vissza a főoldalra

 2010.07.23. 

Diszkrimináció és versenyhátrány

Június 18-án Párkányban tanácskoztak a szlovákiai magyar televíziós újságírók és szerkesztők, értékelték munkavégzésük feltételeit, lehetőségeiket és a szlovákiai magyar közösség szükségleteinek megfelelő televíziózás létrehozása érdekében megalakították a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségét (SZMTSZ). A szlovákiai magyar televíziózás jelenlegi helyzetéről Czibula Csabával, a szövetség elnökével beszélgettem.

 – Miért pont most érezték szükségesnek egy ilyen szövetség létrehozását?

 – Majd’ tizenöt évnyi lemaradásunk van ezen a területen. A felvidéki magyar televíziósoknak eddig nem volt semmilyen érdekérvényesítő szervezetük, lehetőségük. Nagy problémának tartjuk, hogy igen beszűkült élettérben dolgoznak a magyar televíziósok. Magyar nyelven az országban főleg olyan lokális televíziók működnek, melyek főleg kábelhálózaton keresztül viszonylag kevés emberhez juttatnak információkat. S ezek az információk nem mindig mutatják be a helyi magyar közösség életét, problémáit. Ettől függetlenül több ezer anyag születik évente, hiszen tizenkét lokális televízió működik. A gond az, hogy ennek a több ezer anyagnak igen alacsony a nézettsége.

 – Mi a helyzet a szlovák közmédiumokkal?

 – Két országos hálózatban sugárzó közszolgálati csatorna működik, a harmadik csupán egy tematikus sportcsatorna. Ha a két csatorna szerkezetét vizsgáljuk, azt az eredményt kapjuk, hogy 0,9%-os műsoridőt kap a kb. 10%-os magyar lakosság. Átlagban heti 70 perc frissen gyártott műsorról beszélhetünk. Létezik hétfőtől péntekig egy ötpercnyi hírműsor, ezen kívül hetente 26 perces magazint sugároznak egy délutáni sávban. Olyan időben, amikor a dolgozók többsége haza sem ért a munkából. Így ennek a magazinnak nem túl magas a nézettsége. Ezen kívül elméletileg kéthetente – kb. 5 éve – sugározzák a Terítéken c. stúdióműsort. Sajnos ez csak elmélet, mert átlagosan havonta csak egy ilyen műsort vetítenek különböző problémák miatt. Mi egy negatív rekordot tartunk, ha azokat az országokat vizsgáljuk, ahol a magyarság kisebbségben él. Ukrajnában 160 ezer magyar él, s 210 perc jut magyar nemzetiségű műsorra. Romániában hetente 200 percet kap az 1,7 millió magyar, mely az összlakosság 7%-át jelenti. Szerbiában 800 percnyi műsoridőt kap 300 ezer magyar. Sőt! Szlovéniában a nyolcezres magyarságnak heti 120 percet adnak a közszolgálati tévékben.

 – S mit tudnak tenni a hátrány leküzdése érdekében?

 – Úgy gondoltuk, hogy technológiailag most érkezett el a pillanat ahhoz, hogy több magyar nyelvű műsort juttassunk el szélesebb rétegekhez. Az internet lehetővé teszi, hogy első lépcsőben létrehozzunk egy szlovákiai magyar tévés hírportált, ha találunk ehhez elegendő támogatót. Azok a stábok, melyek a lokális tévéket anyagokkal látják el, általában a szlovákiai és a magyarországi közszolgálati csatornáknak is dolgoznak. Így tudnak olyan műsorokat készíteni, melyek bármelyik országos televízióban megállják színvonal tekintetében a helyüket. Ezeket a műsorgyártókat próbáltuk most összefogni. Tőlük, a műsorgyártóktól érkezett a kezdeményezés, hogy ezt a szövetséget létrehozzuk. Azért, hogy legyen egy érdekérvényesítő szervezetünk, s egyesítsük erőinket, hogy munkánkat magasabb nézőszám előtt is meg tudjuk mutatni.

 – Egy kérdőívet tettek közzé, melyben arra keresi a választ: mekkora az igény egy szlovákiai magyar tévés hírportálra. Ha az a válasz, hogy nagy, akkor itt akár egy internetes, online tévéről is beszélhetünk?

