vissza a főoldalra

 

 

 2010.07.16. 

Pszichopaták a politikában

Novák Előd és egy retardált kölyökcsimpánz között már első blikkre is látszik a különbség. A csimpánznak nincs szemüvege – állapította meg politológus ismerősöm, miközben beszámolt a vékonydongájú srác legújabb produkciójáról. Beleordította a T. Ház ülésébe, hogy lógjon. Mármint az esztergomi polgármester. Aztán letagadta, hogy csak viccelt. Az állandó, szinte kóros hazudozás, már Gyurcsánynál is felvetette a pszichopátia lehetőségét.

De a magyar politikai életben több szereplő kapcsán is felvetődött a neurózis, vagy az antiszociális személyiségzavar. Bizonyos személyiségzavarok ugyanis kimondottan alkalmassá teszik a beteget a sajátos hazai politikai életben való érvényesülésre. Ha megnézzük a szakirodalomban található leírásokat, könnyen rájövünk, hogy miért: A legtöbbet vizsgált és legmegbízhatóbban diagnosztizálható személyiségzavar az antiszociális személyiség, vagy régebbi szóhasználattal élve, a pszichopátia. A személyiségzavar, mint gyűjtőfogalom tartós, alkalmazkodást gátló viselkedési mintát jelent, amely éretlen és alkalmatlan megküzdési és problémamegoldási módokat takar. A pszichopata kevés érzelmet mutat önmagán kívül bárki iránt. Erős hajlamot mutat a hazudozásra. Vakmerő, kalandvágyó, és tehetséges szélhámos, aki könnyedén manipulál másokat, és nem érez bűntudatot, ha fájdalmat, szenvedést okoz.

Az antiszociális személyiségű emberek kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Viselkedésüket elsősorban szükségleteik irányítják, lelkiismeretük hiányzik. Mivel könnyedén manipulálnak másokat, tehetséges szélhámosok: akár házasságszédelgőként, akár üzleti ügyekben képesek nagyszabású manőverekre. Ügyesen keltik a hatékonyság és őszinteség látszatát munkainterjúkon.

Az antiszociális személyiségre jellemző a rendkívül gyenge frusztrációs tolerancia, ami azt jelenti, hogy az egyén képtelen örömszerző tevékenységét elhalasztani, míg a normális személyiségre jellemző, hogy vágyainak kielégítését már igen korán megtanulja későbbre halasztani.

Egy érdekes kísérletben pszichopata és normális személyiségű kísérleti személyeknek adott időben bekövetkező kisebb, de fájdalmas áramütést ígértek (amely valójában nem történt meg), miközben galvános bőrreakció segítségével műszeresen mérték izgalmi szintjüket. Pszichopaták esetén nem nőtt a szorongás, még közvetlenül a beígért fájdalmas áramütés előtt sem, míg a többi ember a mérések szerint jóval feszültebbé vált. Úgy tűnik, az antiszociális személyiséggel rendelkező ember nem tanul a büntetésből, nem is tart attól.

Így bármilyen hazugságot rezzenéstelen arccal képesek előadni, akár nagy nyilvánosság előtt is. A tömegkommunikáció korában hatékony közszereplők lehetnek, hiszen a közönség csak rövid szerepléseiket látja, ahol éppen a normális emberre jellemző következményektől való félelem, a szorongás hiánya jelenti behozhatatlan előnyüket. Miközben egy rendes ember a hazugság közben oly mértékben szorong, hogy ezáltal hiteltelenné válik (sőt, gyakran a szereplés izgalma még az őszinte megnyilvánulásokat is hiteltelenné teszi), addig a pszichopata teljesen hitelesen adja elő a legképtelenebb valótlanságokat.

A pszichológiai alkalmassági vizsgálat már sok területen kötelező. Talán a politikában is érdemes lenne bevezetni.

 

czyba