vissza a főoldalra

 

 

 2010.06.04. 

Füst Milán: Máli néni

(Pesti Magyar Színház)

Füst Milán 1933-ban írta ezt a darabot, és a Vígszínház akkori igazgatója, Jób Dániel nem mutatta be, sőt visszaküldte a szerzőnek további csiszolásra, javításra. Rendkívül komplikáltnak találta a mű cselekményét. Valóban, elég bajos eligazodni a számos helyzetkomikum között. Még a vígjáték végén sem derül ki, hogy ki az apja a cselekmény középpontjában álló tíz éves forma kisfiúnak, s ebből rengeteg félreértés származik. De azt sem tudjuk meg, hogy ki hozta őt a világra, mert egyszerre három anyja is akad neki. Ezt a furcsa helyzetet bonyolítja még az a szerelmi négyszög, amelynek egyik oldalát a szépséges gépírókisasszony, a másik három oldalát az őt ostromló kissé félénk vezérigazgató meg ennek az ügyefogyott fia és a cég jelentéktelen könyvelője alkotja. Az események alapos összezavarásáért az igazgató úr titokzatos lánya is felelős. A címszereplő, a valaha jobb napokat látó Máli néni úgy keveri a lapokat, mint a francia komédiákban a talpraesett, nagyszájú asszonyságok meg a cserfes szobalányok. Ő a bizalmasa mindenkinek, ő igyekszik az összekeveredett szálakat kibogozni, vagy azok éppenséggel őmiatta kuszálódnak még inkább össze. A darabnak olyan szövevényes a története, hogy időnként nem tudjuk, hogy ki kivel, vagy éppen ki ellen van. Persze, mindeközben a publikum tagjai mulatnak, kuncognak, és elfelejtik napi gondjainkat-bajainkat, mert a színpadon pergő események lekötik figyelmüket.

A függöny legördülte után az az érzése támad a nagyérdeműnek, hogy az ilyesfajta motívumokon, mint - kié a gyerek, vagy a vonzó titkárnő utáni apa, fia epekedésen, vetélkedésen – alapuló vígjátékok fölött már elmúlt az idő, meghaladta őket a kor. Ezért tűnt porosnak a Máli néni sztorija. Füst Milán komédiája nem olyan remekmű, amelynek majdnem 80 év után is érvényes mondanivalója lenne, a nevettetés ilyetén módja ma már avíttnak, kopottnak számít, de mindezek azonban nem veszi el a nézők jókedvét. A Pesti Magyar Színházban két évad óta megy, 2008 szeptemberében mutatták be, és azóta is műsorukon tartják.

Béres Ilona játssza Novák Amált, a címszereplőt. Egy pesti tündért, egy igazi boszorkányt mutat föl a nézőknek, aki méltósággal viseli sorsát és tud öniróniával tekinteni magára, aki nem lett szomorú a csapásoktól és minden keserűsége ellenére képes jót tenni a körülötte élő emberekkel. Igen szeretetreméltó szegény rokont visz színre, akit mindenki kedvel. Hálás szerep ez, és Csomós Mari tud élni a figura kínálta lehetőségekkel. Margit kisasszonyt Balsai Móni bájosan személyesíti meg. Nincs más dolga, mint hogy kívánatos, csinos legyen. Olyan ártatlan fiatal hölgyet szemlélhetünk benne, aki három udvarlója között ügyesen tud lavírozni, és végül is választását nem a pénz dönti el, hanem a szíve. Nem a módos, habár korosodó vezérigazgatót, vagy annak öntelt fiacskáját tünteti ki figyelmével, hanem a szürke könyvelőt. Itt is, mint a népmesékben, győz a szegény a gazdag fölött.

Szélyes Imre formálja meg az igazgató urat. Alakításában egy olyan bátortalan férfit láthatunk, aki nem a pozíciójával vagy a vagyonával szeretné meghódítani választottját, hanem igaz vonzalmával. Saját érzései ellen is küzd, de tud nagyvonalú lenni, amikor kiderül, nem az övé a lány szíve. A mulya Alfonzot, a „vezér” szerelmes fiát Őze áron jeleníti meg. Afféle hiú macsót állít elénk, aki el van telve saját magától, és meg sem fordul a fejében, hogy kikosarazhatják. Jegercsik Csaba az aktakukac könyvelőt játssza. Csodálkozunk, hogy miként eshet a ragyogó Margit kisasszony választása éppen erre a csinovnyikszerű figurára. A süket és folyton hallgatózó Novák bácsit Fülöp Zsigmond a szerepben rejlő összes humort kihasználva, a rejtélyes Tildát Soltész Bözse amolyan emancipált nőként kelti életre.

 Ez a Guelmino Sándor által rendezett Máli néni a mű humoros, kedves, jópofa vonásait emeli ki. Nem kemény, elidegenítő hatású, afféle brechti tragédiát láthat a közönség, hanem modern, az 1930-as évek Budapestjéhez illő, nagyvárosi mesét, aminek központi szereplője az a gyönyörű, a „tisztes őszes halántékot”, vagyis a vezérigazgató urat meg az ő mamlasz fiúsarját és a vállalat unalmas könyvelőjét szőke hajzuhatagával magába bolondító titkárnő. A hozzá hasonló gépírólányokból nagyságos asszonyokká váló, ilyesfajta karriert befutó vonzó leányzókról szólnak a manapság oly gyakran látott régi magyar filmek. Habár Füst Milán vígjátékában nem ez utóbbi forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, de – ahogyan a közmondás is tartja – ez a kivétel csak erősíti a szabályt. A Máli néni legendákba vesző példabeszéde még arról a kisfiúról is szól, aki keresi az anyját, és akinek - mint a mesékben - mindjárt három anyja is akad, vagy időnként egy sem. Mindennek a tetejében ott térül-fordul, röpköd a hamisítatlan boszorkány, aki nem gonosz, hanem jóságos, mindenki számára igazi áldás. Az csak hab a tortán, hogy kénye-kedve szerint hol összebogozza, hol kiegyenesíti a mese szálait, de a végére minden és mindenki az őt megillető helyére kerül. A nézők is elégedetten kelnek fel a székükből, a világ egyensúlya a kedvező irányba billen, miközben ők felhőtlenül kacagnak. (Felső képen: Szélyes Imre és Balsay Móni; alsó képen: Béres Ilona.)

 

Dr. Petővári Ágnes