vissza a főoldalra

 2010.01.22. 

Dr. Tóth Zoltán József előadása az MMK január 9-ei előadásán

Ez az egyik első, ha nem az első olyan konferencia, amely az alkotmány kérdésével nagy nyilvánosság előtt, széles előadói kör bevonásával foglalkozik. Én mindig optimista voltam. Földesi Margit készített velem egy interjút 1991-ben az Új Magyarországban Történeti alkotmányunk modern címmel. Az ECHO tévében, tavaly, a Civil Akadémián elhangzott előadásom is ehhez a sorozathoz tartozik, hiszen először volt országos tévében arról szó, hogy a történeti alkotmányunk modern. Ez lehet a kibontakozás lehetősége. Nehéz itt előadást tartanom, mert kicsit vizsgázom is, ugyanis itt van kedves professzorom, aki egyike azon keveseknek, akik valóban ismerik a történeti alkotmányt: Zlinszky professzor munkatársa lehettem hosszú ideig, de sohasem volt alkalmam előtte előadást tartanom ismeretségünk lassan másfél évtizedes múltja alatt. Csurka elnök úr is elmondta, hogy a mai helyzet megfelel a Platón által vázolt képnek: van egy oligarchia, mely a demokratikus eszközöket arra használja, hogy a saját maga kizárólagos, önkényes, aljas, pusztító hatalmát szolgálja.

Platón ezt úgy jellemezte, hogy ez már nem polisz, ez már nem közösség, nem alkotmány, ez már a disznók közössége. Ezt az egész közösséget disznóóllá akarják alakítani. Látjuk a híreket, olvassuk a civil jogi bizottság jelentését, illetve a mostani elemzéseket, látjuk, hogy a jogalkalmazásnál mi történt, a bíróságok hogyan jártak az áldozatokkal 2006 után. Nekem van olyan osztálytársam, aki otthagyta a bíróságot, mert nem bírta az utasítási rendszert. Látjuk azt, hogy a devizahitelesekkel szemben a bankok uzsoraprofit- rendszert alkalmaznak. Az IMF ultimátumai az oligarchia kezében egy végrehajtó eszköz. Ezeknek az a célja, hogy Magyarországon mindenkit, az államot és az állampolgárokat is tönkretegyék. Alkotmányos válság van, erről nem lehet vitát folytatni. Három választ hallhatunk ma az alkotmányos problémára. Az egyik az, hogy a mai alkotmány rendben van, csak be kellene tartani, és ennek különböző érvrendszerei vannak. A másik verzió, hogy egy kartális, új, de nem történeti, a magyar hagyományokon nyugvó alkotmányt kellene elfogadni. A harmadik lehetőség, mellyel én is egyetértek, a történeti alkotmány, mint modern és nemzetünk megmaradását szolgáló alkotmányos modell tárgyalása.

Ha a történeti alkotmányt nem alkalmazzák, akkor az intézményreformok önmaguk ellen fordulnak. Az intézményreformok: a kétkamarás országgyűlés, az erős államfő, az önkormányzatok megerősítése, az új választójog, vagy a nemzeti bank helyzetének fölülvizsgálata mind nagyon jó, de ha nem kezelünk fundamentális kérdéseket, ez az intézményreform a mai rendszer konszolidációjára tett kísérlet, az elmúlt 60 év továbbfolytatására kísérlet lehet. Miért? Erre a történeti alkotmány néhány eleme mondja ki a választ. Ilyen például elsődlegesen a jogfolytonosság helyreállítása. Mit jelent a jogfolytonosság helyreállítása? Azt, hogy a mai rendszer, az elmúlt 65 év rendszere törvénytelen. Természetesen erről lehet vitatkozni. De tény, hogy aki történeti alkotmány helyreállításáról beszél, annak nem kerülheti ki a jogfolytonosság helyreállításának kérdése a figyelmét, ez pedig azt jelenti, hogy az elmúlt 20, illetve 45 év törvényessége megkérdőjelezhető. Mit jelent ez? A mai álláspont szerint az elmúlt 65 év törvényes volt. Tehát, ami addig történt, nem megváltoztatható, legyen az államosítás, spontánprivatizáció. A bűncselekmények – akár privatizációs, akár ÁVH-s – elévülnek. Lezárt ügy, elment a hajó. A múlttal nem lehet foglalkozni, mert ha egyszer egy rendszer törvényes, ahhoz nem lehet visszamenőleg hozzányúlni. Ha olyan alkotmányreformban gondolkodunk, amely elismeri az elmúlt 65 év törvényességét, tényleg az oligarchikus rendszer konszolidációjának egyik burkolt formájáról beszélünk. A jogfolytonosság helyreállítása kaput nyit a múltba. Mert ha nem törvényes a rendszer, vagy a törvényessége megkérdőjelezhető, megmaradása szempontjából fontos, újra elővehető, nem lezárt ügy minden privatizáció, nem lezárt ügy, hogy Zentait elő lehet állítani, az ÁVH-s bűncselekmények meg elévülnek, és így tovább. Tehát ezek nem lezárt ügyek. Ha nem is mindent, de néhány dolgot elő lehet venni. Ez arra is megoldást nyújt, hogyha az oligarchia ki akar egyezni a nemzettel. A kiegyezésnek ez az alkotmányos módja, a jogfolytonosság helyreállítása, már ha egyáltalán ki akarnak egyezni, ha egyáltalán valamit vissza akarnak adni az embereknek. Méltóságot, elrabolt vagyont, igazságot. Ez az igazság közéletbe való visszacsempészésének útja. Akármilyen jóindulatú kormány következik, ha az elmúlt rendszer törvényes, mit lehet tenni? A legtöbb privatizációs visszaélés jogszerűen történt. Tehát a rendszer törvényes, a jogszabályok legalizálták a privatizációt. Ha pedig bűncselekmény történt, az pedig, mivel törvényes a rendszer, elévült. Igazából nem lehet túl sok mindent tenni, az eddigi vagyoni struktúra konszolidációjáról lenne szó, hatalmi konszolidációjáról.

