vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

A hatalom követte el a bűncselekményt
Kahler Frigyes: Rejtély Öskün

„1957. december 7-én holtan találták Szekuli Pál segédlelkészt, az ösküi plébánia kútjában. A 32 éves fiatalember halálával kapcsolatban – először öngyilkosságról beszéltek a hatóságok, majd arról beszélt a falu népe, hogy gyilkosság áldozata lett – futótűzként terjedtek az ellentmondásoktól hemzsegő találgatások. 1959 januárjában letartóztatták a falu plébánosát, a 70 éves dr. Miklós Józsefet, és 64 éves házvezetőnőjét, Miklós Katalint. Azzal gyanúsították őket, hogy meggyilkolták Szekuli Pált. Mindketten először tagadták a bűncselekmény elkövetését, majd először Miklós Katalin, később Miklós József is beismerő vallomást tett. Az első fokon eljáró Veszprém megyei bíróság mindkettőjüket felmentette a vád és következményei alól. Mindketten visszavonták a beismerő vallomásukat, és a többi bizonyíték elégtelen volt a bűnösség megállapításához. A legfelsőbb bíróság az ügyészi fellebbezést – amely a felmentő ítélet hatályon kívül helyezésére irányult –, elutasította, meggyőzőnek találva az első fokú ítélet indoklását. Ezzel az ügy jogilag befejeződött, csak az ösküi hívek körében maradt megoldatlan a kérdés.”

Kahler Frigyes könyvének előszavából idéztem ezeket a szavakat. Figyeljünk a dátumra: Szekuli Pál lelkész 1957. december 7-én halt meg. Sötét korszak ez. A magyar állam és a párt teljes erővel beindította az antiklerikális „meggyőző” munkáját. Csak néhány nevet ebből a korszakból: Szekuli Pál Öskün halt meg, a veszprémi egyházmegyében. A boldog emlékű Brenner János 1957. december 5-én, Rábakethelyen, az egyik a veszprémi egyházmegyében található, a másik a szombathelyi püspökséghez tartozott. Vegyünk egy harmadik esetet is: ugyanebben az időben a Szolnoktól nem messze található Tiszavárkonyban eltűnt a római katolikus lelkész, Kenyeres Lajos. A hatóságok azt terjesztették róla, hogy disszidált. Egy évvel később a Tiszából fogták ki a Tisza másik oldalán. Külsérelmi nyomokat is találtak rajta. Ő is brutális gyilkosság áldozata lett. No nem csak ennyien vesztették életüket az 1957-es megtorlás idején. Sokan mások még. Nyomtalanul eltűnt az élők sorából Pap Béla karcagi református lelkész. Megtalálták viszont a jobb lábát az erdőben, rajta egy bakanccsal. Minden eszközt felhasznált az állam, aztán az ÁVÓ jogutódja, hogy megfélemlítse különösen a falvak lakosságát. Brenner János fiatal lelkészt 32 késszúrással gyilkolták meg. A gyilkosságot ravaszul kitervelték. Volt ennek forgatókönyve. A késő esti órákban egy gyerekforma fiatalember felkereste a fiatal káplánt, hogy beteghez hívja. A pap magához vette a szentelt olajat és az oltáriszentséget, és a kísérővel egy erdőn keresztül mentek a megjelölt távolabbi házhoz. A kísérő közben elhagyta a papot, aki magányosan folytatta útját, és ekkor törtek rá rablók, a gengszterek, a hatalom emberei. Végeztek Brenner Jánossal. Mi volt a baj a fiatal pappal? Szerették a hívei. Rá illik a mondás: Tu es sacerdos in aeternum (Pap vagy te mindörökké). Nemcsak a hívek szerették ezt a papot, hanem Isten is. Dacára annak, hogy szörnyű véget ért Brenner János, aki másik két testvére is felszentelt pap volt. A hatalom sistergett a gyűlölettől, nem nézhette tétlenül a sugárzó hivatást, az evangélium hirdetését.

Kenyeres Lajos halála körül ma is még csend van. De nem sokáig, mert hírlik Tiszavárkony környékén, hogy három korabeli ember még él a Tisza partján, akik tudják mi történt, tudják, és nagyon félnek. Hogy részesei voltak a gyilkosságban, ma még nem tudhatjuk, de ez is úgyis majdcsak kiderül.

