vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Roberto Athayde: Margarida asszony

(Kultea-Kiss Manyi Társulat)

A brazil nemzetiségű szerző 1949-ben született Rio de Janeiróban. Verseket, forgatókönyveket ír, dramaturgként is dolgozik. Ez a monodráma fiatalkori műve, 1973-ban játszotta először a híres brazil színházi és filmes – nem szappanoperákban szereplő – színésznő, Marília Péra. Az eredeti, portugál címe: Apareiceu a Margarida, amit magyarra Margarida asszonynak, angolra pedig Miss Margarida’s Way-nek fordítottak le. Mind a mai napig a világ számtalan színpadán adták már elő, színésznők szerepálma, mert tényleg megmutathatják benne, mire képesek, mekkora a művészi értékük. Olyan világsztárok alakították Margarida eszelős karakterét, mint Annie Girardot. Magyarországon először a Madách Kamarában, a mai Örkény Színházban Psota Irén személyesítette meg Margaridát. Szellemileg és fizikailag olyannyira igénybe vette őt ez a szerep, hogy egyik előadás után, úgy érezte, mintha meghalt volna. Hazánkban is gyakran tűzik műsorukra a teátrumok, a legutóbbi bemutató a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kultea klubjában volt még tavaly december 19-én.

Roberto Athayde tragédiájának örökérvényű mondanivalója van, tartalma sem korhoz, sem államhoz nem köthető, éppen ezért mindig aktuális volt és lesz. Ebben rejlik töretlen népszerűsége, pedig cselekménye egyáltalában nincs, mégis elejétől a végéig leköti a publikum figyelmét. Elmebajosokkal, vagy azokkal, akik csak annak tettetik magukat olyan igazságokat közölni, amit az ép eszűek mindenféle társadalmi megkötöttségek miatt nem mondhatnak ki, ősrégi írói fogás. Shakespeare Hamletje szerfelett meggyőző példa erre, Hamlet azért tesz úgy, mintha őrült lenne, hogy leleplezze apja gyilkosát, de a legtöbb király bolondjának is jól felvágták a nyelvét, emiatt a puszta alattvalóktól sokkal többet engedhettek meg maguknak, vagyis következmények, sőt büntetés nélkül nyugodtan szájalhattak. A brazil szerző is ezt a módszert alkalmazza, habár csak a monodráma végén válik világossá, hogy a soványka sztori nem a „való világban” történik, hanem pszichiátriai intézetben. A darab kezdetén még nem egyértelmű, hogy a „vigyorgóban” játszódik a mű, habár Szitás Barbara díszlete és Margarida asszony furcsa viselkedése erre utal. Családjának széthullása, kislányának elvesztése zavarta meg az asszony fejét, az élet által rámért csapásokat nem tudta kivédeni, ebbe betegedett bele. Margarida asszony tanárnő, aki a legérzékenyebb, legfogékonyabb korosztályt, a 14-15 éveseket tanítja. Mindössze két biológia órát tart, de kitér a nyelvtanra, az irodalomra, a történelemre is, sőt még morális és életvezetési tanácsokkal is ellátja őket. Eközben nádpálcájával fegyelmezi az állandóan rendetlenkedő, neki visszabeszélő nebulókat. Leginkább azt akarja az értésükre adni, hogy a hatalomnak mindig módjában áll lesújtani a szófogadatlanokra, és mindenkinek bele kell törődnie abba, hogy az általa nem választott, hanem felülről ráerőszakolt hatalomnak feltétlen engedelmességgel tartozik. Itt az iskolában ő képviseli ezt a hatalmat, de ha felnőttek lesznek, akkor is mindig lesz, aki parancsolni fog nekik. Úgy járnak a legjobban, ha elfogadják, életük első percétől az utolsóig valamilyen Margarida asszony mindig lesz felettük…  

A legtöbb Margarida asszony felújításban a rendezők bevonják a széksorokban ülőket a játékba, tulajdonképpen ők a gyerekek, akiknek a tanárnő magyaráz. Szitás Barbara rendezői koncepciójában azonban ez megváltozik, a tanulókat életnagyságú, különböző színű gyurmafejek helyettesítik, a tanárnő velük perel, ezeket szidja és bántja, egyikükre pedig, a barnára különösen haragszik, ugyanis jó párszor elveri. Ez a felfogás lényegesen más, mert távolságot tart a nézőktől, a közönség így kívülről látja a folyamatokat, és a szörnyűségeket csak áttételesen, nem annyira a saját bőrén érzi.

Sztárek Andrea bújik bele Margarida asszony bőrébe. Ennek a tébolyult nőnek a színrevitele bizony jutalomjáték a javából, és a színésznő tud ezzel a kivételes lehetőséggel élni. Ezer színnel, és olyan magas hőfokon égve alakítja ezt a szánni való, de nem igazán szerethető asszonyt, hogy teljesítményéről csak a legmagasabb elismerés hangján lehet szólni. Színészmesterségbeli tudás a kisujjában van, ezért tud halk és csendes, haragos és szikrázó, elolvadó és vad is lenni. A közönség minden egyes tagja pedig elgondolkodhat azon, hogy neki is megvan a saját, külön bejáratú Margarida asszonya, aki szereti a hódolatot és a szembedicsérést, elvárja, hogy féljen tőle, parírozzon és gazsuláljon neki, mert nem lehet elfutni előle…