 Mi a másik kérdés, amit elő lehet venni a Szent Korona-tannal kapcsolatban? A Szent Korona-tan a történeti alkotmány alaptéziseinek összegzése. Ennek az első alaptézise, hogy a Szent Korona szuverén. Mit jelent ez? Azt, hogy ha a Szent Korona szuverén, akkor, ahogy a múltban korlátozta a király szuverenitását, nem engedte az abszolút uralmat, úgy a jelenben a népszuverenitást korlátozza. Hogy a nép nevében ne tudjon abszolút centralista, monolitikus hatalommal visszaélő kormányzati forma létrejönni, mint ami most van. Gyakorlatilag a Szent Korona szuverenitása azt jelenti, hogy mindenféle abszolút hatalmat elvileg és gyakorlatilag korlátoz. Sőt ennél többet is jelent, mert van néhány kérdés, ami, ha a Szent Korona szuverenitásához hozzákapcsolható, akkor az többé nem többség, vagy kisebbség kérdése. Ez nagyon fontos, mert a mai demokratikus rendszer nemcsak a többség hatalmán alapul, hanem a kisebbségek koalícióján is. Ezt én egy amerikai alkotmányjogásztól hallottam. Az Egyesült Államok sajnos az elmúlt évtizedekben arra állt rá, hogy nem a többség, hanem a kisebbségek koalíciója. Magyarország is és minden népszuverenitásra épített jogállamra jellemző ez. Ha néhány kérdést, ami a Szent Korona szuverenitásához kapcsolható, előveszünk a jogfolytonosság után, akkor az már nem többség vagy kisebbség kérdése. Miről is van szó? A nemzeti vagyon védelme például. Volt a mi történeti kategóriánkban az elidegeníthetetlen korona javak tétele, olyan állami vagyon, amely nem privatizálható. Mert az a koronáé. Kész. Bármi ide sorolható, de alapvetően az állami földek, ásványkincsek, vízvagyon, egy-egy strukturális dolog, amely semmiképpen sem privatizálható. De nemcsak ez tartozhat ide. Ide kapcsolható a termelő, a magánosok, az önkormányzatok kezében lévő termelésszolgáló ingatlanvagyon védelme is. Mert amennyiben a Szent Korona a legfőbb tulajdonos a termőföldek tekintetében, bár a termőföldek úgy viselkednek, mintha tulajdonban lennének, de mégse privatizálhatóak. A legnagyobb ellenfél, melyre elnök úr is mindig rámutatott az elmúlt 20 évben, az az oligarchikus, globalista, monetarista hatalmi struktúra, amely az egész világot kormányozza, vagy kormányozni akarja, arra épít, hogy eladósítsa az államot és az állampolgárokat. És ez leginkább az ingatlanán keresztül történhet meg. Ha a Szent Korona tulajdonába tesszük a termelő ingatlant, amely a modern mezőgazdasággal nem ellentétes, száz évvel ezelőtt sem volt az, akkor egy olyan védelmet adunk magunknak, amely a nemzeti biológiai megmaradás feltételeit adja. Ez a másik kérdés, ami elővehető a jogfolytonosság mellett, hogy a Szent Korona a szuverén, nem a nép. Nem lehet olyan kormányzati struktúrát kialakítani, ami mindent vihet, bárki van kormányon. Olyan védelmet ad a nemzeti vagyonnak a Szent Korona tulajdonjoga és szuverenitása, amely abszolút védelemnek tekinthető.