Térjünk vissza Szekuli Pál segédlelkész életéhez és halálához. Kahler Frigyes könyvét azért írta meg, hogy kiderítse, kik és hol írták a gyilkosság forgatókönyvét. A kutatómunka során a szerző a korabeli jegyzőkönyveket nézte át, melyek megtalálhatók a Veszprém megyei levéltárban. Ugyanis az történt, hogy az eset után két évvel Miklós Katalint és dr. Miklós Józsefet letartóztatták a rendőrök gyilkosság vádjával. De ezelőtt – mert volt rá idő, csaknem két teljes esztendő – a hatóságoktól megszokott módszerrel éltek, és suttogó propagandájukkal elérték, hogy a falu közvéleményét teljes egészében megzavarják, ott indulatokat keltsenek, melynek révén az egyház alapos presztízsveszteséget szenved.

„1957 karácsonyán Szenteste a gyilkosság után majdnem három héttel Öskün botrányos jelenetek zajlottak. Miklós a gyilkosság bevallása után nincs letartóztatva, szentmisét próbál bemutatni. A sekrestyéből félve megy ki az oltár elé. A hívek az utolsó szálig kimennek a templomból. „Gyilkos pap nekünk ne misézzen!” egyedül mutatott be rövid misét. A hívek a templomkapunál nem oszlanak szét, várják Miklóst. Bent a templomban nem akarják leköpni vagy megverni. A plébános érzi, hogy forró a helyzet és zúg a tömeg. Előbb-utóbb ki kell jönni a templomból. Ki is jön, de az oltáriszentséget tartja az arca elé, védekezik. Köszönti a híveit, »Dicsértessék«… mire a hívek: »Gyilkos!«. A hangulat forrósodik, Miklós hazaszalad, kezében a monstranciával. Vajon kinek használnak ezek a botrányos események?”

A szereplőkről adalékokat szolgáltat Kahler Frigyes. Szekuli Pál segédlelkész: A rendőrségi vallatások során feljegyzik, hogy Szekuli Pál segédlelkésznél 1952-től könnyebb elmezavar jelentkezik. Honnan vették e megállapítást a rendőrök vagy ávósok, vagy faggatók, vagy pufajkások? Szekuli Pál mint piarista ifjú pap levélben szólította fel Rákosi Mátyást, hogy fejezze be az egyházüldözést. Ezért a fiatal szerzetes papot azonnal börtönbe zárták, különböző kíméletlen nehéz munkahelyeken dolgoztatták. Aki ilyet követ el, az nyilvánvalóan elmebeteg – szólt a „fáma”. Később aztán azt is terhére írták Szekulinak, hogy a szentelést elhalasztották, mert tudomást szereztek arról, hogy Szekuli Géza nevű testvére idegösszeroppanást kapott, és beszállították az ideggyógyintézetbe. Abban az időben csak a jó Isten tudja megmondani, hogy hányan kaptak idegösszeroppanást. Na de két elmebeteg gyanúsítás után jöjjön a harmadik, amit a rendőrség plankolt fel. A segédlelkésznek volt egy lelki gondozottja, Tibold Éva epilepsziás, szerencsétlen gyerek, akinek a szülei 1954-ben meghaltak. A pap „az irgalmas szamaritánus” szerencsétlen fiatal lányon segíteni akart. Ebből kerekítették ki a zsaruk az örökzöld antiklerikális történetet, Szekuli és Tibold Éva között szexuális viszony alakult ki. Alakult a ….! Minden meghallgatott tanú ellenkezőjéről beszélt, mert ismerték a helyzetet, és a rendőri feltételezés lehetetlenség volt. Na de még itt van ám a többi! Dr. Miklós József plébános. Minden kétséget kizáróan rideg ember volt. Azon kívül vadászott, azon kívül fegyvert rejtegetett. Ez nyilvánvalóan elég ok volt arra, hogy gyanút keltsen a hatóságoknál, zsarolhatóvá vált. No ez a Miklós nevű öreg plébános tartott egy házvezetőnőt, aki Miklós Katalin néven szerepelt, ugyanis ezt a Miklós Katalint a plébános szülei örökbe fogadták, hogy nehogy szóbeszéd kerekedjék abból, hogy együtt él a plébános, meg ez a Miklós Katalin, aki történetünk idején éppen 64 éves volt, a plébános meg 70. Fonták-szőtték a forgatókönyvírók a rémségesnél rémségesebb történeteket. Látott már a világ olyan csodát, hogy a plébános beleszeretett vagy nem szeretett bele, de együtt élt a házvezetőnőjével. Térjünk a téma fölött napirendre, mert ennek megítélése az egyház és az Isten dolga, nem az ÁVÓ-é. Ők csak ebben a maguk által kitalált zaftos történetben tunkolgattak. Na két évvel később végül letartóztatták Miklós Katalint és dr. Miklós Józsefet. Addig fortyogott a levegő Öskün és környékén. Rendőrök úgy jártak ki a faluba, mintha hazajártak volna vacsorázni. Végül vallomást tett Miklós Katalin és Miklós József. Hogyan? A tárgyalásokon, amikor már megvolt a két vallomás, a következő derült  ki, illetve leírjuk azt, hogy milyen módszerrel puhították a rendőrök a gyanúsítottakat.

