vissza a főoldalra

 2010.07.16. 

Decentralizáció román módra

A Magyar Polgári Párt (MPP) nem tekinti a romániai központosítás csökkentésének a kórházaknak az önkormányzatok hatáskörébe történő átadását. Az MPP-s politikusok meglátása szerint nem lehet tulajdonképpeni decentralizációról beszélni, ha az egészségügy finanszírozásában is nem történik meg a Bukaresttől való függőség csökkentése. Vajon kinek, s miért jó a hatáskörváltás? – erről kérdeztem Fazekas Tibort, az MPP alelnökét.  

– Alelnök úr, milyen állapotban vannak jelenleg a romániai, s azon belül az erdélyi kórházak?

 – Igencsak rossz állapotban vannak, főleg költségvetési és működtetési szempontból. Romániában még a gazdasági válság előtt is gondok voltak a gyógyszerellátásban és a kórházak adósságainak rendezésében. Az a mostani sürgősségi kormányrendelet, ami az önkormányzatokat a kórházak átvételére kötelezi, csak tetézi a bajt. A Magyar Polgári Párt ez ellen emelte fel a hangját. Szűkebb pátriánkban Kovászna megyében még nagyobb a gond. A már említett kormányrendelet törvényes előírásokat tartalmaz bizonyos kimutatásokkal és a kifizetésekkel kapcsolatban mind a beszállítók, mind a kórházi személyzetet illetően. Kovászna megyében viszont a megyei önkormányzat úgy írta alá az átvételt, hogy nem ismerte a tényleges pénzügyi helyzetet. Nem várták meg, míg elkészülnek a szükséges mellékletek, s június 24-én aláírták a megyében lévő kórházak átvételét. Ezt az akciót úgy mutatták be az önkormányzati tisztviselőknek, mint egy fontos lépést a decentralizáció, az önkormányzatiság felé.

 – Az állam átadja tehát az önkormányzatok hatáskörébe a kórházak működtetését. Honnan érkeznek az ehhez szükséges összegek?

 –Romániában decentralizációról beszélni kórházátadási ügyben csak akkor lehet, ha nem csak a kórházak menedzsmentjét adják át az önkormányzatoknak, hanem az ehhez társítandó finanszírozási forrásokat is. Ám tudjuk, a kórházakat továbbra is az országos egészségbiztosító fogja finanszírozni. Az egyre súlyosbodó gazdasági válság pedig nyilvánvalóvá tette, hogy Romániában alapvető strukturális problémák vannak. Látszólag nem a témához kapcsolódik, de minden baj gyökere az, hogy a 22 milliós összlakosságból 4, 7 millió a hivatalosan regisztrált alkalmazottak száma. Minden harmadik alkalmazott köztisztviselő, tehát 3 millió ember tartja el az országot, ami abszurdum. Hárommillió ember befizetése az egészségbiztosítóhoz nem biztosíthatja a 22 milliós ország egészségügyi szolgáltatását a megfelelő szinten. A megoldás az lenne, ha legalább 8 millió alkalmazott lenne az országban. A magánosításokkal viszont rengeteg munkahelyet szüntettek meg. Természetesen vannak, akik nem is akarnak dolgozni. Jelenleg 11 millió embert tart el különböző jogcímeken, szociális segéllyel az állam. Ez a helyzet az utóbbi 20 év kormányainak munkáját minősíti. Iparágakat építettek le, s ezreket küldtek az utcára. Az a gyanúm, hogy az állam nem merte felvállalni a kórházösszevonások következményeit. Így az önkormányzatok nyakába varrták a kórházak összes problémáját. Ők „tisztán” jönnek ki a választók előtt, ha az önkormányzatok leépítenek, bezárnak kórházakat, modernizációkat eszközölnek, csökkentik az ágyszámokat.

 –Nem ismerem a romániai adórendszert, de bizonyára vannak ún. helyi adók, melyekről az önkormányzatok döntenek. Elképzelhető, hogy a kórházak fenntartása miatt magasabbak lesznek a helyi adók?

