vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

Visszaéltek a magyarigazolványokkal

Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, valamint Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkár-helyettese ukrajnai látogatásuk során, július 10-én felkeresték a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházát, ahol fogadták őket a szövetség vezetői, élükön Kovács Miklós elnökkel. Erről, a magyarigazolvánnyal kapcsolatos problémáról, s az őszi ukrajnai helyhatósági választásokról Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét kérdeztem.

 – Miről folyt az eszmecsere az új magyar kormány képviselőivel?

 – Az aktuális politikai helyzetről, különös tekintettel a magyarországi támogatási rendszerek kárpátaljai működéséről és az ukrajnai magyar közösség előtt álló legkomolyabb és legközelebbi próbatételről, az októberi helyhatósági választásról, ami a magyarság számára, létszáma és elhelyezkedése miatt – egy 46 milliós országban 150 ezren élünk, az állam nyugati, határmenti sávjában, Kárpátalja megyében – a legfontosabb politikai megmérettetés, hiszen ezen tudunk önállóan részt venni.

 – Említette a támogatási rendszert. Elhangzottak itt konkrétumok is, az, hogy a magyar kormány jobban fogja segíteni a kárpátaljai magyar közösséget?

 – A legnagyobb probléma az volt – s erről is folyt az eszmecsere – , hogy az előző szocialista – SZDSZ-es kormányzat a támogatáspolitikát egyértelműen arra használta föl, hogy a hozzá közel álló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ) helyzetbe hozza. Nem volt kétség afelől, hogy a státustörvényből adódó oktatási-nevelési támogatást, amit a magyarországi szocialista kormányok idején az UMDSZ intézett, az összes eddigi ukrajnai választáson felhasználta a párt agitációs célra. Az, hogy ez így történt helyi szinten evidencia, de Magyarországról nézve nem feltűnő.

 – A magyarigazolványokkal kapcsolatos visszaélés is az UMDSZ nevéhez köthető.

 – Így van. Kárpátaljai irodáikban lehetett igényelni a magyarigazolványokat. A vizsgálat azt mutatja, hogy jóval több magyarigazolványt adtak ki, mint amennyi kárpátaljai magyar azt kérhetné a józan ész szerint. Sőt többet adtak ki, mint ahány magyar él Kárpátalján. Ez nyilvánvalóan visszaélésekre utaló jel.

 – Ki kaphat magyarigazolványt? Mit kell hozzá felmutatni? Van egy olyan mondás, miszerint magyar az, aki annak vallja magát.

 – A státustörvény elfogadása után megszületett konszenzusos megegyezés szerint a fő kritérium, hogy tudjon, beszéljen magyarul az illető. Valóban az a magyar, aki annak vallja magát – ez a szubjektív kritérium, az objektív pedig az, hogy mindezt tegye magyarul. Tehát, aki magyarul képes magát magyarnak vallani, azt tekintsük magyarnak.

 – Ha valaki magyar dédszülőkkel rendelkezik, de idők folyamán a család elszlávosodott, akkor ő nem igényelhet igazolványt, ha nem beszél magyarul?

 – Igen, gyakorlatilag ez a helyzet. Gondoljunk bele, hogy a trianoni békediktátum előtt Kárpátalján mindenki magyar állampolgár volt, s nagy valószínűség szerint beszélte is a nyelvet, hiszen akkor mi voltunk az uralkodó nemzet. De mindenképpen kell egy objektív kritérium is arra nézve, hogy valaki a magyar nemzethez tartozónak mondhassa magát. Az, hogy megőrzi a nyelvét egy minimalista elvárás. A nyelvtudás pedig egy objektív, elfogultság nélkül értékelhető feltétel.

 – Az UMDSZ viszont azt nyilatkozza, hogy ők nem is adhattak ki ilyen okmányt, hiszen a kiadás joga csak a magyar kormány által kijelölt államigazgatási szervet illeti meg.

– Ez egy ravasz és félrevezető mondat. Nyilvánvaló, hogy az a hivatalnok, aki a budapesti irodájában vizsgálja az igényeket, s utánanéz annak a belügyi, titkosszolgálati nyilvántartásokból, hogy a kérelmező büntetett előéletű-e, s nem tartozik-e valamelyik alvilági gazdasági csoporthoz – érthetőbben fogalmazva, nem tagja-e a maffiának – azt már nem tudja megállapítani, hogy az illető tud-e magyarul. Az utóbbi a kárpátaljai UMDSZ irodahálózatának volt a felelőssége.

 – Tehát az UMDSZ döntötte el a jogosultságot, de az igazolványt csak a magyar államigazgatási szerv állíthatta ki?

 – Ha jól tudom, a magyar Belügyminisztérium döntött ténylegesen, ami azt jelenti, hogy az esetek többségében az UMDSZ irodáiban kitöltötték a kérelmeket, s rávezették azt, hogy az adott illető tud magyarul, s ezek után a kérelmező megkapta a magyarigazolványát. Tehát az esetek többségében automatizmusról beszélhetünk. Csak azokat tudta kiszűrni a magyar hivatal, akik pl. körözési listán szerepeltek. Ám ők a kérelmezőknek csak igen csekély százalékát jelentik.

 – Milyen veszélyekkel járhat, ha jogosulatlanok kapják meg a magyarigazolványokat?