„A kihallgatást végző nyomozó azt mondta, hogy az Istennek a szeméremtestét lehozom az égből, és a szájába tömöm, ha nem vall. Ezt mondta Miklós Katalin 64 éves vádlottnak, aki vagy szeretője volt a plébánosnak, vagy nem, de ez volt a stílus a vallatáskor. A százados bárcás kibaszott kurvának, vén ringyónak nevezte Miklós Katalint. A nyomozók, vagyis az egyik nyomozó a kihallgatás során a hajamat húzta, és azt mondta, hogy a pincébe patkányok közé dobnak, ha nem teszek beismerő vallomást. Egy másik nyomozó pedig azt mondja, vagyis azzal fenyegetett, hogy az írógépet a fejemhez vágja. Én mondtam, hogy nekem semmi közöm nincs Szekuli halálához, én nem öltem meg Szekulit. Ez így ment napról napra. A kihallgatást végző Vígh százados állandóan azt kérdezte, „na mi történt december 7-én a plébánián?” majd ezután, amikor nem tettem beismerő vallomást, háromszor ököllel fejbevágott, majd mellen ütött, és lábamat rugdosta. Ezután azzal bocsátott el, ha a holnapi kihallgatásomon nem teszek beismerő vallomást, akkor meg fogom majd látni annak következményeit.”

És az előzetesben Miklós Katalinnak egy cellatárs segítségével megtaníttatták a beismerő vallomást. Dr. Miklós Józsefnek úgyis vaj volt a fején, a fegyverrejtegetés. Abban az időben ez nem volt egy ártatlan bűnöcske.

Majd aztán később a tárgyalást lebonyolító tanács elnöke egy ma is névről ismert bíró volt, dr. Csiki Ottó. Csiki alapos munkát végzett, és a rendőrség által összehordott, összelapátolt bizonyítékokat és jegyzőkönyveket próbálta kitisztítani. Nehéz munka volt, de Csikinek sikerült. A rendőrség taktikája csődöt mondott, ugyanis az indítóokokat vizsgálva a megyei bíróság mindkét vádlott esetében meggyőzően cáfolta a vád által indítóoknak tekintett valójában bagatell – nézeteltéréseket. Nem cáfolható azonban a politikai rendőrség indítóoka: zavart kelteni a bomlasztás érdekében, olyan súlyú ellentéteket szítani, amelyek alkalmasak tömegek leszakítására az egyháztól. Annak felmutatása, hogy egy öreg pap meggyilkol egy fiatal – a falu népe által kedvelt – papot, nos ez alapos ok, amely a politika érdekeit szolgálja. Próbálkoztak szánalmasan próbálkoztak a politikai rendőrök. Fecsegtek az öngyilkosságról. Fecsegtek dr. Miklós József és Miklós Katalin gyilkosságáról, ami szerintük úgy történt, hogy a 64 éves vénasszony egy nagyméretű törölközővel megfojtotta a papot, mármint Szekuli Pált, és az udvaron lévő kúthoz vonszolta dr. Miklós József segítségével – tehát egy 64 éves vénasszony és egy 70 esztendős meszesedő öregember húzkodta, vonszolta a termetes fiatal papot egészen a kú-tig, ott aztán belelökte a már megfojtott halott embert a vízbe. Mindezek után „a véreskezű plébános” e szörnyű cselekedetét követően utasította a plébánia harangozóját, hogy Szekuli Pált harangozza ki. Ami azt jelenti, hogy az elhunyt lelki üdvéért ez volt az első cselekedet. Majd a pap lemászott – mármint a 70 éves plébános – a kútba, és feladta Szekuli Pálnak az utolsó kenetet, ráadta az utolsó áldást. Na most így együtt, ahogy a csőretöltött zűrzavaros rendőrök elképzelik a történetet, meg az életet, maga a képtelenség. De a kérdés fennmarad: hogy vízbe fulladt-e a sértett, vagy holtan került a kútba? A vízbefulladás tipikus tünete – a habgomba – nem volt észlelhető. Az igazságügyi orvostan ismeri a szárazfulladást, amely csak csekély mennyiségű folyadék bejutását jelenti a légutakba. Szekuli Pál esetében ilyen képletet nem írt le a boncolás.

