vissza a főoldalra

 2010.06.18. 

Magyarok a román „néptengerben”

2010. május 29-én az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (Erdélyi IKE) tisztújító közgyűlést tartott Kolozsváron. A korábbi elnökséget a következő személyek váltották fel: Batizán Attila elnök, rákosdi reformárus lelkipásztor, alelnökök: Ferkő Andor,V. éves református teológiai hallgató, Márton Előd, marosvásárhely-cserealjai segédlelkipásztor, a titkár: Veres Csaba, az IKE munkatársa. Batizán Attilát az Erdélyi IKE céljairól és a szórványban tapasztalható kulturális és nyelvi problémákról kérdezem.

 – Melyek az Erdélyi IKE célkitűzései? Ha jól tudom, a 20. század elején alakult ez a szervezet.

 – Az Erdélyi IKE-t 1921. február 28-án alakította meg 30 teológiai hallgató a kolozsvári Református Teológián. Az egyesület igen jelentős ifjúsági és közösségépítő munkát végzett 1948-ig, amikor a kommunista hatalom az IKE-t feloszlatta. Az 1989. decemberében történt változások után ismét a Teológiáról indult a kezdeményezés, melynek nyomán az IKE újraalakult. Az alapító tagok között az első az Erdélyi Református Egyházkerület, az Egyesület tehát úgy határozza meg önmagát elsősorban, mint az Egyházkerület ifjúsági szervezete. Az Erdélyi IKE egyik legfontosabb célkitűzését az Egyesület Alapszabályzata így fogalmazza meg: „Egy közösségbe gyűjteni azokat a fiatalokat, akik a Szentírás alapján Jézus Krisztust megváltójuknak és Istenüknek tartják, hitükben és életükben az ő tanítványai akarnak lenni, s az ő országát terjesztik a fiatalok között”. Ezt elsősorban úgy kell megvalósítani, hogy az Egyházkerület vezetőségével egy olyan ifjúsági missziói stratégiát szeretnénk kidolgozni, amely hatékonyabbá teszi, összehangolja az erdélyi református gyülekezetekben folyó ifjúsági munkát. Az IKE-nek a kolozsvári központi irodán kívül területi irodái vannak a Székelyföldön és a Szórványban egyaránt, ezen kívül minden egyházmegyében egy-egy lelkipásztor felel az ifjúsági munkáért. Nos ezeknek a lelkipásztoroknak a munkáját szeretnénk segíteni a területi irodákkal, a lelkipásztoroknak szeretnénk képzéseket szervezni, hogy miként is lehet hatékonyan dolgozni a fiatalokkal, adott esetben pedig, ha a lelkész nem végezné megfelelő módon az ifjúsági munkát, akkor azt szeretnénk elérni az Egyházkerület vezetőségénél, hogy a törvényes keretek között kényszerítse az illető lelkipásztort a komolyabb ifjúsági munkára. Ugyanakkor a nagyobb erdélyi egyetemi városokban, pl. Kolozsvárott, főiskolás (FIKE) lelkészségek is működnek. Ez azt jelenti, hogy minden ilyen városban egy lelkipásztor külön csak az egyetemistákkal foglalkozik, nekik szervez programokat, köztük végez céltudatos ifjúsági nevelői munkát. Noha ezeket a lelkipásztorokat az egyházkerület püspöke nevezi ki, az egyházkerület vezetősége az IKE-vel közösen határozza meg a FIKE lelkészek feladatkörét. Összegezve: célkitűzéseink az erdélyi magyar református ifjúság életére nézve életbevágóan fontosak, mert hisszük, ha Krisztusnak megnyertünk egy fiatalt, akkor megnyertük őt a közösség, a nemzet, a magyarság számára is; hisszük, hogy ha keresztyén hitben neveljük fiataljainkat, akkor teljes értékű, egészséges életre segítjük el őket.

 – Milyen új kihívásokkal, problémákkal kellett szembesülnie az Erdélyi IKE új elnökeként?

 – Úgy gondolom, hogy igazából még csak ezután fogok szembesülni az új kihívásokkal, problémákkal, viszont tapasztalataim alapján állítom, hogy állandó kihívást jelent az a szomorú tény, hogy a fiatalok elidegenedtek az egyháztól. Egyre nehezebb az ifjúságot megszólítani, s számukra vonzó, lelkileg, szellemileg építő jellegű és tartalmas programokat szervezni. Olyan programokat, melyek által hitre, keresztyén életmódra nevelhetjük őket. Meg kell találni tehát azokat a módszereket, melyekkel meg tudjuk szólítani az ifjúságot.  

– Melyek az említett elidegenedésnek az okai?

 – Főleg a civilizációs ártalmak. A 20-21. századi szabados életmód, életszemlélet a maga szubkultúrájával megfertőzte a fiatalságot. A médiából áradó agymosás is domináns. A fiatalok ezek miatt távolodnak el az egyháztól és Istentől.

 – Hány tagja van a szervezetnek?

 – Jelenleg folyik a tagok, tagcsoportok újbóli összeszámlálása. Arra törekszünk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület területén működő minden ifjúsági csoporttal élő kapcsolatot teremtsünk. Az IKE-nek tagja lehet minden erdélyi gyülekezetben működő ifjúsági csoport, viszont hivatalosan csak azok a csoportok, tagszervezetek, amelyek tagdíjat is fizetnek. Ilyen közösség mintegy negyven működik Erdélyben.

