vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

A magyar foci nagykövete
Bicskei Bertalan lett Libéria új szövetségi kapitánya

A magyar futball nemzetközi megítélését hűen tükrözi, hogy játékosaink még csak-csak eljutnak külföldre, ám edzőink után alig mutatkozik kereslet más országokban. Üdítő kivételt jelent Bicskei Bertalan, aki több futballkultúrában is komoly eredményeket mutatott fel edzői pályafutása során. A hatvanöt esztendős, kiváló szakembert a közelmúltban hatvan vetélytársa közül választotta szövetségi kapitánnyá a Libériai Labdarúgó Szövetség. Ennek eredményeképpen olyan illusztris társaságba került, mint a brazil Carlos Alberto Parreira, a svéd Lars Lagerbäck és Sven-Göran Eriksson vagy éppen a francia Alain Giresse. A felsorolt világhírű szakemberek ugyanis valamennyien szövetségi kapitányok a „fekete kontinensen”. Bicskei Bertalan már új állomáshelyéről, Libériából adott interjút lapunk számára.

 – Hogyan került kapcsolatba a Libériai Labdarúgó Szövetséggel?

 – Egyiptomból hazatérve 2009 év végén, szerettem volna Magyarországon munkát vállalni, és ennyi sok világjárás után már otthon maradni. Ezért úgy döntöttem, 2010 nyaráig várok. Időm volt, ezt sportolásra és könyvírásra – már nyomdában van a „Kapusok könyve” – használtam fel. Közben voltak érdeklődések irántam külföldről, de nem törődtem velük. Mikor nyár felé közeledve láttam, itthon ebből nem lesz semmi, lépnem kellett ismét külföld felé. Válaszoltam a megkeresésekre. Egy magyar menedzseriroda ajánlotta a Libériai Labdarúgó Szövetséggel való kapcsolatfelvételt. A lehetőségek közül az itt felvázolt feladat érdekelt a leginkább, ezért erre „hajtottam” rá, jóllehet eleinte a jelentkezők nagy száma – rajtam kívül éppen hatvanan pályáztak – miatt korántsem tűnt biztosnak a befutás. Hármunknak ki kellett jönni egy meghallgatásra, utána döntöttek.

 – Mit kell tudnunk az ország labdarúgásáról? A korábbi Aranylabdást, George Weah-t ugye ismerhetjük, de nyilván nem ő jelenti egyedül a libériai labdarúgást.

 – A néhány évvel ezelőtt véget ért polgárháború sajnos a labdarúgáson is mély nyomokat hagyott. Pár éve újra kellett indítani mindent. Jelenleg szervezett bajnokság folyik felnőtt szinten, négy osztályban. Kevés a pálya, illetve sok az olyan létesítmény, amelynek színvonala nem felel meg a kívánalmaknak. A nemzeti tizenegy viszont egy 30 ezres, valóban szép stadionban játssza a meccseit. A válogatott játékosok nagy része Európában, Ázsiában és más afrikai országokban játszik. Európában Oroszország, Románia, Izrael, Svédország, Dánia rendelkezik libériai labdarúgókkal az első osztályban.

 – Híres klasszisuk, aki valamelyik európai elitklubban játszik, van–e?

 – Igazán nagy csapatban egy játékos játszik, Alex Nimely, aki a Manchester City labdarúgója. Igaz, még az Akadémiájuk játékosa, de már bemutatkozott az első csapatban is, sőt három alkalommal játszott az angol U/20 válogatottban is. Talán ő lehet majd George Weah utódja. Rengeteg a tehetség, de az 1950–es évek Magyarországát idézően elsősorban az utcán, grundokon és jobb esetben az iskolákban fociznak. Viszont pár éve jól működő, országosan lefedett iskolai labdarúgó-kiválasztó torna folyik. A különböző korosztályos válogatottak játékosai egytől–egyig innen kerültek ki. Az itteni edzők képzettsége ugyanakkor hagy kívánni valót maga után. Néhány, külföldön végzett szakember viszi prímet. Érdekesség, hogy a libériai edzőképzés vezetője Magyarországon, a TF–en végzett.

