vissza a főoldalra

 2010.07.28. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 30. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Lelepleződés (2.oldal)

Most derül ki: a lényegi hatalom, az osztás és irányítás, a privilegizálás, a vagyonszerzés és átörökítés, a képzés és a felső rétegbe emelkedés javai, lehetőségei, a társadalom titkos ellenőrzésének rendszere, hullámozva, és hol durvábbá válva, hol engedékenyebbé szelídülve, mindig a moszkovita négyek köré odaálló, és dinasztiákat magából kitermelő réteg kezében volt, beleértve az utolsó húsz évet is – és, hogy a demokrácia voltaképpen most teremtődött meg. Most indul kétharmados többsége ellenére, kalandos és veszélyes útjára. Ez a nagy lelepleződés, hogy most, amikor megteremtődik a többség demokráciája, ők most kiáltanak jogállamért és sápítoznak a demokrácia elvesztésén. A nagy lelepleződés az, hogy az elférgesedett jogállam csak nekik volt jogállam, a demokrácia csak nekik volt paraván, amely mögött a hatalmat kíméletlenül gyakorolhatták és a múlt csak az övék volt, hogy a jövő is mindenestül az övék lehessen. Egy here réteg, egy minden idegen érdeket kiszolgálni képes gyarmati burzsoázia a bankadóval és az IMF vállvonásával elveszti privilégiumait. Egyelőre még csupán szimbolikusan, mert a valóságos elvesztéshez idő kell és új káderek, amelyeket ki kell képezni.

 Kápolna a doberdói hősök emlékére (3.oldal)

Dr.Birher Nándor a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola oktatója: Az egyházaknak mindig is fontos volt azt kihangsúlyozni, hogy a katona, még a harcban is hittel, lélekkel rendelkező személy, olyan ember, aki áldozatot hoz. Ez a katonai méltóság alapja. Tőlünk nyugatabbra számos olyan intézet működik, ahol egyaránt foglalkoznak teológiával és katonai értékelmélettel. Ők tisztában vannak vele, hogy a béke csak megfelelő elkötelezettséggel és erőalkalmazással tartható fönn. Ezt megértve láthatjuk, hogy a hit és a hadtudomány nem ellentétei egymásnak.

 Borbély László: Cseppek a vértengerben - Cseres Tibor emlékezete (4.oldal)

Cserest egészen a kezdetektől foglalkoztatja az, hogyan változnak az egyéni sorsok, ebből a létszemléletből kiindulva, minél szélesebb társadalomábrázolásra törekszik. Az egyén által elkövetett bűn és bűncselekmény jelen van már korai novelláiban (Tor, Tél, Macó, a köcsögfejű). Az írónak az események megjelenítése mellett szándéka az is, hogy a szereplők viselkedésére magyarázatot találjon. Stílusa lényegre törő, néha riportszerű vagy filmszerű, kihagyásai merészek, képzettársításai ötletesek. Ugyanakkor nemcsak a valóságot ábrázolja, hanem a művészi kifejezés útjait, jobb lehetőségeit is keresi. Sokféle modorral próbálkozik, sokféle formával (játékos anekdota, groteszk fintor, merengő líra, keserű tragédia) kísérletezik, egészen az ötvenes évek végéig.

 420 éves közös nemzeti kincsünk– a Vizsolyi Biblia (5.oldal)

P. Vásárhelyi Judit: Károlyi Gáspár azon a véleményen volt, hogy „jobb az embernek a forrásból innia, hogy nem mint a folyásból, és nem lehet az emberének olyan méltósága, mint az Istenének.” Ami azt jelenti, hogy a latin nyelvű Vulgatát nem lehet kizárólagos forrásnak tekinteni, hanem vissza kell térni az eredeti forrásokhoz: az Ótestamentum esetében annak héber szövegéhez, az Újtestamentum esetében pedig a göröghöz. A XVI. század utolsó harmadára már rendelkezésre álltak nyomtatásban héberül, illetve görögül a szent szövegek, sőt ezeknek több latin fordítása is megjelent. Ezek között kell keresni Károlyi Gáspárnak és fordítótársainak a forrásait.

 A Visztulától a Dunáig

Zsille Gábor új rovata (5.oldal)

Az ember soha nem lehet elég okos. Éppen egy harmincfős magyar csoportot idegenvezetek Krakkó tündérvárosában, azt hinném, minden a legnagyobb rendben: hétágra süt a tavaszi nap, az összes szükséges adat a tökfejemben, ügyes vagyok, udvarias és szobatiszta, egyszóval panaszra senkinek semmi oka. Hanem most az történik, hogy befordulunk egy sarkon, és a csoport egyik tagja, egy negyvenes éveiben járó jogász hirtelen méltatlankodni kezd – hogy aszongya, mégis miféle országban járunk, mit képzelnek ezek a lengyelek, és egyáltalán. Döbbenten kérdem: ugyan mi fáj? Jogászunk amolyan modern, felvilágosult és világnézetileg semleges (vagyis vallástalan) fajta, öntudatosan kivágja: „Az fáj, hogy ezt az utcát Pilsudskiról nevezték el!” „Miért, ki az a Pilsudski?” – buggyan ki a kérdés a mellette lépegető, enyhén túlkozmetikázott nőből. (ő is roppant felvilágosult és modern.) „Az egy fasiszta diktátor volt” – érkezik a tömör jogászi válasz. Na, mondom magamban, ez aztán szép! Világ ökrei, egyesüljetek!

