mikor egy iskolai csoporttal vett részt egy magyarországi látogatáson. Igaz, meghívtuk őt a fővárosba, de a szülők egyedül nem merték elengedni.

 – Van lehetőségük ünnepekkor csomagok, ajándékok küldésére?

 – Természetesen. Itt is működött az ún. cipősdoboz akció, melynek keretében egy mikrobusz viszi ki Karácsony előtt a csángó gyerekeknek a keresztszülők által összegyűjtött ajándékokat. Mi az édességeken kívül iskolaszereket és magyar történelmi témájú könyveket küldtünk. Így igyekeztünk egy jó nagy cipősdobozt kiválasztani az ajándékokhoz. A fiú rendszeresen tájékoztat minket levélben tanulmányi előmeneteléről, arról, hogy mi történik velük otthon, s milyen körülmények közt élnek. Innen tudjuk, hogy édesapja a munkanélküliség miatt külföldön dolgozik, testvére Csíkszeredában kollégista, így édesanyjával él a helyi viszonyokhoz képest civilizált körülmények között. A lészepedi iskola is sokat fejlődött, mert az elmúlt év folyamán történt az iskola felújítása. A fiú legutóbbi levelében meghívott minket Lészpedre: ha tudunk, akkor a nyáron látogassuk meg. Bízunk benne, hogy az egyesület részéről ennek a meghívásnak eleget tudunk tenni.  

– Tudnak segíteni a magyarországi keresztszülők a gyerekeknek az általános iskola elvégzése után is?

 – A „keresztszülő-programban” a középiskolai tanulmányokat is lehet finanszírozni. Ez már az említett összegnél magasabb, hiszen Csángóföldön nincs magyar nyelvű középiskolai oktatás. Így a gyerekek – ha tudnak – Székelyföldre mennek tanulni, ahol már a kollégiumot is fizetni kell. S azt is tudjuk, hogy egy középiskolás diák tanszerei, tankönyvei is jóval drágábbak. A mi „keresztfiunknak” még négy éve van hátra az általános iskolából, így van időnk gondolkodni a továbbtanulás kérdésén.

 – S most térjünk rá, magára az egyesületre, a Turul KÉVÉRE. Mikor és milyen célból jött létre?

 – Az egyesület 2004. nyarán alakult magyar, nemzeti érzelmi vállalkozókból, akiket nagyon hátrányosan érintett a rendszerváltás óta valamennyi kormány által gyakorolt multinacionális- és nagyvállalkozás-barát gazdaságpolitika. A lényeg, hogy a nemzeti, keresztény vállalkozók összefogjanak, egymás szolgáltatásait vegyék igénybe. Ha már egy munkára ki kell fizetni egy összeget, akkor azt olyan embernek adjuk, aki magyar érzelmű. Nálunk tehát nem a nagy Soros-féle vállalkozók tolonganak, hanem olyan kisvállalkozók, akik napi 10-12 órát dolgoznak, s évről-évre küszködnek a fennmaradásáért, az adó-és egyéb terhek kimunkálásáért, de mégis minden nemes ügy érdekében hajlandóak áldozatot hozni, így támogattuk a beregszászi magyar főiskolát is. Olyan cégek, melyek a profitot kiviszik az országból, s akiknek a nemzet és a magyarság nem jelent semmit, nem lehetnek az egyesület tagjai. A Turul KÉVE alapszabályában megfogalmazott céljai között szerepel a közös piackutatás, a közös fellépés tevékenységeink megismertetése terén, a kisvállalkozók érdekképviselete, egymás termékeinek és szolgáltatásainak igénybevétele, ilyen hiányában pedig a magyar termékek és szolgáltatások előnyben részesítése a külföldivel szemben. Az egyesület kapcsolatot kíván kialakítani a jelenlegi határainkon kívüli magyar vállalkozókkal egymás erősítése, a közös érdekek megtalálása érdekében. Ebből adódik, hogy a Turul KÉVE nyitott a hasonlóan nem csupán a gazdasági szemléletet figyelembe vevő, hanem a nemzeti gondolkodást is magukénak valló vállalkozók előtt.