 – Afrikai viszonylatban hová sorolható Libéria válogatottja?

 – Libéria pillanatnyilag a FIFA hivatalos világranglistáján a 150. helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy jelenleg Afrikán belül is a hátsó régióhoz tartozik. Ennek elsősorban a polgárháború és az azt követő lassú talpra állás az oka. Nem lesz tehát kis feladat egy ütőképes válogatott kialakítása.

 – A híradásokban úgy olvastam, hogy nem csak szövetségi kapitányként számítanak majd önre. Milyen egyéb feladatokat lát majd el az afrikai országban?

 – Valóban így van, többféle feladatkört bíztak rám. Elsőrendű feladatom azért az „A” válogatott lesz, de mellette segítenem kell a különböző utánpótlás válogatottak felépítését, és szerepet kapok az itteni edzőképzés fejlesztésében is.

 – Meghatároztak-e konkrét eredményt, célt, amelyet elvárnak öntől?

 – Konkrét eredményt, világbajnoki– vagy Afrikai Nemzetek Kupája–kvalifikációt nem tűztek ki. Azt viszont elvárják, hogy a fejlődés szemmel látható legyen minden területen. Ellentétben az itteni szokásokkal, ezért is kötöttek olyan szerződést velem, hogy minden hónapban húsz napot Libériában kell töltenem.

 – Mikor debütál szövetségi kapitányként mérkőzésen is?

 – Alig egy hónap múlva, augusztus 18–án játsszuk az első olyan barátságos mérkőzést, amelyen már én dirigálom majd a libériai válogatottat. Még nem végleges, hogy Sierra Leone vagy Ciprus lesz-e az ellenfél. Viszonylag közel vannak az első selejtezők is, mert szeptember 5-én Zimbabwe ellen, október 8-án pedig Maliban lépünk majd pályára.

 – Pályafutása során dolgozott már Egyiptomban, Svájcban, Szaúd-Arábiában, Dél-Koreában, Kínában és Malajziában, utóbbi helyen kapitány is volt! Mennyiben lesz más az élete ebben a klasszikus, fekete-afrikai országban?

 – Annyiban azonos, hogy itt is alkalmazkodni kell a helyi sajátosságokhoz, annyiban pedig természetesen más, hogy némileg új szokásokat kell megismerni, megtanulni. Eddig egyetlen állomáshelyemen sem okozott gondot a beilleszkedés, hiszek abban, hogy itt sem fog.

 – Milyen gyakran lesz módja hazajárni? Családja önnel tud-e tartani?

 – Ahogy mondtam, minden hónapból tíz napot tölthetek otthon. Ebbe nem számít bele, ha más országokba utazom a játékosainkat megnézni. Feleségemmel úgy beszéltük meg, hogy egyszer ő jön ki hozzám egy–egy hónapra, a közbeeső időkben pedig én tudok hazamenni tíz vagy húsz napra. Húsz napos távollét jár ugyanis akkor, ha két hónapot egyhuzamban Libériában töltök.

 – Új feladata ellenére nyilvánvalóan értesült a magyar futballban bekövetkező vezetői változásokról! Mi a véleménye erről, és mit vár a Csányi-féle új MLSZ-vezetéstől?

 – Természetesen az internet segítségével nyomon tudom követni az otthoni eseményeket. Mint mindenki, én is nagy várakozással tekintek Csányi Sándor szerepvállalása elé. Egyben biztos vagyok, gazdaságilag és marketingben nagyon erős és fegyelmezett MLSZ fog felépülni. A szakmai oldalt nem látom még tisztán, de azt hiszem, pár héten belül kiderül majd az új vezetés futballszakmai irányvonala is. Mivel nem klaszszikus futball-szakemberek képezik a jelenlegi elnökséget, döntő lesz azon szakemberek megtalálása, akik valóban rendelkeznek olyan irányú tudással is, mellyel képesek a szakmai megújulást vezetni.

Kovács Attila