 – Létrehoznánk egy olyan szerkesztőséget, ami anyagokat kérne be, rendelne meg a felvidéki magyar tévéstáboktól az aktuális történésekről. Ez az alapelvünk: aktuális hírekkel megtölteni ezt az internetes oldalt. Ezen kívül az összes olyan televíziót el lehetne érni, melyek lokálisak, de a neten is nézhetők. Nagyon kevesen tudnak arról, hogy ezek a honlapok léteznek. Általában 20 perc és egy óra közti magazinműsorokat készítenek ezek a helyi csatornák. Azt szorgalmazzuk, hogy az adott műsor mellett tüntessék fel annak tartalmát is a honlapon. A televíziós szokásokat rögzítő felmérések szerint általában tartalom szerint döntünk arról, hogy mit szeretnének megtekinteni.  

– Ha már ezt szóba hozta: egy 2009-es felmérés szerint a szlovákiai magyarok körében a Markíza a legnépszerűbb televíziós csatorna, 36,3 százalékos nézettséggel. A második helyen két magyar kereskedelmi csatorna végzett. Hogyan lehetséges az, hogy a felvidéki magyarok egy szlovák csatornát részesítenek előnyben?

 – Az a nagy baj, hogy azok a magyarországi műsorok, melyek a felvidéki magyarokról szólnak, olyan idősávban mennek, amikor többen dolgoznak, tanulnak, vagy éppen alszanak. Az emberek általában saját magukról és környezetükről szeretnének informálódni, s valószínűleg ezért keresik – jobb híján– a szlovák csatornákat. Saját – még nem teljes feldolgozottságú – felmérésünk az ön által idézett adatokat nem igazolják vissza. A magyarországi műsorokkal kapcsolatban létezik egy olyan beidegződés is nálunk: „ezeket rólunk mások, s a határon túl mondják.” Annak ellenére, hogy a rólunk szóló magyarországi híreket itteni stábok készítik, azokat nem tartják a szlovákiai magyarok autentikusnak.

 – Az államnyelvtörvény egyes passzusai mennyiben gátolják az anyanyelvű tájékoztatás jogának gyakorlását?

 – Egy olyan súlyos problémáról van szó, ami ellen minden fórumon fel kell emelnünk a hangunkat. Az itteni magyar kereskedelmi rádiózás 2009-ig azért nem indulhatott el, mert a rádióműsorokat szinkronban kellett volna fordítani. Ez pedig technikailag megoldhatatlan. Ezt a rádiókra vonatkozó kitételt a 2009-es államnyelvtörvény törölte. A televízióknak viszont csak olyan licenceket adnak ki, hogy akik elsődlegesen magyarul sugároznak, azoknak kötelező lefordítani a műsorokat szlovák nyelvre.

 – S hogyan? Felirattal?

 –A lényeg, hogy el kell készíteni a magyar műsor szlovák „klónját”. A gyakorlatban ez így működik: lemegy a magyar nyelvű műsor, majd ugyanaz szlovák bemondóval alámondással, vagy felirattal jelenik meg. Ugyanolyan tartalommal és időtartamban kell lemennie a szlovák fordításnak is. Tehát nem lehet rövidíteni, összefoglalni. Mindez egy 30%-os költségnövekedést jelent azon televíziók számára, melyek magyar nyelvű műsorokat sugároznak. Így piaci versenyhátrányban vannak ezek az intézmények.

 –Tartalombeli problémáról is szó van. Hiszen, sokkal több anyagot lehetne leadni egy adott időkereten belül, ha nem kéne megismételni szlovákul a műsort.

 – Így van. Ha egyórás magazinra van licence egy televíziónak, akkor csak félórás tartalmas műsort tud elkészíteni. Valójában két műsort kell legyártani. Szlovákiában önkormányzatok nem működtethetnek televíziókat, csak kereskedelmi cégek. Ezeket pedig a törvény arra kötelezi, hogy ebben az esetben a saját költségükön gyártsanak le 30%-os növekedéssel egy műsort. Az információhoz való szabad jog is csorbul az államnyelvtörvény miatt, mert nincs lehetőség pl. egy interaktív, pl. betelefonálós stúdióbeszélgetés létrehozására.

