|
 2010.06.16.
Június 16: Ötvenhatos Vértanúk Napja
1956 végétől
1961 nyaráig zajlott a Kádár-rendszer megtorlásának azon
szakasza, amikor a forradalomban és szabadságharcban való részvétel
miatt Magyarországon tömegével hoztak halálos ítéleteket és
hajtották végre azokat. Az első hónapokban gyakoriak voltak
olyan halálesetek, melyek az embertelen bánásmód miatt, a
„vizsgálatok" közben következtek be. 1957-től már bírósági
eljárások keretében születtek tömegével a halálos ítéletek.
1958. június 16-a a megtorlások gyászos mélypontja. Nagy Imre
és mártírtársai kivégzése az egész világ számára azt üzente,
hogy a diktatúra nem ismer határokat a bosszúban: akárcsak
1849-ben, a törvényes miniszterelnököt is ki merik végezni. A
kivégzés elsődleges célja az ország teljes lakosságának
megfélemlítése volt, az üzenete pedig az, hogy senki sem érezheti
magát biztonságban, bárkit bűnösnek találhat a hatalom, bárkinek
elveheti az életét.
A megtorlás 228 hőst ért utol. Áldozatvállalásuk az egész
magyar nemzet mártírjává tette őket. A hatalom féktelen dühét
mi sem jellemzi jobban, minthogy ez a szám majdnem kétszerese a
Haynau által 1849-ben elrendelt kivégzéseknek.
A magyar társadalom szinte minden csoportjából és rétegéből
kerültek ki a vértanúk. A munkások és földművesek nagy száma
mellett tanárok, katonatisztek, sorkatonák, rendőrök,
egyetemisták, középiskolások, mérnökök, könyvelők, újságírók,
színházi rendező, filmes, dramaturg, miniszter és miniszterelnök
is található a kivégzettek között. A mártírok és a mártír
miniszterelnök sorsa összefonódott az áldozatvállalásban, életük
feláldozásában. Sokfélék voltak, sokféleképpen
gondolkodtak, de mindannyian feláldozták azt, ami minden
embernek a legdrágább: az életüket. Halálukban nemzeti egységet
teremtettek, a szabadság utáni vágy nemzeti egységét.
1989. június 16-án a magyar nemzet újratemette Nagy Imrét
és mártírtársait. Azóta ezen a napon emlékezünk minden 1956
után kivégzett magyar vértanúra. A mártírok halála a magyar
szabadság és demokrácia mélypontja volt, ezzel szemben újratemetésük,
a végső tisztesség napja a szabadságért és demokráciáért
zajló rendszerváltozás csúcspontja lett. Életük, haláluk,
de még végtisztességük napja is bizonysága annak, hogy nem hiábavaló
az áldozatvállalás, ha a szabadságról, a demokráciáról van
szó.
sz.
|
