vissza a főoldalra

 2010.07.09. 

Nem adjuk fel elveinket

„A Magyar Koalíció Pártja vereségét követően lemondott az országos elnök és az elnökség. A lemondást a párt országos tanácsának június 19-ei rendkívüli ülésén elfogadták, s megállapodtak abban, hogy július 10-én tisztújító kongresszust tartanak.”- olvasom az Új Szóban. A párt statutáris képviselője a korábbi elnök, Csáky Pál maradt.

 – Mit is jelent ez a tisztség?

 – Engedje meg szerkesztő úr, hogy pontosítsam a sajtóból vett információit. Az országos tanács csak javasolja az országos kongresszusnak azt, hogy fogadja el a lemondásunkat. Addig „technikai szinten” én irányítom a pártot. Egy kilencfős szakmai, politikai csapatot hoztunk létre, mely a kongresszusnak tesz javaslatot azon a téren, hogy a párt milyen irányban haladjon tovább, s az MKP szervei milyen összetételben tevékenykedjenek.

 – Tehát ki jelenleg az MKP irányítója?

 – Én.

 – Fordítsuk le ezt a gyakorlatra. Azt a közelmúltban megjelent MKP-s sajtóközleményt, ami az alakuló kormánykoalíció programtéziseit elemzi, az ön jóváhagyása nélkül nem lehetett megjelentetni?

 – Ez így van. Megegyeztünk abban, hogy politikai ügyekben a kongresszusig két kollegánk fog nyilatkozni: Bárdoss Gyula és Berényi József. Ők ideiglenes szóvivői tisztséget viselnek.

 – Ön szerint mire szavazott a szlovákiai magyarság június 12-én?

 – Egy új politikai stílusra, egy új szlovák politikára. Meglepő az új formációk közül a Szabadság és Szolidaritás (Sas) liberális, és a szlovák-magyar vegyespárt, a Híd jó eredménye. A már meghonosodott pártok jóval kevesebbet kaptak a várható, s előre jelzett százalékoknál. Az a „visegrádi szél”, mely felforgatta a cseh politikai életet,  elért Pozsonyba is. A magyarországi parlamentbe is két új párt került be. Azt azért ki kell jelenteni, hogy ami új, korántsem biztos, hogy jobb is.

 – A két szlovákiai új parlamenti párt fel is adta néhány programpontját azért, hogy meglegyen a jobbközép kormányzati többsége.

 – Valóban egy igen heterogén kormányról lesz szó. Ez egy hatpárti koalíció, mert mind a Sas, mind a Híd képviselőcsoportjában más pártok tagjai is ülnek. Egy olyan kormánya lesz Szlovákiának, aminek csupán plusz négyfős támogatottsága lesz a parlamentben.

– Azt írják, hogy az új kormánnyal visszatérünk a Fico-Slota nacionalista korszak előtti időhöz. Ez viszont a minimum. Ezt talán egy épeszű szlovák kormány még Bugár nélkül is megtenné.

 – Az új koalíció korlátait is mutatja: igaz ugyan az, hogy elődjétől eltérően nem akarja az itteni magyarokat egzecíroztatni, ám az is igaz, hogy fél bármit is tenni az érdekükben. A rendelkezésre álló értesülések alapján a leendő kormánypártok közti megállapodást rögzítő programtézisek nemcsak a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény módosítását nem tűzik ki célul, hanem teljes egészében elvetetik a kisebbségek jogállását rendező törvény előkészítésének gondolatát is.

 – Azt olvastam, hogy a 19-ei ülésen ön rendkívül korrekt és önkritikus beszédet mondott. Legyen kedves ennek főbb pontjait ismertetni.

 – Egyik szemünk sír, a másik nevet. Azért nevet, mert végre sikerült leváltani Robert Fico nacionalista –populista kormányát. A másik azért sír, mert mindez nélkülünk történik. Úgy érzem, hogy a magyar választók azt gondolták: az a jó, ha két magyar párt is bent lesz a szlovák törvényhozásban. Azt biztosra vették, hogy az MKP bekerül, s így elszámítva magukat, a Hídra szavaztak. Június 13-án, a választásokat követő napon a felvidéki magyarok megdöbbentek az eredményen, s azon is, hogy a Hídba a szavazatukkal hét szlovákot juttattak be a törvényhozásba. Kérdéses egy ilyen vegyes párt érdekérvényesítő ereje. Természetesen beszélnünk kell az általunk elkövetett hibákról is, s arról a tényről, hogy erős pénzben kifejezett akarat ellen kellett dolgoznunk. A Most-Hídnak hétszer annyi pénze volt a kampányban, mint nekünk. S fel kell tennünk a kérdést: honnét volt ekkora támogatottságuk, s mi ennek az ára. A szlovákiai magyarok nem örülhetnek, tanácstalanok, mert nem világos számukra, hogy mi is győzedelmeskedett a választásokon. Sokak szerint az asszimiláció és az önfeladás politikája lett a nyertes. Ez pedig nem jó előjel a 2011-es népszámlálás előtt.

