|
 2010.07.02.
Lesz víz a kutakban a Homokhátságon?
Beszélgetés
Dr. Horváth Bélával a Duna-Tisza-csatorna megépítéséről
– Magyarország több megyéje víz alatt áll
a mostani esőzések következtében, ugyanakkor a szakemberek a
Duna-Tisza közének felgyorsuló „szárazódásáról” beszélnek.
Nincs itt ellentmondás?
– Óriási ellentmondás húzódik meg e két esemény mögött.
Ha globálisan közelítünk a kérdéshez, közismert, hogy a Föld
felületének 71%-át víz borítja, de ennek csupán 2,5-3%-a édesvíz,
a többi sós tenger és óceán. Általánosságban elmondhatjuk,
hogy a talajvíz és a felszín alatti vízkészletek gyorsabban
ürülnek, mint ahogy pótlódnak. Előrejelzések szerint
amennyiben a vízfogyasztás a kétszeresére nő a Földön,
2025-re a világ lakossága kétharmadának nem lesz elegendő ivóvize,
sőt Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Ma már
elfogadott tézis, hogy a XXI. század háborúi nem a kőolaj-lelőhelyek,
hanem az ivóvízbázisok miatt fognak kitörni, mert a víz a XXI.
század üzlete, hisz a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy,
mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ezért
paradigmaváltásra van szükség: a Kárpát-medencéből hazánkra
lezúduló vizet meg kell őriznünk, tartalékolnunk kell, nem
pedig elősegíteni a minél gyorsabb átfolyását, kifolyását
az országból. Sajnos a víz hiánya már súlyos problémát
jelent Magyarországon is a Duna-Tisza közén, amit az ENSZ már
korábban félsivatagi övezetté nyilvánított. Ezzel szemben
Magyarország édesvíz nagyhatalom. Nem véletlen, hogy külső
erők, multinacionális cégek pásztázó tekintetüket a
magyarországi vízbázisokra vetik. Ezért kellett a Gyurcsány-kormány
ideje alatt Fónagy János volt miniszternek (Fidesz) és Ékes József
képviselőnek (Nemzeti Fórum) törvényjavaslatot benyújtani a
nemzeti vízvagyon privatizációja ellen, amikor Veres János
akkori pénzügyminiszter elismerte az Országházban, hogy a kormány
tőzsdére kívánja vinni a vízmű vállalatokat!
– Szakmai körökben ismert a Homokhátság vízháztartásának
gondja. Röviden hogyan foglalható össze a Duna-Tisza közén élők
nehézségei?
– Nehéz sorsú, mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek
e tájon, ahol nagyon jelentős a tanyasi életforma. A XX. század
politikai sorscsapásain túl a természet sem bánik velük
kegyesen, az éghajlatváltozás okozta „víztelenség”
megkeseríti mindennapjaikat. Pedig a Homokhátság lehetne a
bibliai Paradicsom! A paraszti gazdálkodás hagyományai,
tapasztalatai és az egyedi természetföldrajzi adottságok együttesen
csodát jelenthetnének. Hogy mire gondolok? A Nap sugárzó
energiájának éves nagysága e tájon a legnagyobb. Az évi napsütéses
órák száma itt 2.100 óra felett van, ami országos rekord, és
a borultsági (felhőzet) mutatója is kedvező. Azaz minden adott
a világraszóló agrárgazdálkodáshoz, egyedül a víz lesz
kevesebb évről évre. Igaz, az esztergomi Duna Múzeum gyűjteményében
megtalálható Pokorny Tódor (1854-1925) mérnök, térképész
által 1896-ban készített éves csapadékeloszlási térkép, már
akkor fehér foltként ábrázolja a Duna-Tisza közének közepét.
Az elmúlt évtizedekben az okozta a terület „szárazódását”,
hogy az éghajlatváltozás hatására csökken a csapadék
mennyisége. Nagyon megnőtt a rétegvíz kitermelés 1950 óta,
ez mintegy nyolcszorosára nőtt, oka a vezetékes ivóvíz-hálózat
kiépítés, mert egyre többen költöznek be az alföldi városokba.
A nem megfelelő öntözés miatt a mintegy 10 ezer km2 nagyságú
területet elsivatagosodás fenyeget, mert a talajvízszint süllyedése
drámai csökkenést mutat évtizedek óta, ami azt jelenti, hogy
a növényzet gyökérzete nem jut vízutánpótláshoz. A szárazság
miatt már megjelentek a Kárpát-medencében nem őshonos növények,
ami ökológiai katasztrófát vetít előre. Fontos dokumentum a
Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága
2009 elején állásfoglalása az éghajlatváltozásról,
eszerint: „Természeti környezetünk egyik összetevője, az éghajlat
az emberi tevékenység következtében nagy valószínűséggel
az emberiség történetében példa nélkül álló változásnak
néz elébe”.
– Mióta foglalkozik a politika a csatorna kérdésével?
