vissza a főoldalra

 2010.07.02. 

Ragyogó elmék – hatalmas harcosok

Peter Kreeft: Angyalok és démonok

A teológiának van egy tudománya: angelologia. Hát az meg mi fán terem? – kérdezi a szekularizált ember, aki mit sem akar tudni a világ teljességéről. Ez a tudomány az angyalok létezésével, működésével és mibenlétével foglalkozó tan. Egy Peter Kreeft nevű amerikai filozófus professzor ellentmondást nem tűrő mondattal kezdi a könyvét:

„Az angyalok valóban léteznek. Nemcsak a képzeletünkben vagy a mítoszainkban, nem csak a szimbólumaink között vagy kultúránkban. Éppen olyan valóságosak, mint a kutyánk, a nővérünk vagy az elektromos áram.”

Azt mondja ez a Peter Kreeft, hogy az angyalok jelen vannak itt és most, közvetlenül melletted, és veled együtt olvassák ezeket a szavakat. Az angyalok hatalmas harcosok.

„Valódi földönkívüliek, igazi szupermenek”, és tényleg egészen mások. Sokkal ragyogóbb elmék, mint Einstein. Képesek megmozgatni az eget és a földet, ha Isten megengedi nekik. Vannak gonosz, bukott angyalok: a démonok vagy ördögök. Ők sem mítoszok. Az angyalok tudnak rólunk. Kommunikálhatunk velük, szavak nélkül is beszélhetünk hozzájuk. Tényleg van saját őrző angyalunk. Mindenkinek van. Az angyalok gyakran álruhában jelennek meg. Az angyalok őrök, a keresztutaknál állnak, ahol élet és halál találkozik.

Valóban így van, de mindezt bizonyítani is kell. Eddigi életem során nem sok angyalt ismertem meg. Az egyik a mennyei seregek vezére, Szent Mihály. Ő valóban nagy harcos. Kelenföldön az egyik katolikus templom titulus templom Szent Mihályt emelte oltárra. Nagy karddal áll ott a nép előtt, olyan, mint egy római szépfiú. A másik a máriaremetei templom előtti tér. A templom előtti fasor előtt a kapuban szoborba faragva ott áll két angyal. Az egyik Mihály, a másik meg Rafael. Nem sok angyallal találkoztam, talán még csak eggyel, a mellém kirendelttel, vele is csak egyszer. Egyszer – legalábbis, amit én fel tudtam fogni.

Azt írja Peter Kreeft, hogy a nagy találkozásokkor szinte személyesen érezzük az őrangyal jelenlétét. Az élet és a halál mezsgyéjén. Volt ilyen. Három nap és három éjjel a világot sem tudtam, míg csak egyszer a teljesen mély zuhanásból, álomból arra ébredtem, hogy ágyam fölött egy öreg roskatag pap. Megörültem neki. Meggyóntatott, és azt mondta: most feladom neked az utolsó kenetet, de ne félj, ez nem a halottak szentsége, hanem a betegeké. És elmúlt a három tudat nélküli nap. Az öreg pap két bottal járt, vonszolta magát. Gyalog jött be a kórházba a messzi plébániáról. Bizony bizony, ha hiszed, ha nem, az őrangyal vezérelte hozzám. Őt is, aki szólt a papnak. Mert jól írja ez a Peter Kreeft, hogy angyalok pedig vannak.

Mostanában sok angyalos könyv jelenik meg. Sok hülye angyalos könyv, és sok tudományos könyv. Mi ez utóbbival foglalkozunk. Gyakran teszik fel az emberek a kérdést, hogy nem tudománytalan-e a természetfölötti? De igen – kapjuk meg a választ. A tudomány nem képes bizonyítani, de a tudomány ellenes sem, mivel a tudomány cáfolni sem tudja. Minden olyan érvelés, amely a természet rendszerén belül megfigyelt eseményeken alapszik, képtelen bizonyítani a természeten kívülit, azt, ami más, ami a természet. Amit egy fióka a tojáson belül hall, érez vagy gondol, az nem cáfolhatja a tojáson kívüli világot. Hogyan is tudná?

És az újabb kérdés: van-e racionális oka az angyalokban való hitnek?

„Van, de ez csupán valószínűség és nem bizonyíték. Látjuk, hogy a világmindenség tele van különféle fajokkal. A kozmikus hierarchia minden lehetséges rangja be van töltve. Nincsenek hiányzó láncszemek. Alattunk vannak az értelmes állatok, például az emberszabásúak, a kevésbé értelmes állatok, mint a halak, és alig értelmes állatok, mint a meztelen csigák és a tévéproducerek, végül a növények és az ásványok. A teremtő stratégiája a teljesség, nem pedig az üresség.”

