vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Az állam üdvöskéi

A szerb kormány és az ország vezető politikusainak egybehangzó kijelentései szerint Szerbia sikeresen túltette magát a gazdasági világválságon, túl van a nehezén és az eddig tapasztalt pangás és visszaesés után kezdődhet a fellendülés. Azonban az utca népe másként értékeli a helyzetet, az újévi ünnepkör után egyre többen vonulnak ki az utcákra nagyobb béreket, emberibb életkörülményeket követelve. Mintha a világválság Szerbiára gyakorolt hatásait másként élnék meg. A sztrájkokról, azok hozadékáról, és arról, hogy mit tesz a helyzet orvoslása érdekében a szerb kormány Mlađan Dinkić gazdasági miniszter válaszolt újságírók kérdésére január 25-én Újvidéken, ahol egyebek között a hétvégi hódsági választási eredményeket összegezte a G17 helyi szervezetének sajtótájékoztatóján.

 – A közvállalatokban és a termelő ágazatokban tapasztalt sztrájkot semmiképp sem lehet egy nap alatt említeni. A közvállalatokban dolgozók esete világos: ha valaki elégedetlen bérével, keressen megélhetést a privát szektorban. Sajnos mintegy félmillió személy neve szerepel a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat névsorán, akik szívesen vállalnának munkát bármely közvállalatban. Szilárd meggyőződésem, hogy nagyon sokan szívesen cserélnének a közvállalatok foglalkoztatottjaival, és eddigi bérükért elvégeznék feladataikat is.

 – A sztrájkhullámot az indította el, hogy a Szerbiai Villanygazdaság (EPS) béremelési követeléseire először bólintott az állam. Nem lett volna szabad engedni a villanygazdaság dolgozói követeléseinek, hogy a villanyáram díjszabásának idei évre tervezett 20 százalékos növelésére beleegyezésüket adják, és ezek után a közvállalatban dolgozók béreit 17 százalékkal növelhessék. Az ilyen viszonyulás semmiképp sem támogatható, ha tudjuk, hogy az ország nyugdíjasainak havi járandósága sem emelhető.

 A közszféra azért sem hasonlítható a termelő ágazatokkal, mondja Dinkić, mert az előzőben a bérek jóval magasabbak, a kifizetések rendszeresek. Vitathatatlan, hogy mindenki magasabb bért szeretne, de az már a józan ész határát súrolja, hogy a gazdaságban, amely a javakat termeli, amely a pénzt keresi, sokkal mostohább körülmények között tengődik. A közszféra sokáig az állam üdvöskéje volt, és nem érezte azokat a mindennapi nehézségeket, amelyekkel a termelő ágazatok naponta megküzdenek. A magántőkét sokkalta jobban sújtotta a gazdasági világválság, az értékesítés nehézségei és a fennmaradásért folyó küzdelem. Meggyőződésem, hogy a kormány egyes tagjai is hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen viszonyok alakuljanak ki, de ennek véget kell vetni.

 – Az év elején a kormány több intézkedést hozott a gazdaság likviditásának támogatására, melyek már a hét folyamán hatályba lépnek. Az ügyviteli bankok és a fejlesztési alapok közötti megállapodás értelmében az állam tovább támogatja a lakásvásárlási hiteleket. Ezeknek, és sok hasonló intézkedésnek az eredményeként több pénz kerül a gazdaságba, aminek következménye a fellendülés kellene hogy legyen.

 Azok a gondok, melyek évek óta halmozódnak, nem intézhetők el egy tollvonással. Sok esetben a privatizációról mint sikertelenségről esik szó, vagyis hogy a magánosítás szakszerűtlenül történt meg. Tulajdonképpen a rossz magánosításokról kellene beszélni. A privatizált vállalatok 4/5-e meghozta a várt eredményeket, csupán 1/5-e végződött sikertelenül. Nem az eljárások, nem a törvénycikkelyekben keresendő a baj, mert ezek egyaránt vonatkoztak mindenkire. A gond ott van, hogy olyanok is labdába rúghattak a privatizáció során, akik arra nem voltak képesek, vagy csupán valakinek a vitatott eredetű vagyonát szerették volna hasznosítani.

 Abban, hogy ma országszerte sztrájkok vannak, semmilyen logikátlanságot sem kell keresni, ugyanis a világgazdaság Szerbiába is begyűrűzött. A recessziót követő időszaknak is megvannak a maga nehézségei, hogyan és mi módon visszatérni a régi kerékvágásba. Most kell orvosolni az 5-6 éve halmozódó gondokat.

 A miniszter szerint fontos, hogy a községek képviselői aktív munkát vállaljanak a területükön tevékenykedő vállalatok ügyeinek intézésében, és ne Belgrád vagy Újvidékről várják a megoldást. A fővárosban nem tudhatják mindig, hogy egyes községekben milyen gondokkal küzdenek. A sikeres együttműködés alapja a lokális szervek és a központ közötti rendszeres információcsere, amire eddig nemigen volt példa.

 A közvállalatokat nem számítva, jelenleg azok a vállalatok dolgozói folyamodtak a sztrájkhoz, melyek évek óta nem termelnek. Ez nem a világválság hatása, hanem a rossz vállalatvezetés következménye. Arra is fény derült, hogy a gondok azokban az egykoron társadalmi vállalatokban merültek fel, amelyek a privatizáció előtt is veszteséget termeltek. Sok esetben a privatizáció sem hozott mentséget. A jövőben a kormányra nagy feladat hárul, és minden egyes vállalat esetét külön elbírálásban részesíti, tette hozzá Dinkić.

(Forrás: magyarszo.com)