– Mátyás király gondolt először arra, hogy a Dunát
csatornával köti össze a Tiszával. A XVIII. században már több
törvény foglalkozott csatornák építésével, folyamszabályozással,
hajózhatóssággal, több csatornaterv is született. Végül
1836-ban Beszédes József és Vedres István elkészítette azt a
Duna-Tisza csatorna tervet, amelyet Széchenyi István felkarolt,
és kezdeményezésére megszületett az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk
a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról: „…a Dunát a
Tiszával Pestről és Bölcskéről
(Pakstól északra), vagy ezen pontok vidékeiről
Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal vagy vidékeikkel csatorna
által összekötni…” A következő próbálkozás az 1867. évi
13. törvénycikk volt a Duna-Tisza csatorna megépítésére Mikó
Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter előterjesztésében.
Majd következett az 1900. évi XXX. törvény a közérdekű öntöző
csatornák létesítéséről, az előterjesztést Darányi Ignác
földmívelésügyi miniszter jegyezte. A törvény célja az állami
kölcsönök igénybevétele öntözések ügyében, a vízhiányos
alföldi vidékek gazdasági fejlesztése volt, de – milyen
ismerősen hangzik – a várt fellendülés nem következett be a
kölcsönfolyósítás nehézkessége miatt. Ezekben az években már
komoly előkészítő munkálatok folytak, a lehetséges
nyomvonalak mentén talajfúrásokat végeztek. A csatorna
tervezete tárgyalására szakbizottságot állítottak föl
Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt. Majd
1919-ben Buza Barna földmívelésügyi miniszter (1918. okt. 31-től
1919. márc. 21-ig) rendelkezett a Duna-Tisza csatorna Építőbizottság
felállításáról, amelynek vezetője Gerster Béla lett.
Idehaza kicsit a feledés homályába veszett Gerster Béla
(1850-1923) mérnök neve, aki egyrészt az 1893-ban elkészült
Korinthoszi-csatorna építési munkáit irányította főmérnökként,
nagy nemzetközi elismerést kiváltva, másrészt korábban egy
nemzetközi műszaki expedíció magyar tagjaként ő határozta
meg a Panama-csatorna végleges nyomvonalát. Az Építőbizottság
az elképzelés szerint a következőképpen alakult volna: a kormány
képviseletében a földmívelésügyi miniszter
4, a
kereskedelemügyi miniszter
2, a
pénzügyminiszter, a belügyminiszter, a hadügyminiszter és az
államvasutak igazgatósága 1-1 tagot, valamint a „vasúti és
hajózási főfelügyelőség” 2 tagot küld ki. Érdekességképpen
megemlíthető, hogy az Építőbizottságba Budapest és Pest Vármegye
3-3 tagot, Csongrád 2 tagot, Kiskunfélegyháza 1 képviselőt küldhetett
volna. Végül színre lépett Kun Béla és bekövetkezett
Trianon…
– Elmondása szerint a politikai vezetők és
a mérnöktársadalom állandóan napirenden tartotta a Duna-Tisza
csatorna gondolatát, készültek a különböző tervdokumentációk.
A baloldali-liberális értelmiség által egyoldalúan beállított
Horthy-korszakban, a megcsonkított országban történt-e előrelépés?
–
Igen, erőteljes lépésekre került sor. 1929-ben elindult a
Duna-Tisza közén egy 5 éves program, amelynek keretében hazánk
első talajvízszint megfigyelő kúthálózatát (149 db kút) építették
ki. Ez idő tájt mondta Sajó Elemér, a Vízügyi Szolgálat
nagy szaktudású vezetője: „Úgy érezzük, hogy vizeink
hasznosításának a terve túlnő egy gazdasági probléma határain
és már nemzetünk történelmének útjait érinti.” Ez ma még
inkább igaz! Horthy Miklós kormányzó és a kormány 1933-ban végighajózták
a Tiszát, s ekkor hangzott el e nevezetes mondás: „A liberális
világ építette a fővárost, a világvárost, de az ország, a
nép megerősödésével, itthontartásával nem foglalkozott”.
Majd a csatorna megvalósítása érdekében felgyorsultak az események:
megszületett az 1937. évi XX. tc. az öntözőgazdálkodás előmozdításáról.
Mit is szolgálna egy csatorna, mit is mondott Darányi Kálmán
miniszterelnök 1937-ben? „Az öntözéses gazdálkodás
elterjedése a magyar mezőgazdaság jövőjét szolgálja. Alföldünk
nehéz helyzetbe jutott mezőgazdasági termelését a fejlődés
és boldogulás útjára kell vezetni. El kell távolítani azokat
az akadályokat, amiket éghajlatunk és talajaink állítanak a
mezőgazdaság fejlődésének útjába”. 1941-ben Bánffy Dániel
földmívelésügyi miniszter országgyűlési felszólalásában
bejelenti, hogy a költségvetésben 300.000 pengő van a
Duna-Tisza-csatorna tervek elkészítésére, majd 1943-ban törvényjavaslat
készült, amelynek 3. § (2) bekezdése a Duna-Tisza-csatorna építésének
megkezdéséről szól. De, ahogy 1919-ben is közbelépett a világtörténelem,
úgy most is…
– A II. világháború 65 évvel ezelőtt
befejeződött, ez igen nagy időszak a korábbi évszázadok történéseihez
képest a csatorna vonatkozásában. A közvélemény keveset tud
az azóta történtekről.