„Ha nem lennének állatok, akkor hatalmas szakadék tátongana a növények és az emberek között; ha nem lennének növények, akkor pedig az állatok és az ásványok között támadna űr. Ha nem lennének angyalok, akkor az ember és az Isten között tátongana ez a szakadék. Mindez nem bizonyíték, csak ésszerű érvelés.”

Na most az angyalok ebbéli szerepe – mármint hogy az Isten és az ember között az ún. mezoszférában léteznek – nem tudom, hogyan értelmezhető református hitvallás szerint. Reformata atyámfiai ugyanis azt hirdetik, hogy nincs szükség közvetítőre ember és Isten között. Így nem imádkoznak a Boldogságoshoz meg a szentekhez. Így azt sem tudom, hogy mit tudnak kezdeni Szent Mihállyal vagy Gábriellel. Egy a lényeg: hogy a zsidó vallás, a keresztény vallás és az iszlám egyaránt tud az angyalok létezéséről. A többiek nem. Vagy csak nem beszélnek róla.

Mindjárt áttérünk témánk másik síkjára. Az egyértelmű, hogy

„A létezés színtiszta ajándék, pusztán kegyelem. Ez igaz minden angyalra, minden állatra, és igaz ránk nézve is.”

Sokan persze úgy gondolják, hogy az angyalokba vetett hit ostobaság. Az angyalok tiszta szellemek, nincs testük.

„Mi nem látjuk a tiszta szellemeket, és nem tudjuk elképzelni őket. Ez nem jelenti azt, hogy nem ismerhetjük vagy nem érthetjük meg őket. Egy ötoldalú alakzat és egy hatoldalú alakzat között láthatjuk és el tudjuk képzelni, intellektuálisan is meg tudjuk érteni a különbséget. Azonban egy 105 vagy egy 106 oldalú alakzat között már nem tudjuk érzékelni vagy elképzelni a különbséget. Mindkettő egyszerűen körnek látszik a számunkra. Mégis meg tudjuk érteni a különbséget, sőt pontosan meg is tudjuk mérni. Tehát megérthetünk olyan dolgokat is, amelyeket nem látunk. Nem láthatjuk az olyan minőségeket sem, mint a jó vagy a rossz.”

„Ha nem jelent számunkra problémát, hogy higgyünk Istenben és saját lelkünkben, akkor mi a probléma az angyalokkal? Isten végtelen test nélküli szellem, a lelkünk véges testhez kötött szellem, és az angyalok véges test nélküli szellemek. A Biblia mondja azt, hogy az angyalok valóban léteznek.”

A filozófus könyvében megjegyzi, ami pofonegyszerű megállapítás:

„Nem az angyalok állnak a kereszténység középpontjában, hanem Krisztus. A kereszténységhez azonban elengedhetetlen Jézus Krisztusban, mint az Isten fiában és megváltóban való hit. Jézus pedig világosan tanította az angyalok létezését. Tehát ha angyalok nem léteznek, akkor Jézus tévedett; ha Jézus tévedett, akkor nem volt isteni és tévedhetetlen; és ha nem volt isteni és tévedhetetlen, akkor a kereszténység alapvetően téves. Tehát a keresztény léthez hozzátartozik az angyalokban való hit.”

Megvizsgálhatjuk az angyalok természetéről szóló elméleteket. Ők nem részei az anyagi világmindenségnek.

„Sokan azért nem hisznek az angyalokban, mert nem hisznek a szellemben. Abban hisznek, hogy csak az anyag létezik. Ezt a filozófiát materializmusnak nevezzük. A materializmus a szellem vagy a lélek tagadása – is hit. Nem tudományos, hiszen nem lehetséges tudományos bizonyíték valami ellen, ami nem jelenik meg feldolgozható adatként valamilyen tudományos eszköz számára. A materializmus nem gyakorlati megfontoláson alapul, ugyanis az emberiség története során kevesebb mint egy százalék hitt benne.”

Szellemes megállapítása Kreeftnek, hogy „A hívők nem követelik a materialistáktól, hogy bizonyítsák be, hogy az anyag valóság. Miért követelik a materialisták, hogy bizonyítsuk a szellem valóságát?”

De térjünk vissza a láthatatlan test nélküli angyalokhoz.

