|
 2010.07.16.
Kádár kitüntetett figyelme
Kádár mindig
mindenkor mindenre figyelt. Különösen a politikai bizottság
tagjainak magatartása érdekelte. Gyakorlatból mondok példát.
A Politikai
Bizottság tagjai előre elhatározottan menetrend szerint meglátogatták
a megyéket, illetve a megyei vezetőket. Az MTI korabeli belső
utasítása szerint a politikai bizottsági tag megyei látogatásáról
20 sorban kellett megemlékezni. A szimpla központi bizottsági
titkár 15 sort kapott. Ezek a tudósítások nem tartoztak az újságírás
remekei közé. Mindenesetre hírt adtak arról, hogy Aczél György
vagy Biszku Béla melyik megyében vágott rendet. De nem úgy
volt ám az egyszerűen.
Történt pedig,
hogy egy alkalommal (más alkalommal is) beülhettem egy politikai
bizottsági tag kocsijába, és elkísérhettem egy megyei látogatásra.
Két Mercedes gépkocsi vitt bennünket, három kormányőr kísérte
a PB-tagot. Ment az autó boldogan egy nyugat-magyarországi megyébe.
Jóízűt beszélgettünk menet közben. Az autóban telefon is
volt. Akit kísértem, csak egyszer-kétszer vette fel a kagylót,
hol őt hívták, hol ő hívott. Egyszer csak megállt az elöl
futó személygépkocsi, megállt a másik is. A kormányőr (az
egyik) rám szólt: jöjjön, üljön át hozzánk! Olyan határozott
volt a felszólítás, hogy mit tehettem, átültem. Ment az autó
tovább. Azt mondja az egyik kormányőr (amúgy jópofa, vagány,
lezser gyerek volt): mondd meg a főnöködnek, hogy ne sokat dumáljon
a telefonon, mert azt a központban rögzítik, aztán leírják,
és reggel már ott van az öreg asztalán a jelentés, hogy miről
dumált a megfigyelt pol. biz.-tag.
No csak ennyit –
mondta a kormányőr, maga ne pofázzon erről senkinek. Az elöl
futó kocsi megállt, én visszaszálltam a másik autóba, és
mint ahogy az előbb volt, mondtam az autóban lévő „főnöknek”:
álljunk meg az erdő szélén, végezzük el a kisdolgunkat. Nem
kell – mondta a főnök. Mondom: de kell. Fél szavakból is értette,
hogy valamit négyszemközt, falak nélkül akarok neki mondani.
Kikínlódtuk magunkból a kisdolgot, és közben kérdezte a pol.
biz.-tag: na mi van? Mondom, semmi, csak azt mondja a kormányőr,
hogy ne dumálj a telefonba, mert azt rögzítik a Jászai Mari téren,
leírják, és odaadják az öregnek. Az öreg = Kádár. Komótosan
sliccet gomboltunk, és azt mondta a figyelmeztetett úr: tudom,
ebbe már beavatott engem korábban Havasi Ferkó. Havasi Ferenc
volt akkoriban az MSZMP Központi Bizottságának gazdaságpolitikai
titkára, a politikai bizottság tagja. Akit én kísértem, soha
nem csúszott meg e jelentések nyomán, mert óvatos volt meg
okos. Volt, aki megbukott. No nem nagyon, csak egy kicsit.
Ő meg Békés
megyébe látogatott. A látogatás hivatalos részének korai vége
után kártyához ült Korom Mihály (képen) és Klaukó Mátyás,
helyi hatalmasság, aki vagy megyei tanácselnök volt, vagy a pártbizottság
első titkára volt az időkben. Korom meg Klaukó hajnali négyig
kártyázott, és Korom úr egy forintos kártyaadósságot csinált.
Kérni egy ilyen nagy embernek kölcsönt nem illett. Haza is
mentek hajnalok hajnalán, majd Korom Mihály gondosan egy borítékba
zárt egy forintot, és a pilótát a szolgálati Mercedessel
visszaküldte Klaukóhoz, hogy törlessze az adósságot.
Így mulatott egy
bolsevik dzsentri nagyúr. Ezt a jelenséget Kádár – még le
sem ért a pilóta Klaukóhoz Békéscsabára – már olvasta a részére
leírt gyorsjelentésben. Nem dicsérte meg Korom Mihályt, de később
szóba hozta: Korom elvtárs! Ilyet nem csinálunk.
Visszatérve a
nyugat-dunántúli látogatásra, vacsora után pontban este 9-kor
az én politikai bizottsági tagom elköszönt a megyei első titkártól,
kért még néhány szelet ementáli sajtot meg egy pohár vörösbort,
és aludni tértünk. Róla nem volt mit jelenteni. Szerencsés
ember volt.
Nem úgy, mint a
kormányőrség némely tagja. Nyíregyházára Biszku Béla látogatott.
Éppen takarékossági időszak volt, két Mercedes helyett csak
egy Mercedes indult hosszú útjára Budapestről Nyíregyházára.
Az egyik kormányőr vitte Biszkut, a másik kettő biztosító
kormányőr meg vonattal utazott a helyszínre. Véget ért a látogatás,
Biszku elköszönt a vendéglátóktól, akiktől kapott egy zsák
jófajta burgonyát. Biszku kérdezi a kormányőröket: az elvtársak
autóval jöttek vagy vonattal? Kórusban mondta a két kormányőr:
autóval természetesen Biszku elvtárs. Dehogy akartak ők együtt
utazni egy kocsiban Biszkuval. Nem is volt semmi baj, csak Biszku
rámutatott a zsák krumplira, és azt mondta: ezt hozzák haza
nekem a lakásomra. A két kormányőr fancsali pofával fogadta a
parancsot, és vitték magukkal a krumplit. A kormányőrök jó
magaviseletű, rendes emberek voltak. Ha szolgálatba léptek,
fekete ruha, fehér ing volt rajtuk, és fekete napszemüveg a fejükön.
A két ártatlan kormányőr a városközpontból megindult vállán
a zsák krumplival a vasútállomásra. A két maffiózó kinézetű
kíber elég furcsán mutatott Nyíregyháza utcáin. Mindenesetre
gond nélkül hazaértek, és Budapesten leadták a Biszku-családnak
a krumplit, ők meg elmentek mulatni, mert a pol. biz.-látogatások
után mindig volt mire hivatkozni, hogy elhúzódott az ügy. A mi
két emberünk egy napot és egy fél éjszakát csendesen
elmulatott. Hazatértek, halkan vetkőztek, hogy bebújjanak a
biztonságos ágyukba. De az egyikük véletlenül a vetkőzés közben
belerúgott a lakáson lévő babakocsiba. A zajra felébredt az
asszony, és megkérdezte: mi van? Mire az áldott jó kormányőr
válaszolt: semmi, csak felébredt a gyerek, és most csendesítem.
Ébredt, ébredt – válaszolta a kormányőrné –, a gyereket
tegnap elvittem az anyádhoz, nincs is itthon. Így ért véget
kettős ártatlan hazugsággal Biszku Béla Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyei látogatása.
bégyé
|