 Van még egy, ami mindennek az alapja: az értékelvűség. Az értékek rendszerében helyezhető el, hogy a jogok mellett felelősség is van. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha vannak értékek, akkor van jó és rossz, a szabadság azt jelenti, hogy lehet a jó és a rossz között választani, és ha van jó és rossz, akkor beszélhetünk igazságról is, ha van jó és rossz és van igazság is, akkor beszélhetünk közjóról. Ez a Szent Korona rendje. Mi a liberális rend? A mai rend? Hogy nincs jó és rossz. A szabadság nem az, hogy a jó és rossz között választunk, hanem az érzékeink, a vágyaink minél legteljesebb kiteljesítése a szabadság. Minél több pénzt tudok szerezni, minél több nőt/férfit/hatalmat stb., annál nagyobb a szabadság. Ha nincs jó és rossz, ez a liberális szabadság, akkor igazság sincs. Nem lehet egy jogrendet, jogalkalmazást az értékekhez hozzákapcsolni. Nyilvánvaló, ha nincs igazság, akkor közjó sincs. A közjó azt jelenti, hogy mindenki érdeme szerint valahol részesedhet, joga van részesedni. Itt a közjó azt jelenti, hogy mindenki annyit lop, amennyit lehet, és nem lehet visszakérdezni, hiszen nincs igazság, hogy megkérdezzék, mi alapján. Ha nincs jó és rossz, egészen más a tolerancia, mint akkor, ha jó és rossz van. Ha jó és rossz létezik, a tolerancia azt jelenti, hogy a rosszat meg kell nevezni. Ha nincs jó és rossz, a tolerancia azt jelenti, hogy mindent el kell viselni. És majd a demokratikus kormányzat mindig megmondja, mit kell elviselni és nem lehet visszakérdezni, mert akkor jönnek a jelzők. A Szent Korona szuverenitására alapozott jogfolytonosság helyreállítását az értékek egyfajta abszolutizálása jelenti. Egy értékrend visszaállítása a magyar közgondolkodásba, a jogrendbe. Ha ezeket az alapkérdéseket nem tárgyaljuk, bármilyen jónak induló intézményreform a mai rendszer konszolidációját próbálja elősegíteni, garantálja magának a rendszernek a továbbélését, mert a fundamentális problémákat nem kezeli. Hogyan lehet a centralizált államhatalmat ellensúlyozni? Az önkormányzatisággal. De az önkormányzatiság nemcsak a végrehajtó hatalmi rendszerében jelenik meg, hanem a törvényhozásban is. A központi és az önkormányzati rendszer kiegészíti egymást, ahogy a mi történeti alkotmányunkban benne volt. Ennek viszont az a feltétele, és visszatérünk a Szent Korona tulajdonjogához, szuverenitásához, hogy garantálni kell egy olyan állami vagyont, egy olyan nemzeti vagyont, az államnak is és az állampolgároknak is, és ebből következően az önkormányzatoknak is, ami forgalomképtelen, vagy korlátoltan forgalomképes. Van egy olyan anyagi alap, amire ezt a struktúrát fel lehet építeni. Ha ezt elkerüljük, teljesen mindegy, hogy miről beszélünk, mert egy koldusszegény nemzet, egy koldusszegény önkormányzat, vagy az állampolgárok tömegeinek végtelenül mindegy, hogy a köztársasági elnök erős vagy közepes, két- vagy egykamrás rendszer van. Mindenki függ a hitelezőjétől.

A testületek is, az állami intézmények is, az állam és az állampolgár is. A teljes jogfolytonosság a királyság helyreállítását jelenti, azonban én azt gondolom, ez már nem aktuális. (Bár ki tudja, Gerő Andrást hallgatva a királyság visszaállításáról, a liberálisok nagyon leleményesek. Ha nem tetszik ez a rendszer, elővesszük a királyságot, van nekünk Gyurink is, tudjátok.)