„Ha meglátogat minket egy angyal és kíváncsiak vagyunk, hogy a látomásunk szubjektív vagy objektív, külső vagy belső, a következő módon állapíthatjuk meg. Az angyalok méltányolják a vendéglátást, tehát kínáljuk meg az angyalt étellel. (Nem kell, hogy angyaltorta legyen, de nagyon illetlen dolog lenne, ha ördögtortával kínálnánk meg őket.) Számoljuk meg a tortaszeleteket, sütiket vagy cukorkákat, és miután az angyal távozott, számoljuk meg ismét. Ha eggyel több hiányzik, mint amennyit megettünk, akkor az angyal testet öltött. (Ez a tanács nem az én találmányom, a praktikus zsidó hagyományból származik.)”

Eltűnődünk azon a kérdésen, hogy mit csináltak az angyalok a történelemben.

„Az angyalok az idők kezdete előtt teremtettek. Ők énekeltek a világ teremtésekor. Néhányan föllázadtak Isten ellen, démonná vagy ördöggé váltak, és fölállították a pokol hierarchiáját a mennyekkel szemben. A kígyó, aki megkísértett minket a paradicsomban, egy volt közöttük. Az angyalok Isten üdvözítő tervének eszközei. Ott voltak minden fontosabb állomásnál: például Ábrahám életében, aki az első volt Isten „választott népe” között. Ők jelentették be Sárának, Ábrahám százéves feleségének, hogy csodálatos módon gyermeket fog szülni. Ők akadályozták meg, hogy feláldozza Izsákot. Ők mentették meg Ábrahámot és unokaöccsét, Lótot a pokol előízétől, amely elpusztította Szodomát és Gomorrát. Ők jöttek Jákobhoz létrán a sivatagban, le és föl járva a forgalmas mennyei sztrádán. Egyikük elragadta Habakukk prófétát a hajánál fogva, és hétszáz mérföldet repítette.

Az angyalok megjelentek idős asszonyoknak és embereknek, vakoknak és szegényeknek, pásztoroknak és menekülő bűnözőknek, de sohasem királyoknak vagy politikusoknak. Egyikük a teremtő követeként jelent meg egy fiatal zsidó lánynak, és szelíden kérte az ő nevében, hogy méhén keresztül mintegy ajtón át beléphessen a világba. És mivel a lány igent mondott az angyalnak, van karácsonyunk és húsvétunk és reményünk a mennyekben. És amikor a Teremtő reszkető, csupasz, lucskos kisbabaként megszületett, koszos bárányoktól és nyáladzó tehenektől körülvéve, az angyalok milliói jelentek meg az éjszakai égen. Majd 33 évvel később, amikor össze kellett szednie a bátorságot a Getsemani kertben, hogy a pokol kereszt alakú gödrébe ugorjon, ott voltak az angyalok, hogy vigasztalják őt.”

Peter Kreeftnek ez a vallomása szép is, maga a költészet, de ezen túl még valami. Ez a világtörténelem valósága.

A mi túlpolitizált világunkban azt a kérdést is feltehetjük, hogy részt vesznek-e az angyalok a politikában? A válasz határozott igen, ugyanis: „Őrangyala nemcsak az egyes személyeknek hanem – a Szentírás szerint – a közösségnek is van: például a városoknak és az államoknak. Valószínűleg minden valódi közösségnek megvan a saját őrangyala. Ezeket hívjuk „fejedelemségeknek”.”

Aztán megtudhatjuk a könyvből, hogy az angyaloknak különleges vigasztaló képességük van. És hol vannak az angyalok?

„Nem a térben. A tér testeket és nem szellemi lényeket tartalmaz. Mégis az angyalok néha megjelennek konkrét helyeken, s olykor előidézői is a dolgoknak. Nem anyagként, hanem szellemileg vannak jelen.”

Emberi kérdés: vajon szépek-e az angyalok? Azt mondja Peter Kreeft, hogy feltétlenül.

„Minden emberi képzeletet felülmúlóan. De hogy lehetnek az angyalok szépek, ha nincsen testük? Mert a szellemben sokkal nagyobb lehetőség rejlik a jóra és gonoszra, a szépségre és a rútságra, mint a testekben. Még az emberi lelkek is szebbek lehetnek az emberi testeknél. Ezért lehet Teréz anya sokkal szebb, mint Madonna. És így lehet a Sátán rútabb, mint Sztalin, Szent Mihály arkangyal szebb, mint Michael Jordan. (Még a mozgása is szebb.)”

Na már most a középkorban az angyalokat kilenc karba rendezték.

