vissza a főoldalra

 2010.06.04. 

Új cigánypolitika felé

A Fidesz stratégiai jelentőséget tulajdonít az ország egyik súlyos társadalmi krízisének, a romaügynek. Milyen nemzetpolitikát és cigánypolitikát várnak önök, roma értelmiségiek az új kormánytól? – kérdeztem Raduly József zeneművészt, a Művészeti-Oktatási-Kulturális Közéleti Alapítvány elnökét.

 – Hálát adok a Jóistennek, hogy megszűnt a szocialista-liberális kormány és vele együtt annak hazug, erkölcstelen, embertelen, félrevezető, kizsákmányoló, becsapó politikája, és a cigányság aspektusából nézve, az örökös bűnbakképzési mechanizmusa. A Fidesz-KDNP kétharmados többsége reménnyel tölt el bennünket, bízunk benne, hogy hazánk népe újra emberhez méltó életet tud élni. Mi nem csodát várunk, csupán azt, hogy adják meg mindenki számára a lehetőséget, hogy tudásának kamatoztatásából élhessen. Bízom benne, hogy az új polgári kormány megteremti a létbiztonságot, jogbiztonságot és közbiztonságot, hiszen az elmúlt nyolc évben az állam elhagyta őrhelyét, s most megvan az esély a visszatérésre, s így őrködhet a köztársaság, s benne minden magyar állampolgár felett. A nemzet érdekében oly’ fontos ügyek törvényben történő megfogalmazása, illetve elfogadtatása elé senki sem gördíthet akadályt a kétharmados többség meglétével. Ilyen nemzeti ügynek tartom a kisebb létszámú parlamentet. Húsz éve mulasztásos alkotmánysértést követ el az Országgyűlés a Magyarországon élő kisebbségek vonatkozásában. Az 1993-as kisebbségi törvény kimondja, hogy biztosítani kell a hazánkban élő kisebbségek országgyűlési képviseletét. Eleddig ez nem történt meg. Erre most lehetőség nyílik. Fontosnak tartom azt, hogy az 1949-es alaptörvényt már ne módosítgassuk, toldozzuk-foltozzuk, hanem egy új alkotmányt hozzunk létre. Tudjuk jól – jómagam joghallgató is voltam – ez az 1949-es alapnorma az 1936-os szovjet alkotmányra épült. A mostani alkotmány nem egy olyan norma, amihez az idők végezetéig ragaszkodni kell, s a megváltozott politikai élethelyzet egy új alaptörvényért kiált. Egy olyan alkotmányért, amely a Magyar Köztársaság nemzetbiztonságát, az állampolgárok jogbiztonságát, közbiztonságát, az egyenjogú és egyenrangú emberi élet biztonságát képes szavatolni. Bátran ki kell mondani: a magyar nemzet határa nem azonos az ország határával. Remélem, hogy az új kormány – s a kettős állampolgárság bevezetése is erre biztosíték – nem fogja magára hagyni az ország határán túl élő magyarokat. Az új alkotmánynak ezt az igényt is ki kell elégíteni.

 – Ez tehát a nemzetpolitikai rész. Térjünk rá a cigánypolitikára.

 – Egy szomorú adattal kezdeném. Egy felmérés szerint a cigányok átlagéletkora 14 évvel alacsonyabb a magyarokénál. A fejlett, EU-s országok állampolgárai pedig átlag 8-10 évvel élnek tovább, mint a magyarországiak. Ha ezt nézem, akkor egy Magyarországon élő cigányember 20-24 évvel él kevesebbet, mint egy francia polgár. Ezen a helyzeten kéne változtatni pozitív irányban.