 – Miután a bűnözőket így is kiszűrik, a legnagyobb probléma az, hogy lejáratják a rendszert. Aki megvenne egy magyarigazolványt, az nyilvánvalóan nem fogja a bíróság előtt tanúként bevallani, hogyan is jutott hozzá az okmányhoz. Tehát a bizonyítás elég nehéz. Viszont, ha tömegesen fordul elő ez, s tudva- lévő, hogy van ennek a dokumentumnak egy szabott ára, akkor az bizony rossz fényben tüntetheti fel mind a magyar államot, mind a magyar közösséget.

 – Térjünk rá a helyhatósági választásokra, melyek időpontja: október 31. Tudtommal megváltozott a választási rendszer, s a kampányidőszakot jelentősen lerövidítették. Ez gondolom a nagy pártoknak kedvez.

 – Ukrán viszonylatban azt kell mondanom, hogy az ún. hatalompártnak kedvez, a magyarországi értelemben vett nagy pártok nálunk igen erős túlzással léteznek.

 – Tehát a kormánypártokról van szó?

 – Az ukrán politika annyira különbözik mind a magyarországitól, mind a többi állambelitől, hogy a kormánypárt nem feltétlen azonos a hatalompárttal. A kormánypárt az, amelyik a választásokon győztes, s kormányt alakít. A hatalompárt pedig az, amely a választásokon az állami alkalmazottakat – a tanítóktól a kórházi takarítónőkkel bezárólag – ki tudja vezényelni kampánymunkára. Jó esetben csak úgy, hogy megmondják nekik, hogyan kell szavazni. Durvább esetben közlik velük, merre és hol agitáljanak, s berakják őket a választási bizottságokba. Előttük lebeg az a sztalini mondás: „Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre, hanem hogy ki számolja a szavazatokat.”

 – Melyik párt most a hatalompárt Ukrajnában?

 – A Régiók Pártja, és elvileg, valamivel kisebb mértékben a vele koalíciót alkotó Litvin-blokk és az Ukrán Kommunista Párt. Ukrajnában a helyzet még bonyolultabb is, mert ez a képlet regionálisan is módosulhat. Előfordulhat, hogy egy-egy megyében nem csak azok a hatalompártok, melyek országos szinten. Az itteni pártok, ha megtehetik, hogy felhasználják az „admin-resurs-t” – ami egy ukrán, poszt-szovjet térségbeli kifejezés, s az államapparátus által bevethető, választásokkor hatásos intézkedések összegségét jelenti – , amivel jó eredményt érhetnek el. A megyében az egyik ilyen párt a Régiók Pártja lesz, s valószínűleg a korábbi kárpátaljai „erős embernek” számító Viktor Balogának, egykori kormányzónak is lesz annyi lehetősége, hogy pártja, az Egységes Közép is hatalompártként szerepeljen.

 – Én egy nagy veszélyt látok, mégpedig azt, hogy az ukrán pártok magyarokat indítanak el Kárpátalján. S ezzel megtévesztik a választókat. S például, ha a hatalompárt indít egy magyar jelöltet, az azzal kampányolhat, hogy így több pénzt tud hozni az adott járásnak, vagy településnek.

 – Ez egy nagyon komoly probléma lesz. A KMKSZ ún. megszakított kampánya is erre a veszélyre hívta fel a figyelmet. Azért megszakított, mert eredetileg idén májusban kellett volna megtartani a helyhatósági választásokat. Viszont az elnökválasztásokon győztes Régiók Pártjának politikusai úgy érezték, hogy addigra nem tudják konszolidálni teljesen hatalmukat az „admin-resurs” felhasználásának szempontjából, ezért felfüggesztették a kampányt. Amíg a KMKSZ úgy tudta, hogy május 31-én választunk, addig számtalanszor kihangsúlyoztuk, hogy a kárpátaljai magyaroknak magyar pártra kell szavazniuk, ukránra pedig nem. Egy normális politikai helyzetben ez nem is kérdés, de mi egy nem normális helyzetben élünk, kisebbségben, s a létért folyó kiélezett küzdelemben. Tehát, aki rendes magyar ember, jó szavazó, annak kötelessége voksával a magyar érdekképviseletet erősítenie. Azok pedig, akik ukrán színekben fognak magyar szavazatokra vadászni, a nemzet árulói.

 – A jelöltek kiválasztásánál, önöknél a szakértelem, az ismertség, vagy a megbízhatóság a legfontosabb?  

– Az előbb elmondottakból következik, hogy a megbízhatóság. Ahogy már említettem régebben: Ukrajna nem jogállam, s demokráciának is csak annyiban nevezhető: csupán néhány ember ragaszkodik hozzá, hogy komolyan vegye hivatalos jogait. Ilyen körülmények közt lényeges, hogy egy majdani KMKSZ-es képviselő fegyelmezett, megbízható és elkötelezett legyen a magyar párt irányában. Aki jelölteket állíthat, annak olyan embereket kell keresni, akik személyes ismeretségükkel és elismertségükkel hozzátehetnek az ügy sikeréhez. De! Mégsem lehet ez a döntő szempont a jelöltek kiválasztásánál. A magyar érdekvédelem ugyanis csak fegyelmezett frakciókon keresztül érvényesülhet. Ha a fegyelmezettség nem létezik, akkor a hatalompárt emberei szétforgácsolják a magyar frakciót, s akkor igencsak nehéz lesz az érdekvédelem. Ezért nem kétséges az, hogy milyen szempont az elsődleges a megfelelő jelöltek keresésekor.