vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Megtalálták Pázmány Péter sírját Pozsonyban

Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek január 23-án bejelentette, hogy a Szent Márton-dóm szentélye alatt megtalálták Pázmány Péter földi maradványait – írja a Felvidék.ma.

A dómban tavaly kezdődött ásatások kapcsán Halkó József egyháztörténész, a feltárás koordinátora a Duna televíziónak elmondta: régi dokumentumok, főleg Knauz Nándor közlése alapján kezdték keresni a sírt. Georadarral és magnetométerrel mérték fel a szentély alatti területet, régészekkel együttműködve, így bukkantak rá a sírra. A felfedezés részleteiről később, a maradványok alapos szakvizsgálata után adnak tájékoztatást.

 Pázmány Péter 1570-ben született Váradon (ma Nagyvárad), református családban. 13 éves korában katolikus hitre tért, Váradon és Kolozsvárott a jezsuitáknál tanult. 1587-ben belépett a Jézus Társaságába. A filozófiát Bécsben, teológiai tanulmányait pedig a római jezsuita kollégiumban végezte. 1596-ban szentelték pappá. Egy ideig a grazi egyetemen tanított, majd 1601-ben Vágsellyére rendelték missziósnak. 1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek maga mellé vette, s Pázmány hatására 1615-ben Nagyszombatban zsinatot tartott a papság megújítása céljából.

 Pázmány Péter 1616-ban lett esztergomi érsek. A magyar katolikus megújulás vezéralakja lett, mintegy harminc főúri családot térített vissza az egyházba. Különös gondot fordított a papnevelésre: 1619-ben Nagyszombatban, 1623-ban Bécsben alapított szemináriumot. 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított filozófiai és teológiai karral, ennek jogutódja lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

 1629-ben bíboros lett. 1637-ben hunyt el Pozsonyban, testét a Szent Márton-dómban helyezték örök nyugalomra. A Vasárnapi Újság az 1850-es években Knauz Nándor káplán felfedezései alapján már közölte, hogy a bíboros sírját a dómban megtalálták.

 „Sietek a t. közönséggel tegnap városunkban a Sz.-Márton püspökhöz czimzett társaskáptalani templomban a főoltár lépcsője előtt Lippay György és Szécséni György, mai nap pedig halhatatlan Pázmány Péter esztergomi érsekek sirjainak fölfedezését közölni. Nt. Knauz Nándor káplán ur és magyar tudós társasági levelező tag történelmi kutatásinak köszönhető ezen eredmény; ki azon adatok után, mellyek Schmith „Archiepiscopi Strigonienses” czimü munkájában és Lippai György érsek végrendeletében előfordultak, méltán következtethette a dicsőült egyháznagyok sirjainak a templom főoltára előtt létezését. A szentély falában az oltárnak ugynevezett epistolarészével rézsuton irányban egy márványtábla következő felirással találtatik: Tribus Magnis Hungariae Columnis. Petro Pazmano S. R. E. Cardinali, Et Archi-Episcopo Strigoniensi: Georgio Lippai Etiam Archi-Episcopo Strigoniensi: Georgio Szécséni itidem Archi-Episcopo Strigoniensi, Patriae Patribus:

 Quorum Veneranda Ossa Hac Requiescunt In Fossa, Posuit Hunc Lapidem Gratitudinis Ergo Illustris S. R. J. Princeps Paulus Esteras, Regni Hungariae Palatinus Anno Domini

MDCCX.

 E szavak értelme világos ugyan, de a sirok helye tüzetesen még sincs meghatározva. Kémlés okáért ásni kellett tehát, és mint fönebb emlitve van, ez szerencsés eredménynyel történt. Az egésznek kimeritő bővebb leirását Knauz Nándor ur tollából bizonyosan nemsokára venni fogjuk; ezért mi jelenleg csak rövid megérintésére szoritkozunk. Lippai György (esztergomi érsek 1642–1666), Szécséni György (esztergomi érsek 1685–1695) koporsóin kivül betük olvasható állapotban, belül csontok, mellkereszt találtattak. Pázmány Péter (esztergomi érsek 1616–1637) koporsóján nincs fölirás, sem belül mellkereszt; azonban dönthetlen okaink vannak, mellyekből tudjuk, hogy ezen koporsóban Pázmány Péter földi maradványai nyugosznak. A koporsóban a hulla veres szegélyü és gombu fekete talárisba van takarva, fején ugynevezett papi négyszögü sipka, haj és szakál jó állpotban, az arczon pedig méltóságos kemolyság tünt szembe. – Mindezekről hivatalos jelentés küldetik Esztergomba, honnét ő eminentiájának e tárgyban utólagos rendeletei váratnak.”

 (Az idézet forrása az oszk elektronikus periodika archívuma.)