Tudni kell: a cigányság körében igen nagy százalékában a Kádár-nosztalgia élt az MSZP vezetése kapcsán. Azt hitték, hogy még mindig a Kádár-korszakban vannak. Legyünk őszinték: ez a szellemileg, gazdaságilag és szociálisan alacsony szinten élő cigányság a Kádár-érában 98%-os foglalkoztatásban volt. Megvolt a cigányoknak a mindennapi kenyerük, bár „vatta” munkaerők voltak, bizonyos létbiztonságban éltek. Végül a cigányok – az MSZP–SZDSZ-kormányok idején – rájöttek arra, hogy őket becsapták, magukra hagyták és megalázták őket. Saját bőrükön tapasztalták meg az eddigi kormánypártok hazug viselkedését. Azt látom, hogy most a „felébredés időszakát” élik a cigányok. Hozzávetőlegesen ötszáztíz cigánytelep van Magyarországon, amely feudalisztikus és középkori állapotok közt tartja a cigányságot egy modern európai időszakban. Ez hihetetlen, elképzelhetetlen, s nem folytatható tovább. Az is fontos, hogy a cigány értelmiségnek egyre nagyobb legyen a vezető szerepe. Ezt nem jogszabályokban kell meghatározni, hanem a cigány értelmiségnek kell aktivizálódni. A cigány értelmiségnek felkészültnek kell lennie és fontos, hogy kellő alázat legyen benne a népe iránt, mert fejlődés ész, értelem és iránymutatás nélkül elképzelhetetlen. Lássunk néhány lesújtó adatot. A cigányok 85-95%-a munkanélküli. A vidéki romák – melyek az ország cigányságának 80%-át teszik ki – 72%-a halmozottan hátrányos azon a településen, ahol nincs munkalehetőség, nincs infrastruktúra. A vidéki falusi életet az egyszerű „gádzsónak” is nagyon nehéz megélnie, hát még a nincstelen, sok gyereket eltartó, nincstelen cigánynak. Egy cigány családfőre jutó „eltartottak” száma három és félszer több, mint egy többségi társadalomhoz tartozó családfő esetében. Tehát a vidéken élő cigányok olyan helyzetben élnek, melyen saját erőből nem tudnak változtatni. A társadalomnak kell a megfelelő segítséget megadni. A cigány még a falu előnyét sem tudja a maga javára fordítani. Nem ismeri a mezőgazdasági technikákat, s nem ért az állattenyésztéshez. Nem tudnak kis- és középvállalkozókká válni, mert a vállalkozáshoz szükséges anyagi hátteret nem tudják biztosítani, s a banki hitelhez szükséges „háttérgarancia” kritériumainak nem tudnak megfelelni. Az új kormánytól azt várjuk el, hogy legyen egy más és új vidékfejlesztési politika, és szélesítsék ki a közhasznú foglalkoztatások intervallumát. Teremtsenek új munkahelyeket, meg kell oldani a képzéseket, átképzéseket. A szociális kártya léte pedig „fegyver” az uzsorások és az önpusztítás ellen. A háztáji gazdaságot is ki kell terjeszteni. Egy kis földet kéne adni a cigányoknak, meg kell őket tanítani a növénytermesztésre, állattenyésztésre, hogy élethelyzetükön pozitív irányban tudjanak változtatni.

 – Említette a cigány értelmiség szerepét. Van arról adata, hogy hányan is vannak?

 – Hazánk cigányságának 0,7 százaléka végzett egyetemet, főiskolát, míg az értelmiségiek száma mintegy két százalékra tehető. Igen alacsony és elgondolkodtató ez a szám – a 800 ezer főt számláló cigányság körében mindenképp.

 – Mit jelent az értelmiségi?

 – Megítélésem szerint nemcsak az egyetemet, főiskolát végzett embert, hanem azt célozza meg a fogalom, aki ír, olvas, értelmez, s ezek hatására dönt és cselekszik. Kiáll meggyőződése mellett, majd ez manifesztálódik abban, hogy egy kisebb vagy nagyobb csoport élére áll. Vagyis értelmiségi az, aki szembe mer nézni azzal, hogy mi folyik körülötte, s megérti azt, ami körülötte történik, s mindemellett erkölcsi, morális bátorsággal is megáldott. Azonfelül pedig a cigány értelmiségnek globálisan kell gondolkodnia, és lokálisan kell tevékenykednie, s közben nem szakadhat el gyökereitől. Tudniillik mindnyájunk –cigányok és nem cigányok– haszna az lenne, ha a cigány értelmiség, még ha csak négy-öt évre is, de ott maradhatna abban a közegben, ahonnan eljutott az egyetemre, főiskolára – vagy netán az OCÖ elnökségébe. Így követendő példával tudna szolgálni ma még mögötte álló vagy felnövekvő fiatal cigány testvérei számára.

 – Milyen területen is kéne a cigánypolitikán belül elindítani a munkát?