 – Magyar nyelvű közép- és felsőfokú audio-vizuális képzés létrehozását kezdeményezik. Jelenleg milyen típusú iskolákban tanulhat az a felvidéki magyar, aki a televíziózással szeretne foglalkozni?

 – Röviden: semmilyenben. Igaz, most bevezették azt, hogy alapfokon tanítanak médiaismereteket. Mindez viszont csak arról szól, miként működik a televíziózás, s nem beszélhetünk szakmai képzésről. Középiskolai és főiskolai fokon magyar nyelvű elektronikus média-képzés nem létezik. A kollegák vagy az írott sajtóból jöttek át, vagy hosszú évek alatt gyakorlatból szerezték meg a szükséges ismereteket. Többen Magyarországon képeztették magukat. Az írott sajtóra vonatkozó magyar nyelvű újságíróképzés létezik, de nem minden évben indul ilyen stúdium, s csak igen kis létszámú osz-tályt engedélyeznek. Tehát versenyhátrányról van szó. Azon dolgozunk, hogy legalább országosan két-három középiskolában létesüljön magyar nyelvű elektronikus média-szakképzés. Úgy gondoljuk, hogy középfokon is tudnánk képezni újságírókat, operatőröket, vagy akár vágókat. Jó lenne, ha egy magyar nyelvű tanszék is beindulna, ám az igen szigorú kritériumhoz kötött.

 – Mit gondol, a felvidéki magyar fiatalokat mennyire érdekli az, hogy legyen-e 24 órás magyar nyelvű csatorna? Hiszen ez az egyik középtávú céljuk. Sőt önöknek ekkor nem csak a szlovák, de a magyarországi csatornákkal – főleg a kereskedelmiekkel – is versenyezniük kell.

 – A felmérések azt bizonyítják, hogy a kereskedelmi televíziók számára a legnagyobb konkurenciát a lokális csatornák jelentik. Ha olyan típusú műsor megy, amely a néző szűkebb pátriájáról szól, akkor ezt helyezik előtérbe. Hiszen érdekli az embereket az, mi történik abban a kerületben, járásban, régióban, ahol élnek. Felmérések szerint az embereknek az önmagukról alkotott képe 80%-ban az elektronikus médiából származik. Tehát érdekli őket saját környezetük. Ezért is van létjogosultsága egy 24 órás magyar nyelvű csatornának. A fiatalok elsősorban online, internetes hírportálokról keresik az információkat, s ezért is lényeges a már említett magyar nyelvű szlovákiai tévés netes oldal. De nem csak a fiatalokra kell gondolni, hanem azokra a középkorúakra és idősekre is, akik számára a televízió a hírforrás. Azért nem a szlovák közszolgálati tévékben való magyar nyelvű adás bővítése a megoldás, mert esetünkben egy idegen nyelvi környezetbe beágyazott magyar nyelvű műsorról lenne szó, s a másik probléma az idősáv lenne, ami korlátot jelent. Így a megoldás: egy 24 órás, digitális magyar nyelvű csatorna.  

–Ha viszont megmarad a nyelvtörvény az eredeti formájában, akkor ez nem 24 órás, hanem ténylegesen 12 órás magyar nyelvű csatorna lesz.

 –Mindent el fogunk követni, hogy a törvényből ezt a passzust kivegyék. Természetesen a legjobb az lenne, ha az egész jogszabályt érvénytelenítenék. Úgy tűnik, hogy a következő kormány már nem fog olyan súlyos gátakat emelni a magyarság elé, mint az előző. Igaz, a Bugár Béla vezette szlovák-magyar pártnak nem sikerült elképzeléseit maradéktalanul belefoglalni a programtézisekbe, de reménykedünk benne, hogy bizonyos kitételeit megváltoztatják a nyelvtörvénynek. Ha ez mégsem sikerül, akkor marad a korlátozás, és kénytelenek leszünk olyan bölcs megoldást keresni, hogy akár külföldi partnerekkel együttműködve kínálhassunk minél tartalmasabb műsorokat – stúdióbeszélgetéseket, betelefonálós műsorokat – a szlovákiai magyarságnak.