vissza a főoldalra

 2010.07.23. 

Kulcskérdés a föld- és birtokpolitika

– Ángyán József professzor urat, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárát faggatom, aki vallja, hogy az évek óta halasztott birtokpolitikával érdemben kell foglalkozni.

 – Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak nem lehet jó egy szélirány sem. Világos stratégiát kell kialakítanunk, ebben az egyik kulcskérdés a föld- és birtokpolitika. Ezen az alapon lehet a stratégiát is megvalósítani. Talán nem véletlenül nem beszéltek ebben a házban föld- és birtokpolitikáról, mert egy egészen másfajta elképzelésű kört próbált helyzetbe hozni az előző kurzus, mint amit mi gondolunk. Mit gondolunk mi? Milyen irányba kéne mennie a föld- és birtokpolitikának, és persze tágabban értelmezve, az agráriumnak? Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak minőségi mezőgazdaságra van szüksége, ami a Kárpát-medencei termőhelyeknek a sokszínűségét ki tudja fejezni a termékek sokszínűségével, amely így állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszert, és mindegyik minősítő jelzőnek hangsúlyos szerepe van. Szemben a korábbi tömegtermelő elképzeléssel, amely néhány növény tömegtermelésére rendezkedne be a Kárpát-medencében. A vidék nem gyár-csarnok. Mint ahogy ez az iparszerű elképzelésekben sokszor megjelent. Nem egyedül a termelés hatékonysága határozza meg a mezőgazdaságot, hanem a környezeti szempontok is. Egy élhető vidék megteremtésének alapeszköze ebben a felfogásban a mezőgazdaság, amely munkát, megélhetést teremt a vidéki térségekben. Kellő jövedelemhez juttatja a vidéki közösségeket, és a vidék megmaradásának az alapja.

 – Ma 700 ezer földtulajdonos van és 150 ezer földhasználó. Ez képtelenség. Rengeteg a nagyüzem, és sehol a családi gazdálkodásnak még a nyoma sem látszik.

 – Mert az elmúlt időszakban a támogatási rendszer, az agrárpolitika minden eszköze a tőkés társaságok helyzetbe hozásáról szólt. Az európai források odaítélésénél egy egészen szűk kör részesült előnyben,  például a vidékfejlesztési operatív programból az európai forrásokból négyezer szerződéssel vitték el a rendelkezésre álló 110 milliárd forintot. Egy egészen szűk fölső kör, a legerősebbeknek az erősítése zajlott. A tőkeérdekek mentén történt a közpénzek elköltése, miközben a kicsik, akik versenyhelyzetét meg kellett volna őrizniük, tönkrementek. Sőt, olyan játékszabályokat szabott a tőkés társaságokat támogató elképzelés, amelynek következtében nemhogy nem nyerhetnek ilyen támogatási összegeket, be sem adhatják a pályázatukat.  Ha ezt a rendszert kényszerítjük rá a mezőgazdaságra, annak ilyen katasztrofális következményei lesznek. Nem véletlen a nagy Rt.-knél a tulajdonosi struktúra olyan, hogy nem tudjuk, kik vannak a háttérben: Nagyrészt külföldi érdekeltségűek a volt állattartó telepek. Az ország kirablásának hasznán megosztozott a két kör, az egyik, aki a játékszabályokat szabta, a másik, aki idehozta a tőkét. A helyi rezidensek, akik itt a politikát alakították, azok is nagyrészt külföldön alakítottak olyan társaságokat, ahová kimentették a vagyont, az off-shore cégeik sora is ezt bizonyítja.

 – Most, terveik szerint alaposan belenyúlnak a földtörvénybe?