 – Négy fontos elemről kell beszélni. Kihangsúlyozom: nincs sorrendi hierarchia, hanem mind a négy elemet érintőleg egyszerre és határozottan kell előre lépni. Vegyük sorra ezeket az elemeket. Az első az oktatás. Már gróf Széchenyi István is kimondta: kiművelt emberfőkre van szüksége a hazának. A cigányság körében is kiművelt emberfők kerestetnek és szükséges a konvertálható tudás megszerzése. Meg kell találni azt a módszert, ami minél magasabb szintű és minél szélesebb körű oktatást biztosít a cigányságnak. A második a foglalkoztatás kérdése. A cigány munkavállalók 87 %-a segéd-, illetve betanított munkás; a munkanélküliséget pedig már említettem. Ezen a helyzeten is változtatni kell. A szocialista-liberális kormány eddig a cigányságot egy bűnbakképzési mechanizmus alanyának tartotta. Volt egy nép, akire ujjal mutogathatott: ők veszik el a dolgos emberek elől a kenyeret. Szeretném, ha a cigányságról alkotott sötét kép kifehéredne. A cigány ember alkotó, cselekvő. De! A lehetőséget ehhez a mindenkori kormánynak kell megadni, ezután a felelősség – hogy ki hogyan él ezzel a kapott lehetősséggel – a cigány ember és a cigány szervezetek kezében van. A cigány ember meg szeretné mutatni szűkebb és tágabb környezetének, hogy képzett, ért valamihez, s adófizető állampolgárként hasznos tagja tud lenni a társadalomnak. A harmadik a szociális és az egészségügyi kérdés. Tehát emberhez méltó életkörülményeket kell biztosítani a cigányoknak. A negyedik a lakhatás kérdése. Ezen a téren fontosnak tartom a szociális bérlakások kérdését. Ezt a négy elemet szinte dicsőségszalagként fogja át a kultúra és a hagyomány. A kultúra a nemzetnek, a társadalomnak, a személynek minden időben emberi méltóságot és karaktert ad. A kultúra olyan tudatformáló erő, amit nem lehet örökölni, azzal együtt kell élni és mindennapokban meg kell élni. Sikeres Magyarország pedig nem képzelhető el a közel egymillió sikeres cigányság nélkül. Orbán Viktor elnök úr személye és eddigi munkássága a garancia arra, hogy hazánkban a cigányság olyan sikeres lehessen, mint a többségi társadalom tagjai.

 –Konkrét jövendő miniszterelnöki ígéret van arra két éve, hogy biztosítani fogják a cigányság kulturális autonómiáját. A művészi, kulturális életük szervezését, az ehhez való segítség megadását, a szükséges közösségi terek biztosítását. Jól tudom, hogy ennek tervezetét ön dolgozta ki?

 – Így van, én dolgoztam ki ezt a teóriát, melynek címe: A magyarországi cigányság kulturális autonómiájának és intézményrendszerének koncepciója. Munkám a kultúrára és a hagyományra épült. A lényeg: a cigányságon belül jöjjön létre egy cigány kultúrpalota. Az is fontos: ne „vízfejű” intézményeket hozzunk létre, hanem a kultúrával befolyásoljuk a cigány ember életminőségét, gondolkodását, közösségben való cselekedetét, értékének megmentését. Létesüljön egy cigány színház, egy 150 tagú cigány együttes. Legyen nemzeti érzelmű cigányzenekar és cigány népi együttes. A roma képzőművészek számára létesüljön egy állandó kiállítóterem. Fontosnak tartom egy cigánymúzeum, archívum és könyvtár létrehozását is. Szintén nélkülözhetetlen egy olyan országos cigány információs és módszertani központ, ahol képzéseket, továbbképzéseket dolgoznak ki.

 – Beszéljünk a cigánypasztorációról. Már csak azért is, mert a szélsőliberális körök arrogáns támadást intéztek a római katolikus egyház ellen. Ezek azok a körök, akik szóban kiállnak a cigányok mellett, ám arról nem beszélnek, hogy a papok – megemlíthetjük Dúl Géza atyát is – milyen sokat tettek a hazai cigányság érdekében.

 – Azt látom, hogy ami igazán működik mentálisan – én nagyon sok helyen jártam már ebben a világban –, az a cigányok esetében még mindig a vallás. A történelmi egyházak pedig nagyon sokat tesznek a cigányok tanítása érdekében is. A cigányság vallásos nép, kb. 70%-ban római katolikusok. A görög-katolikusok aránya kb. 10%-ra, a reformátusoké 15%-ra tehető. A többiek az ún. szabad vallások, szekták bűvkörében élnek. Ezek a divatos, tévében is reklámozott gyülekezetek cigány embereket is elcsábítottak. Az már más kérdés, hogy a cigányok járnak-e rendszeresen templomba. Az egyházzal való együttműködésnek egyik szép példája a szabolcsi Hodászon álló katolikus templom, amit cigányok építettek. Így mi nem csak a civil szervezeteknek, de az egyházaknak is meg szeretnénk köszönni azt, hogy emberhez méltó körülményeket akarnak teremteni a cigányok számára.