– 1948 tavaszán Tildy Zoltán köztársasági elnök
jelenlétében Budapest alatt, Taksonynál megkezdődött a
csatorna építése. Több tízezer kubikos, éjjel s nappal
talicskázva a földet, végül
20 km
hosszú csatornát ásott ki. A korabeli tervek szerint 1950. aug.
1-re a Duna felől 34 km-es szakaszt kellett volna átadni és
1955. aug. 1-re a hátralévő 72 km-es szakasz átadása történt
volna meg. Hogy mi akadályozta az építés menetét? A baloldali
fordulat. A Szovjetunióból importált magyar kommunistáknak
fontosabb volt, hogy a hagyományosan mezőgazdaságáról híres
Magyarország a „vas és acél országává” váljon.
– 1990-ben újabb fordulat következett
Magyarországon. Mi történt az elmúlt 20 évben?
– A lakiteleki sátorverő, Lezsák Sándor javaslatára
1995-ben a Duna-Tisza közi Homokhátság problémáinak kezelésére
országgyűlési határozatot fogadott el, a határozat megvalósítása
azonban egy lépést sem haladt előre. 2005-ben Lezsák Sándor
javasolta a T. Házban a Duna-Tisza csatorna megépítési tervének
beemelését a „Nemzeti Fejlesztési Terv II.-be, hiába. A
Lakiteleki Népfőiskolán számos konferencia, szakmai kollégiumi
összejövetel volt a témában, értékes felszólalások és
azokból kiadványok születtek. Áprilisban rendezték itt meg a
Tanyakollégium II. konferenciát és egy egyhetes tanyakutatást
több száz egyetemista közreműködésével. A szakmai hátteret
a gödöllői Szent István Egyetem, a MTA Regionális Kutatások
Központja Alföldi Tudományos Intézete Csatári Bálint vezetésével
és a VÁTI munkatársai adták. Számomra is tanúságos volt a
tanyák felkeresése, az ott élőkkel folytatott tartalmas beszélgetések.
Először mindig belenéztem a kútba, mire érkezett a gazda
hangja: „már évek óta száraz”.
– Ön előadásaiban, publikációiban úgy
fogalmaz, hogy nemzetpolitikai kérdés a Duna-Tisza-csatorna megépítése.
– Ha a legnagyobb magyar, Széchenyi, ha a haza bölcse,
Deák, ha Kossuth kiállt a csatorna gondolata mellett, akkor a
XXI. században ennek a generációnak meg kell építenie azt! Az
Orbán-kormány Nemzeti Együttműködés Programja deklarálja,
hogy olyan mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás
megteremtése a cél, amely megőrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket,
az élővilágot, természeti értékeinket. Kitörési pontként
jelenik meg a programban a vízalapú gazdaságfejlesztés. Ezért
alapvető nemzetpolitikai feladat a Duna-Tisza-csatorna építésének
megkezdése, ami már nem csupán ágazati kérdés, hanem egy összetett
ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezőgazdasági kérdés
egyszerre. Bízom benne, hogy lesz víz a homokhátsági tanyák kútjaiban.
Dr. Horváth Béla építőmérnök,
mérnök-közgazdász, volt országgyűlési képviselő.
Budapest, 1954. szeptember 23. Sz.: Horváth Béla, Bogyay
Sarolta. Nős, 1982, felesége Kiss Hilda közgazdász. Gy.:
Marcell (1984), Botond (1986), Levente (1988) egyetemisták.
T.: József Attila Gimnázium, 1969-73, Szegeden sorkatona 1973-74,
BME építőmérnök, 1974-79, MKKE mérnök-közgazdász
(1980-82), PTE TTK földtudományok doktora – PhD, 2006. Az MTA
köztestületi tagja. A Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Körének
vezetője.
É.: 1979-82 FÖMTERV tervező mérnöke, 1982-1990 Országos
Piackutató Intézet Export Főosztály helyettes vezetője, 1988
az MDF alapító tagja, a Budapest XII-I. ker. MDF szervezet elnöke,
1989 angliai menedzserképzésen, 1990-94 az MDF országgyűlési
képviselője, 1994-95 Közlekedéstudományi Rt. külső szakértője,
1995-98 FKGP elnökének kabinetfőnöke, 1998- 2002 az FKGP országgyűlési
képviselője, frakcióvezető-helyettes, 2002-től az üzleti életben.
2000-ben A kommunizmus áldozatainak emléknapja kezdeményezője
az Országgyűlésben. 2002-ben a Parma fidei – Hit pajzsa-díj
társalapítója Gyurkovics Tiborral. A budapesti Felsővízivárosi
Szent Anna plébánia képviselőtestületi tagja.
Fm.: Ph.D.
értekezés: A közlekedési kapcsolatok fejlődése Budapesten és
agglomerációjában a főváros egyesítésétől napjainkig
(2006), Levettük a vörös csillagot… (2008).
B.
L.
|