 – Három lépcsőt érdemes megemlíteni. Elsőként visszaszerzi a vidékfejlesztési tárca a nemzeti földalapról szóló törvényt, amely most van a parlament előtt, hamarosan elfogadja, kiveszi a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodás Zrt.-ből, ahová összetereltek mindenféle vagyonelemet és kivonták a parlament hatóköréből, hogy ne lássunk rá semmire, visszahozzuk a földművelési tárcához. A nemzeti földalap. Ennek a célrendszere is megváltozik. Ez a társaság arra használta, hogy éppen a tönkremenő kisparasztoktól a földet begyűjtse. Elindította például a Földért életjáradékot programot. Az volt a lényege, hogy fölajánlotta az egyébként kilátástalan helyzetbe kerülő gazdatársadalomnak, ha átadja a földjét, ezért életjáradékot fizet. Nagy értékesítési egységeket,  60-80 helyrajzi számot egyben kínáltak eladásra, kikiáltási ár 1,4 milliárd forint a legnagyobb összeg, amit láttam, 5900 ha egyberendezve sok-sok helyrajzi számmal. Nyilvánvaló, hogy erre ajánlatot az a gazda, akinek ebből kéne 10 ha , az életbe nem tud tenni, egy kör jöhet szóba, az a tőkés spekuláns kör, aki előre tudott a pályázat kiírásáról. Két hétig kifüggesztik, és akinek ott van a banki háttér a háta mögött, azonnal le tudja tenni az 1,4 milliárd forintot. A gazdáknak ehhez semmi közük nem volt. Ráadásul nyomott áron váltak meg a földüktől, mert a magyar földárak és a nyugat-európai földárak között van 550-szeres különbség, attól függ, az ország mely részét vesszük alapul, és Európa melyik részét hasonlítjuk hozzá. Ez akkora extraprofit ígéretét hordozza, hogy erre külön projektet alakítottak ki, ilyen módon próbálták értékesíteni a földet, amit egyébként a parasztság alól kihúztak. A földalap visszaszerzi tehát az eredeti funkcióját, ami annak idején azért jött létre, hogy a családi földgazdálkodás földhátterét megerősítsük. Az a funkciója a nemzeti földalapnak, hogy ezt a spekulációt állítsa le. Az államnak első lépésben elővásárlási jogot akarunk biztosítania földpiacon. Miért? Nem azért, mert mi államosítani akarunk, vagy állami birtokokat akarunk létrehozni, erről szó nincsen, ez a másik oldal rágalma. Arról van szó, hogy az államnak a köz érdekében be kell lépni ebben a helyzetben a piacra. A fölkínált földeket a spekulánsok elől fel kell vásárolnia. Majd az így hozzákerült földalapot – akár eladva, akár tartós földbérlet formájában –,  25-50 éves időtartamra, örökíthető jogként adva, bizonyos kritériumokhoz kötve, érvényesítve  a birtokpolitikai szempontokat a családi gazdálkodókat kell  megerősítenie  és  nem a tőkés spekulációt szolgálnia. Továbbá tervezünk egy olyan programot, amit úgy hívunk, hogy demográfiai földprogram, mert  nemcsak a foglalkoztatási gondjaink sűrűsödnek vidéken, hanem nagyon súlyos lesz az a demográfiai lejtmenet, amit itt most átélünk. Azt tervezzük, hogy fiatal pároknak, akik vállalják, hogy letelepednek, vállalják a gazdálkodást és 2-3 gyereket világra hoznak és tisztességgel fölnevelnek, akkor az állam, ebből a földkészletéből, amit folyamatosan gyarapít a piacról, azonnal tartós földbérletre, 25-50 éves, örökölhető jogként rendelkezésükre bocsátja ezt a földet.Ezzel próbálunk részben a demográfiai folyamatokba is pozitívan beavatkozni. Hasonló megoldásokkal Franciaországban sikerült ezt a lejtmenetet megállítani.

 – A MIÉP indulásakor Csurka István programba foglalta ezt, szinte szórul szóra.

 – Igen és most megvan az egyik legfontosabb is, ennek megvalósításához az erő, azaz a felhatalmazás, amit kaptunk. De kell hozzá a törvényi környezet átalakítása, ezt gyors ütemben elkezdte a társaság, olyan gyors volt az előkészítése, hogy még kormány sem volt, s már  a parlamentbe be is mentek ezek a törvénytervezetek. Persze kell a forrás is, amiből meg tudjuk valósítani. Egy elemét meg szeretném említeni, hogy honnan lesz erre pénz, mert azt szokták kérdezni, hogy az állam hogy fogja fölvásárolni a sok földet. Ma másfél millió hektárnyi  állami föld 80%-át180 tőkés társaság bérli rendkívül alacsony bérleti díjért. Olcsón. Ha az átlagos földbérleti díjakat 100%-nak veszem, akkor 15-20%-os áron kapják a tőkés társaságok az állam kezében lévő földalapot, ami arra volna való, hogy a közjót szolgálja. Mi ebben a közjó, hogy odaadjuk a tőkés társaságoknak? Ez az ő föltőkésítésük. Közpénzből föltőkésítem, mert elengedem a bérleti díj nagy részét. Mit kapok ezért? Azt szokták mondani, hogy adót fizetnek. Ha az egyenleget megnézzük, egyedül a földbérleti díjelengedés ellensúlyozza az adóbevételt, már ettől nullszaldós az állam szempontjából, a köz szempontjából az egész, és nem születnek meg a köz számára hasznos teljesítmények. Mert az adóbevételt elviszi az itt elengedett földbérleti díj. És ez éppen azt a tőkés társaságot hozza versenyelőnybe, akivel szemben a családi gazdaságokat kéne erősítenünk a köz rendelkezésére álló eszközökkel, mert ők vannak versenyhátrányban a tőkés társaságokkal szemben. Honnan lesz pénz? Vagy onnan, hogy visszaszerezzük ezeket a földeket, vagy egyszerűen fölemeljük a földbérleti díjakat. Ha piaci alapon értékesítjük a földeket, tehát a piaci alapon adjuk bérbe a földeket, akkor a bérleti díjakat a piacnak megfelelően kell megállapítani. Ha egymillió hektárnál fölemeljük 10 ezer forintról 50 ezer forintra, a piaci szintre a bérleti díjakat, az 40 milliárd forintot jelent, amiből földet lehet vásárolni. Aztán az állam aktív módon azok felé irányítja a földet, ahol a köz számára  obban hasznosul. Ez egy olyan tétel, ami fedezheti. Akkor már ott kedvezményesen érdemes a családoknak vagy a fiatal pároknak odaadni a földbérleti díjat, de ami ebből bejön, azt is visszafordítjuk újrafölvásárlásra, és adjuk tovább. Önjáróvá tehető a földalap, és minden darab föld, ami fölszabadul a piacon, nem a spekulánsok felé megy, hanem az államon keresztül éppen ennek a kedvezményezett körnek a megerősítésére.