 – Lehet, hiszen a kórházakat fenn kell tartani valamiből. Ezek a kórházak eladósodtak. Hiába egyenlítik ki az adósságokat az átadási szerződések megkötéséig, ha nem történnek meg a karcsúsítások, ezek a kórházak a jövőben is veszteségesek lesznek. Ez egy nagyon tragikus és szomorú folyamat. Ha az önkormányzatok nem hoznak kedvezőtlen döntéseket, mint pl. kórházösszevonásokat, melyek munkahelyvesztéssel járnak, akkor növekszik az adósság, mert az a pénz, amit az egészségbiztosítóktól kapnak, nem elegendő a kórházak működtetésére. A kedvezőtlen döntések viszont azt eredményezik, hogy a kórház az alapvető feladatát, a gyógyítást, nem fogja tudni hathatósan ellátni, hiszen minden várólista veszélyezteti az emberi életet. A decentralizáció demokrata – liberális – módra tehát azt jelenti: átadjuk a terheket, megtartjuk a pénzt és a fontos döntések jogát. A kormány pedig mossa majd a kezeit: nem mi vagyunk a „gonoszak”, az önkormányzat határozott így. A döntéshozás átadása egy kormánynak sincs ínyére, ez látszik a jelenleginél is, inkább csak a pénznyelő ágazatoktól szabadulna, nem kedvére való megválnia valóban fontos, a közösség életét befolyásoló intézményektől. Halasztják újabb és újabb fél évekre, évekre a rég áhított valódi decentralizációt. Az önkormányzatok aggodalmát növelheti, hogy a helyi közpénzügyi törvény készülő módosítása tovább nyirbálja forrásaikat, a decentralizációt hirdető kormány az önkormányzatok kárára növelné bevételét, még nagyobb arányban szippantaná el a helyi adókat, illetékeket, még kevesebbet osztana viszsza az áfából. Pénz nélkül ugyanis nincs értelme tervezni, nem lehet beruházásokat végrehajtani, átminősülnek a polgármesterek egyszerű könyvelővé, aki begyűjti az adókat, tetemes részét továbbítja a kormánynak, a maradékból pedig kiosztja a hivatal alkalmazottjainak bérét, s lesi, csurrant-cseppent-e valamit az éppen aktuális kabinet települése fejlesztésére. Építeni, fejleszteni Bocék nem tudnak, így szétzúzzák azt is, ami eddig még úgy-ahogy működött.

 –Az egészségügyi miniszter szerint piaci szemléletre lenne szükség a kórházakkal kapcsolatban.

 – Ebben a gazdasági helyzetben abszurd piaci szemléletről beszélni, hiszen egy minimálisan elvárható teljes körű szolgáltatást kéne biztosítani az ország lakosságának az egészségügy terén. A piaci szemléletet csak akkor lehet alternatívaként bevezetni, ha az alapellátást megoldottuk.

 –Jogosan tartunk attól, hogy a romániai egészségügyben lesznek másodrendű állampolgárok?

 –Ha a piaci szemlélet érvényesül, akkor igen. A szegényebb emberek, a nyugdíjasok bizony vesztesei lesznek az átalakításnak. Az egészségügyi miniszter ezért tolta ki a vizitdíj bevezetésének határidejét. Attól tartanak, hogy a nép ezt már nem fogja tudni elviselni a többi megszorító intézkedéssel együtt.

 –Lehet tudni, hogy pontosan mire költik a dolgozók után befizetett egészségügyi hozzájárulást?

 –Közgazdászként sosem olvastam olyan kimutatást, hogy pontosan mekkora összegből gazdálkodik az országos egészségbiztosító. Tehát itt is a nyilvánosságra hozatal hiányáról beszélhetünk.

 –Ön szerint a polgármestereknek nem lett volna szabad aláírni az átvételt. Miért tették mégis? Miben reménykedtek?

 – Kovászna és Hargita megyében a tanács RMDSZ-többségű. Az egészségügyi miniszter pedig az RMDSZ-es Cseke Attila. Tehát pártdöntésről van szó. Attól félünk, hogy ezzel az aláírással fognak reklámozni egy fals decentralizációt. Emil Boc miniszterelnök az általa decentralizációként beharangozott intézkedések szükségességét azzal indokolta, hogy ennek köszönhetően „nemcsak időt, hanem pénzt is jócskán megtakaríthat az állam”. Magyarán: Bukarest azért lazítana valamelyest a jelenlegi nagymértékű centralizáción, mert ebben az általános gazdasági válság kontextusában spórolási lehetőséget lát. Kérdés: konkrétan miképpen, kinek a rovására szándékoznak spórolni, illetve számunkra pozitívan vagy negatívan sül-e majd el a dolog? Mert sajnos utóbbira is sok példát tapasztaltunk már…