„További kérdés: hol történt a gyilkosság? Erre a kérdésre pontos választ nem tudunk adni – írja Kahler Frigyes. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy kint az udvaron. A likvidálási parancs végrehajtója aligha ment be a plébánia épületébe, ahol könnyen lelepleződhet. Nem tudjuk, miért ment ki Szekuli Pál a hátsó kertbe. Lehet hogy éppen valamilyen házimunka után, de nem zárható ki, hogy korábban megbeszélt találkozóra ment ki. Nem hihető, hogy a gyilkos a holttestet hosszan hurcolta az udvaron – kitéve magát annak, hogy megláthatják –, így a gyilkosság helyszínét a kút közelében kell keresni.”

És az utolsó érv: Szekuli Pált háromszor exhumálták, és csak az utolsó exhumálásnál derült ki, hogy a koponya és a nyak találkozásánál durva fejsérülést találtak. Addig miért nem? Noha erről a fejsérülésről a nyomozati szakaszban már beszélni kellett volna, ha észre akarják venni. De nem akarták észrevenni, mert történeteket konfabulált a politikai rendőrség.

Dr. Miklós Józsefet és Miklós Katalint Csiki doktor, a bíróság tanácselnöke bizonyítottság hiányában felmentette a vád alól, dr. Miklós József a fegyverrejtegetésért egy év és hat hónap börtönbüntetést kapott. Fölöttébb enyhe ítélet. Talán fájdalomdíjként adták ezt a „kegyelmet” az öreg plébánosnak? Nem tudni. Miklós Katalin röviddel szabadulása után eltűnt, az ösküiek szeme előtt köddé vált. Bizonyára korán elköltözött ebből a zavaros világból.

A könyv szerzője összegzésként a következőt írja le:

„Szekuli Pál piarista pap volt politikai elítélt ösküi segédlelkész haláláért Kádár diktatúráját, közvetlenül annak pártutasításra cselekvő politikai rendőrséget terheli a felelősség. Szekuli Pál meggyilkolásának indítéka abban az átfogó egyházüldözésben keresendő, amely a forradalom után célul tűzte ki botrányok előidézésével a hívek eltántorítását az egyháztól. Szekuli Pál – aki önnön személyét nem kímélve tiltakozott a kommunista diktatúra ellen – így lett egy kitervelt gyilkosság áldozata. Egyházáért adta életét. Dr. Miklós József és Miklós Katalin – akiket Öskü lakossága nem szeretett – ugyancsak áldozatok. Olyan bűncselekményt fogtak rájuk, amelyet nem követtek el. Igaza lett Hetényi Varga Károlynak: »Az ő esetében a hatalom követte el a bűncselekményt.«”

Ez történt Öskün 1957-58-59-ben. Az egyház elleni támadások kisebb-nagyobb rohamokban ma is vannak. Mostanság meg éppen hogy felélénkültek. 50 éves történeteket koholt és valóságos történeteket hírelnek szerte az egész világban. Pedofil vagy szeméremsértő papokról. Homoszexualitással vádolnak főpapokat. És éppen manapság mondja ki az egyik bíróság, hogy nem adnak helyt a tiltakozó főpapnak, mert tiltakozott a homoszexualitás vádja ellen, mondván, a homoszexualitás nem bűn. Nem az állam szerint, a liberális állam szerint, de bűn Isten előtt, így az egyház megítélése szerint is.

 (Kahler Frigyes: Rejtély Öskün, Kairosz Kiadó, 2007.)