„A bibliai adatokból indultak ki: kilenc különböző angyali rang található szerte a Bibliában. Az angyal szó jelentésére (küldött) reflektálva és rangokkal összekombinálva kilencféle küldetést vagy megbízatást különítettek el az angyalok számára:

1. A szeráfok a legmagasabb kar. A legvilágosabban értik meg Istent, ezért az ő szeretetük lángja a legforróbb. Lucifer, a fényhordozó is egy volt közülük. Innen ered, hogy még mindig nagyon hatalmas és veszélyes.

2. A kerubok is Istent szemlélik, de kevésbé önmagában, inkább a gondviselés, a teremtményekkel kapcsolatos bölcs terv tekintetében. (A kerub azt jelenti: „a bölcsesség teljessége.)

3. A trónusok Isten hatalmát és ítéleteit szemlélik. (A trónusok a bírói hatalmat jelképezik.)

A következő három kar Isten gondviselő terveit teljesíti be a világegyetemben.

Az utolsó három kar közvetlenül az emberek ügyeivel foglalkozik, ők a harcosok. (A nyolcadik kar a főangyalok kara, mint Gábriel.) Isten fontos üzeneteit közvetítik az ember számára. És végezetül itt vannak a közönséges angyalok, az őrangyalok, minden személynek van őrangyala.”

Meg kell jegyeznünk, hogy ez a felosztás nem hivatalos dogma, gyönyörű műalkotás, a filozófiai spekuláció racionális műve a hit és a hagyomány inspiráló, maradandó alkotása. Szembenézhetünk a kérdéssel, vannak-e nőnemű angyalok? Nincsenek. Az is igaz, hogy hímnemű angyalok sincsenek.

Lényegében a kérdés könyvismertetésünk végén, hogy valóban léteznek-e démonok, ördögök, gonosz szellemek?

„Ebben biztosak lehetünk.”

Íme egy logikai érvelés a démonok létezése mellett.

„Ha az angyalok személyek (személyiségek), értelemmel és szabad akarattal rendelkeznek. Ha van szabad akaratuk, választhatnak jó és rossz között. Ha választhatnak jó és rossz között, akkor választhatják a rosszat is. Ha a rosszat választják, akkor gonoszokká válnak. Tehát ha vannak jó szellemek, vannak gonosz szellemek is. A filozófiai érvelés már önmagában is meg tudja alapozni a démonok (gonosz szellemek) lehetőségét, éppúgy mint az angyalok lehetőségét. De ahogyan az ész nem képes önmagában bizonyítani, hogy Isten szabad választása volt a létező angyalok teremtése, azt sem tudja bizonyítani, hogy némelyek közülük szabadon választották a rosszat. Isten és az angyalok választása egyaránt szabad és nem szükségszerű.”

A Biblia és az egyház tanítása alapján tudjuk, hogy a démonok léteznek. Néhányan tapasztalatból is ismerik őket.

Azt olvasom az Angyalok és démonok című könyvben, hogy három szintje van a démoni befolyásnak az embereken:

„1. Kísértés, 2. elnyomás, és 3. megszállottság. Kísértéssel mindenki találkozik, az elnyomás a lélek hatalmas fájdalma, vagy nagy külső tragédiák sokakkal történnek. A megszállottság ritka, és csak azokkal történik, akik maguk idézik fejükre a bajt azáltal, hogy megsértik Istennek az okkult dolgokkal való foglalkozásra vonatkozó szigorú tilalmát (ami tulajdonképpen egy alapvető biztonsági elővigyázatosság): „Ne akadjon köztetek senki, aki fiát vagy lányát áldozatul elégeti, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz, mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében.” (Mtörv. 18,11-12)”

S végezetül még néhány sor, de most már a Jelenések könyvéből. A démonról szól a Szentírás.

„Hogy is hullottál le az égből,

te fényes csillag, hajnalnak fia?

Hogyan buktál a földre,

te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek fel,

az Isten csillagai fölé állítom trónomat.

Az egybegyűlés helyén telepszem majd meg,

messze fenn, északon.

Felszállok a felhők magasába,

hasonló leszek a Fölségeshez.

És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.

(Iz 14,12-15)”

„Lucifer a Fényhordozó volt a legnagyobb a teremtmények közül, a legmagasabb rendű angyal, isten jobbkeze; mégis föllázadt és föltalálta a rosszat. Az angyalok közül sokan (az ősi hagyományok szerint egyharmaduk) követte Lucifert. Ez a háború valóban égi háború volt.” – írja Peter Kreeft San Franciscó-beli filozófia professzor, nem is olyan régen, most a napokban.

(Peter Kreeft: Angyalok és démonok, Szent István Társulat, Budapest, 2010.)

Győri Béla