 ’48 igaz története

Pulszky Terézia: Egy magyar hölgy emlékiratai (7.oldal)

(Győri Béla „Könyvtárunk” rovata) Bécsből Budára utazván Pulszky Ferenc sokat mesélt ifjú arájának a magyar történelemről. Sokat mesélt, és egy varázslatos világ tárult a gyerekasszony elé. Megtudhatta, hogy mi történt Attila korában a magyarok földjén. „Kétségtelen, Attila az európai hírváltás megteremtésének atyja volt.” – írja Pulszky Terézia emlékirataiban. Arról tájékoztatja az angliai olvasóit, hogy: „Attila mindkét rezidenciájából akár mozgékony sátortáborát a Tisza mellett, akár az elbűvölő Duna menti Etel várát, akár az elmúlt idők Aquinkumát vagy a mai Budát említjük, minden irányba, ameddig hatalma elért, őrhelyeket emeltetett, melyek jelek útján beszéltek egymással, így juttatták el a lehető leggyorsabb módon a híreket Attilához. A krónikások szerint a Petronellnél emelkedő domb az egyik ilyen hírtovábbító.” Attilától elkezdve egészen a Rákóczi- szabadságharcig szólt az elbeszélés azon a hajón, amellyel a Pulszky család utazott, hogy elfoglalja helyét és házát Szécsényben. Mesélt Pulszky a Rákóczi-szabadságharcról is. „Az egybegyűlt nemesek, küldöttek között számosan voltak, akik Rákóczi zászlaja alatt harcoltak az osztrák uralkodóház ellen, kiken kívül I. Lipót idejében üldözött és rabságba hajtott hazafiak unokái és fiai is tekintélyes számban voltak jelen. Abban a pillanatban azonban mindannyian feledték a múlt szenvedéseit, és egyhangúlag kiáltottak fel. »Életünket és vérünket Mária Terézia királynőnkért.«”

 Trianon óta csak romlott a helyzetünk

Születésnapi beszélgetés Duray Miklóssal (9.oldal)

Csehszlovákiában az első szabad választást 1990. májusának végén tartották. Köztársasági elnököt viszont még 1989. decemberében választottak azokkal a képviselőkkel, akik mind a pártállam idején kerültek be oda. Ugyanolyan módszerrel választották meg Havelt államfőnek, mint korábban Gustav Husakot. A parlament egy személyről szavazott kézfelemeléssel. A forgatókönyv ugyanaz volt: mindenki mellette volt, senki sem tartózkodott.

 Nemzeti együttműködés

a Kórházszövetség és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma között (10.oldal)

– Augusztus 3-áig kell adatokat szolgáltatniuk az adósságállományukról a hazai kórházaknak. Az a kérdésem Dr. Rácz Jenőhöz, a Kórházszövetség elnökéhez, a Veszprémi Kórház főigazgatójához, hogy tudtak-e erről a minisztériumi elképzelésről?

– Természetesen, sőt a Kórházszövetség lépett föl kezdeményezőleg egy ilyen jellegű hatósági felmérésre. Magában a Kórházszövetségi tervekben szerepel az országfelmérés elkészítése, illetve ebben a kérdőívben a szakmai szervezeteken belül is rendkívül fontos szerepet játszott a Kórházszövetség, velünk egyeztetett módon történt az adósságfelmérési papírok kiküldése, mint ahogy az elvekben is egyeztettünk.

 Klebelsbergi kultúrpolitikára van szükség (11.oldal)

Pogány Gábor Benő, szobrászművész: Ifj. Préda István, a Horthy Miklós Társaság egyik szolnoki tagja kezdeményezte a szobor felállítását. Ő rendezett Horthyról egy tudományos konferenciát a városban. Ezen a rendezvényen mutattuk be a tervet is. A művésztelepnek az a korszaka, amit Aba-Novák neve fémjelez, pont a Horthy-érára esett. Szolnok főterén régebben ifj. Horthy István szobra állt, ami nyomtalanul eltűnt az ’50-es években a Szentháromságszoborral együtt. Valóban én a Horthy-korszaknak szeretnék emlékművet készíteni. Egy gerincoszlopot készítettem, amivel a kor gerincességére utalok. A lényeg számomra a kor kultúrtörténeti vonatkozása. A klebelsbergi kultúrpolitikát kéne kutatni, és mintául venni. Gondoljunk csak bele: milyen nagy újítások voltak akkor ebben a csonka országban. Az oktatás és a kultúra területén hatalmas fejlődés ment végbe. De nem csak ott, hanem a sportéletben is. Egymás után jöttek létre a különböző sporttelepek. A semmiből építették fel az országot. Hatalmas eredményeiket sajnos az ’50-es években felélték.

 Szőcs Zoltán: Itt járt Symmachus

(Dr. Molnár Tamás 1921 – 2010) (15.oldal)

Oktatói és szakértői tevékenységét nagymértékben megkönnyítette bámulatos nyelvtudása: számára indifferens volt, hogy a legelvontabb társadalom- vagy hitfilozófiai kérdéseket angolul, franciául, netán spanyolul vagy németül kell kifejtenie. (Körülbelül tíz évvel ezelőtt Bordeaux-ban fordult vele elő, hogy meghívott díszvendégként vett részt egy tudományos egyházi konferencián, ahol értelemszerűen franciául kezdte el mondandóját, de a rendezőség tapintatosan félbeszakította, emlékeztetvén őt, hogy a konferencia hivatalos nyelve a spanyol. A Professzor elnézést kért a blamázsért és mintha mi sem történt volna, átváltott spanyolra a roppant elvont probléma ismertetésében.) A francia nyelvhez való viszonya szinte rejtélyesen mély volt, ugyanis számára „a hit igazsága valamiképpen egybeolvadt a francia nyelvvel”. Többször kifejtette, hogy a magyar föld, amelytől túl korán, gyakorlatilag már gyermekkorában elszakadt – hiszen a trianoni Romániához tartozó Nagyváradon nevelkedett – különösebben nem befolyásolta szellemi fejlődését.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy: fizessen rá elő!