vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Senki nem szól egy szót sem

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban néhány nappal ezelőtt vagy harminc ember tanácskozott Magyarország agrárjövőjéről. Gráf József miniszter jónak ítélte a helyzetet. A helyzet pedig nem jó. Szokták mondani, ha nem önmagunkhoz viszonyítjuk a jelenlegi helyzetet és a múlthoz, politikailag eltévedünk. Jelen helyzetünkre a politikai tévelygés állapota a jellemző. Hiába dicséri Gráf miniszter az agrárium teljesítését, nincs ok ünneplésre. A gabona kétségkívül megterem, de a sertésállomány ötödére, negyedére csökkent, a szarvasmarhaállomány felére, a birkaállomány hatvan százalékra, jelentős szőlőterületeket likvidáltak, a gyümölcsösöket felszántották, a fokhagymát és hagymát meg Kínából hozzák be. Hogy miről beszélnek az agrárium mostani vezetői, csak a jó ég tudja. Nincs miért hivatkozni a kádári agrárpolitikára. Volt, megszűnt, s abból élni nem lehet. A kérdés az, hogy mi lesz? Balóné M. Krisztina az Európai Parlamentben Brüsszelben arról szavalt, hogy a parasztnak élni kell, a mezőgazdaságnak meg virágoznia. Édes Istenem, de szép is ez a jókívánság. Hogy miből, arról nem szól a fáma, de a Jobbik sem.

Nincs a Népszabadságnál agrároldal, a Magyar Nemzet sem sokat foglalkozik e témával, néha gyermeteg filmeket láthatunk a nemzetinek titulált TV-stúdiókban, ezek többnyire skanzen-felvételeket sugároznak, milyen szép is az élet vidéken, ahol jó a levegő, és a nyárfák zöldellnek. Arról kevesebbet szólnak, hogy mi van azokkal a százezrekkel, akiket a felszámolt iparból kinyomtak és hazaküldtek a falura. Mi van azokkal a százezrekkel, akik ugyan névleg a föld tulajdonosai, de a tényleges birtoklás a nagybirtokosok kezében van? Nem beszélnek a lényegről a parlamentben. Hallottak arról, hogy késhegyig menő vitákat folytattak a pártok a magyar agrárjövőről? Nem. Pedig néhány pontban előadható, hogy mi a feladata egy egészséges gazdaságban az agráriumnak, a mezőgazdaságnak és a parasztságnak. Egy épkézláb agrárpolitikusnak illenék már ezt elmondani. Hogy ki lenne az? Én nem tudom, de most már el kell mondani, mi a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság feladata Magyarországon.

1. Lássa el magas színvonalon élelmiszerrel Magyarországot. Ma mi vagyunk Európa élelmiszer-szemétlerakó helye.

2. Magyarország 93 ezer négyzetkilométerének 70%-a mezőgazdasági művelésre alkalmas. Ez a föld többet tud adni, mint amennyit idehaza el tudunk fogyasztani. Tehát: piacainkat vissza kell szerezni, visszakövetelni és ott értékesíteni a kitűnő minőségű termékeinket.

3. Elfogadható állapotban kell tartani a földjeinket és vizeinket. A természet- és környezetvédelem nagyon nagy feladat, nem szabad esztelen túlzásokba hajtani az országot. A mezőgazdálkodás vállalati keretekben zajlik. Ennek jogait sem szabad sérteni akkor, amikor a környezet territóriumát védjük.

4. A brüsszeli szisztémával ki kell egyezni, mert fix pontot jelenthet a mi életünkben. Gondolatilag és magatartásban bele kell helyezkednünk a francia, a holland, a skandináv álláspontba, de még a romániaiba is. Itt mindenütt a saját mezőgazdaságukat és piacaikat védik.

5. Elfogadható jövedelemi színvonalat kell megteremteni a mezőgazdaságból élőknek, miközben kezdeni kell valamit azzal a népességgel, amelyik a városból visszavonult falura. Nem lehetetlen dolgokról van szó. Megteremthető stratégia ez. Ha Romániának vagy Franciaországnak sikerült, miért ne sikerülne Magyarországnak? Az idegenek érdekszférájából kell kivonni a magyar mezőgazdaságot, a magyar földet, a magyar gazdákat. Ne feledjük: egymillió hektár föld ma idegen kezekbe került. Csöngettek! De azt is mondhatom, harangoztak. Lépni kell.