 – Tudom, hogy történelmietlen a kérdés, de ismerve az eredményeket, mit tenne másképp a kampány alatt?

 – Természetesen utólag sok mindenki tud „okosakat” mondani. Az utólagos belemagyarázásokat nem is szeretem. Elképzelhető, hogyha más kampányt folytattunk volna, akkor is ugyanez lett volna az eredmény. Az MKP választási szereplésének bizonyára több összetevője van, de az a lényeg, hogy egy igen nagy ellenszélben kellett dolgoznunk. A kisebbségi egypártrendszer negatívumai is megjelentek nálunk. Ezek együtt kialakítottak egy olyan politikai légkört, mely azt eredményezte, hogy a választók az újabb formációk felé fordultak. Ezzel viszont a szuverén magyar politizálás szenvedett vereséget. Ettől függetlenül nem adjuk fel elveinket, s az MKP a saját útját járja.

 – Mostanában, ha az MKP szóba kerül, akkor a sajtóban emlegetik a „fiatalítás” kifejezést. Jómagam azt mondom: a kor nem érdem, hanem állapot. Hunyadi Mátyás és V. László is fiatalon, gyerekként került a trónra, de jól tudjuk, hogy neveltetésük következményeként milyen uralkodóvá váltak. A párt eddig tán visszaszorította a fiatal politikusokat?

 – Az helyes elvárás, ami arra irányul, hogy új arcok is megjelenjenek a párt vezetésében. Az MKP választási listáján elég jó helyen szerepeltek a fiatalok, de sajnos nem értek el megfelelő eredményt. Joggal jelent meg az „új arcok-új stílus” –elvárás az eredmények ismeretében, de nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy a tapasztaltabb, idősebb politikusokat mellőzni kéne.

 – A június 19-ei ülésen nem kapott sértő, ön számára igazságtalan kritikákat?

 – Nem történt ilyen. Személyre szóló kritikát sem kaptam. A választási eredményhez vezető útról és az előttünk álló lehetőségekről beszéltek a felszólalók. Egy korrekt találkozó volt, aminek az én beszédem adta meg az alaphangot. Ne vádoljuk, ne bántsuk egymást, hanem koncentráljunk a továbblépésre.

 – Újra indul az elnöki posztért?

 – Jelenleg nem szándékozom megmérettetni magam. Július 10-én egyéves időszakra fog a kongresszus egy ideiglenes vezetőséget választani. A mostani eredménytelenség annyira összefonódott a nevemmel, hogy politikai szempontból, a helyhatósági választások előtt nem lenne helyes, ha én irányítanám továbbra is a pártot.

 – Azt mondta: „jelenleg”. Tehát jövőre jelöltetné magát?

 – Mi már korábban elfogadtunk egy kongresszusi határozatot, ami szerint a 2010-es választások eredmények birtokában 2011. január 1-jétől teljes tisztújítást végzünk. Januárban és februárban alapszervezeti, majd járási és regionális szinten, s májusban lenne az országos elnök, s elnökség megválasztása. A kérdésére válaszolva: sosem bújtam ki a felelősség, a munka terhe alól. Úgy érzem, hogy várnak rám még feladatok a szlovákiai magyar közéletben, hiszen az asszimiláció nagyon veszélyeztet minket. Hiszem, hogy a felvidéki magyaroknak szüksége van a mi generációnk munkájára. Annak viszont még nincs itt az ideje, hogy jövőbeni pártbeli terveimről beszéljek. Előttünk van az önkormányzati választás, s akkor lehet látni: mi is jó a magyar közösségnek. A párt pedig nem cél, hanem a magyar közösség boldogulásának eszköze. Ehhez kell mérni a feltételeket, lehetőségeket, a párt struktúráját és a személyi kérdéseket is.  

– Attól nem fél, hogy MKP-és polgármesterek előnytelen kompromisszumot kötnek más politikai erőkkel?

 – Valószínűleg lesznek ilyen esetek is, de remélem, hogy nem ez lesz a tendencia.

Medveczky Attila