 – Kárpát-medencei egyesületről van szó. Ez azt jelenti, hogy határon túli magyarok is jelentkezhetnek?

 – Pontosan, az alapszabály ezt nem zárja ki, bár be kell vallani, hogy sajnos nem rendelkezünk nagy médiatámogatással, így kevesen tudnak rólunk. Van egy honlapunk, a turulkeve.gportal.hu, melyen céljainkról olvashatnak, s megtalálják tagjaink elérhetőségét is.

 – Említette a kivállalkozók terheit. A munkavállalók jelentős hányadát – 75-80%-át – a kisvállalkozások foglalkoztatják, a beruházási-, adó- és egyéb kedvezményeket mégsem ők kapják. Ez már az 1990-es éveke elején is így volt?

 – Már akkor is ez volt a jellemző, de általánossá a Horn-kormány idején vált. Akkor a privatizáció olyan mértékűvé vált, emlékezhetünk rá, hogy a Horn-kormány úgy adta el az energiaszektorhoz tartozó vállalatokat, hogy még profitot is garantált azoknak, ha ők azt nem termelnék ki maguknak. Tehát a ’90- es évek közepétől vált általánossá, hogy a külföldi vállalatokat abszolút előnyben részesíttetik a hazaiakkal szemben. Aki egy kicsit gondolkodik, rájön, hogy itt egy szándékos akcióról van szó.

 – Ha már adóról van szó: 2007-ben az OECD szerint a teljes, összesített adóterheket számításba véve, a magyarok fizetik a világon a legtöbb adót. Ez áll a jelenünkre is?

 – Sajnos a magyar kormányok adóztatási politikája nem igazán változott abban a tekintetben, hogy még mindig a legnagyobb adóztatók közé tartozunk. Legtöbbször a svéd adórendszerrel szoktak példálózni, miszerint a jóléti államok róják ki a legnagyobb adókat. Na igen, de ezekben az országokban más a társadalmi berendezkedés és a szociális háló. Az adózásról is adtunk ki nyilatkozatot, ami honlapunkon található.

 – Egy tavalyi nyilatkozatukban arról írnak, hogy a válságképző kormányzat újabb hazai gázmezőt adott el. Ez milyen problémákat vet fel?

 – Közismert, hogy Magyarország alapvetően függ a külföldi energiaszolgáltatóktól. A hazai gátvagyon pont függőségünket szüntetné meg. Érdekes, hogy amíg egyes gazdasági elemzők a csonka országunk alatt húzódó gázmezők miatt hazánkat Közép-Európa lehetséges Kuvaitjaként emlegetik, addig a hazaiakon kívül mindenki más érdekeit fontosnak tartó itteni kormányzat Európa szegényházává teszi országunkat. Tehát hazánk alatt akkora gázmezők hózódnak, amelyek függetlenségünket megalapozhatnák az energiaszektorban. Nem kellene hatalmas összegeket költenünk gázra, sőt a saját gázbevételünkből kitörhetnénk a fojtogató adósságcsapdából. Vagy talán éppen ezt nem akarja a helytartóvá süllyedt hazai kormányzat? Talán ugyanezt a célt szolgálja a hajdúnánási gázmező gyors, titokban történt eladása is? Sajnos a magyar kormányok függőségi politikára törekednek. Ismerjük azt, hogy a hazai gázvagyon kiaknázása tetemes költségekkel jár. De megérné! Annyi felesleges és ostoba befektetést vitt már végbe a szocialista-neoliberális kormány, hogy abból a pénzből bizonyára erre is futotta volna.

 – Ön a MIÉP elnökségének tagja, önkormányzati képviselője is. A közelmúltban pedig megalakult a Magyar Megmaradás Közössége. Vannak itt átfedések, a Turul Kéve, a MIÉP és az MMK közt? Vannak olyan egyesületi tagok, akik támogatják a párt és a mozgalom célkitűzéseit?

 – Csak olyan tagok vannak. Radikális nemzeti gondolkodású vállalkozókat veszünk fel, s ők támogatják mind a MIÉP-et, mind a nemrég alakult mozgalmat. Mi tehát nem csak a vállalkozásainkat tartjuk szem előtt, hanem az ország és a nemzet érdekeit is.

Medveczky Attila