 – A pénzvilág mit szól ehhez? Mert az agrárpolitika a birtokpolitikából, a termeléspolitikából és a pénzpolitikából áll össze

 – Nyilván konfliktushelyzetek alakulnak ki először, mint ahogy a mostani kormánybejelentés sem okozott nagy örömet, de olyan elképesztő extraprofitra tesz szert a banki világ ebben a térségben, hogy az, amit a nehézségek kapcsán a kormány el akar tőlük vonni, könnyedén megoldható, ha a piacot meg akarják tartani, meg is fogják oldani. Erről szól a történet. Nem kell az első kiabálásra azonnal pánikba esni a magyar kormánynak, mint ahogy Matolcsy György, a főtárgyaló nem is esett pánikba azoktól a fenyegetésektől sem, amelyek a Világbanktól, vagy más irányból, vagy európai bankárkörökből érkeznek. Nyilvánvalóan összetartó társaságokról van szó és egymást is védik. De nekünk, az államnak, a nemzeti érdekeinket kell szem előtt tartani. Fölmerül a saját bankrendszer kialakítása, egy olyan vidékbankhálózat kialakítása, amely ezeket a szempontokat részesít előnyben, és olyan termékeket kínál, amelyek ebben a körben finanszírozás szempontjából fontosak. Ennek az előkészítése zajlik, tehát magunknak a nemzeti érdekeink mentén föl kell építeni azt a hálózatot, amely a finanszírozását is megoldja. Nyilván, ha megjelenik ez a fajta nemzeti érdekeltségű konkurencia a bankpiacon, azt gondolom, hogy ez önmagában befolyásolja ezt a piacot, ha a bankvilág részt akar venni itt a finanszírozásban, és látja azt, hogy az állam infrastruktúrát kezd el építeni, hogy saját kézbe vegye ezt a fajta hitelezési, finanszírozási politikát is, nyilván sokkal együttműködőbb lesz. Én azt gondolom, ha a piacokat meg akarja tartani, ki lehet kényszeríteni az együttműködést ebből a körből, az extraprofit, amit innen elvittek, bőven fedezi ennek bármilyen következményét.

 – Jól hangzanak ezek a dolgok.

 – Elszánt a társaság, én magam is azért jöttem ide, hogy ezt a programot végrehajtsam. Miniszterelnök úrral ezekről az ügyekről beszéltünk, én addig vagyok itt, és azért jöttem ide, hogy ezt a programot végrehajtsam. Az élet egyszeri és megismételhetetlen, másra nem akarok szegődni, erre szegődtem, hogy a magyar parasztságot, a gazdaságot végre helyzetbe hozzuk, a magyar családokat, a vidéki családokat, a vidék gazdaságát erősítsük meg, a helyi közösségeinket is, mert így lesz az egész nemzet is erősebb. A helyi gazdaságot akarjuk erősíteni, és ebben kulcsszerepe van azoknak a gazdálkodó családoknak, akik vidéken túlélték mindazt a viszontagságot, ami őket a rendszerváltás óta érte, amikor szép reménnyel elindultak.  Azt hiszem, megéri, még ha személyes kockázatot is vállal az ember, megéri ezért a körért, ezekért az emberekért, hogy ezt a kockázatot elvállaljuk. Érzem a támogatást az emberek részéről, a magyar társadalom messze túlnyomó többsége egyetért ezzel az iránnyal, aki másra számított, annak a szempontjait azt hiszem, az államnak nem kell figyelembe vennie. Olyan politikát úgysem tudunk csinálni, hogy mindenkinek kedvezzen. A magyarság, a magyar nép, a vidék, a magyar családok, a gazdálkodók érdekeit kell képviselnünk, semmi más érdek nem számít.