 – Milyen országos rendezvényeket, táborokat szerveznek?

 – Mint említettem, Erdélyben az IKE egyik fő feladata az, hogy a helyi csoportok munkáját minden rendelkezésre álló eszközzel segítse. Ebben a munkában pedig fontos szerepük van az országos rendezvényeinknek. Ilyen például az országos munkatársképző tanfolyam, mely a tagcsoportok számára képez munkatársakat, vezetőket. Ugyanakkor regionális és országos találkozókat, csendes napokat, sportnapokat, FIKE szabadegyetemet szervezünk, különféle országos táboraink vannak, immár több éve szervezzük az országos bibliaismereti vetélkedőt, egy úgynevezett IKE Karaván jár szerte Erdélyben a tagcsoportok munkáját segíteni, erősíteni. A legnagyobb rendezvényünk azonban a minden évben megrendezett nyári IKE-tábor. Több száz fiatal szokott részt venni ezeken a táboron. A másik rangos rendezvény pedig a „Várom az urat” adventi, keresztyén zenei fesztivál, melyen tavaly több, mint ezer fiatal vett részt.

 – Idén februárban a vajdahunyadi Magyar Házban került bemutatásra a Hunyad-Zaránd református egyházmegye templomairól készült CD. A 35 templomot ismertető anyag az Erdélyi Református Egyházkerület és az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium gondozásában jelent meg. A múltbeli értékeink bemutatása kapaszkodót jelent a továbbéléshez?

 – Értékeink számontartása és megismerése a megmaradás első lépcsője. Ha nem ismerjük azokat az értékeket, melyeket elődeink felhalmoztak, akkor nincs mire építenünk. E CD, modern nyelvezettel élve egyfajta „0.1”-es változat. Azaz még több szempontból bővíteni szeretnénk. Turisztikai ismertetőként azonban már így is megállja a helyét, annál is inkább, mivel tartalma részben felkerült a világhálóra is. Egy minőségi fotóalbumon is dolgozunk, mely ugyanezeket a templomokat fogja bemutatni könyv formában.

 – A CD ünnepélyes bemutatóját az ön igehirdetése nyitotta meg, melyben a kivágással fenyegetett, kiszáradt fügefa bibliai példájával helyezte párhuzamba a szórványbeli magyarság sorsát. Van remény a szórványközösségek felvirágoztatására?

  – Remény mindig van ott ahol – Dél-Erdélyben, Partiumban, a Mezőségben – szórványban él a magyarság. Ha nem reménykedünk, akkor nem lenne értelme a munkánknak. Hiszem, hogy a reménységen kívül eredményeket is fel tudunk mutatni. Hat éve szolgálok Dél-Erdélyben, Vajdahunyadtól három kilométerre, s jó eredményeket tudtunk elérni a gyülekezeti és ifjúsági élet minden területén. Lehet, hogy enyhe túlzás felvirágoztatásról beszélni, noha jólesik a szórványban munkálkodónak ezt a szót hallani, azonban megmentésről, túlélésről mindenképp beszélhetünk. Ha dolgozunk, ha komolyan vesszük küldetésünket, feladatunkat, hiszem, hogy Isten megtart bennünket a szórványban is.

 – Mi ebben a felvirágoztató munkában az erdélyi történelmi egyházak feladata?

 – Az erdélyi történelmi egyházak nagy előnye, hogy minden szórványban levő településen áll egy templom, egy parókia. Így az egyházak, ha képesek rá, akkor tudnak is tenni valamit a magyarság, a hívek érdekében. A lelkipásztorok sokszor a legnagyobb eredményt tudják elérni a közösségépítő munkában, azért mert, hitem szerint, a legfőbb értéket közvetítik a magyar emberek felé, az Istenbe vetett hitet, a reménységet, Isten megtartó kegyelmét, és szeretetét. Ez a legfőbb feladatuk az erdélyi történelmi egyházaknak. Azonban, amint ez az IKE céljainak az ismertetésénél már elhangzott, ez a munka a közösségi élet minden területére ki kell terjedjen, a hétköznapokban is dolgozni kell, és semmiképp sem szabad megelégedni a vasárnapi prédikációval.

 – Mennyire erős a magyarok asszimilációja/önasszimilációja a szórványtelepüléseken?

 – Ez térségenként változik. Nálunk, Hunyad megyében egy 1895-ös jegyzőkönyvben írja le egy református lelkész azt, hogy az emberek azért nem járnak istentiszteletre, „mert egymás közt az oláh nyelvet beszélve nem értik az istentisztelet nyelvét, a magyart”. Tehát már a trianoni békediktátum előtt is megvoltak sajnos a beolvadás jelei. Nagyon sok oka lehet annak, amiért a magyarok ebben a „román tengerben” feladják identitásukat. Dél-Erdély a bécsi döntés után is Románia része maradt, s ekkor fokozatosan üldözték a magyarokat. Rákosdon még az is előfordult, hogy a saját házában verték meg azt, aki otthon magyarul beszélt. Könnyű a tömbvidéken élőknek elítélni a beolvadás miatt az ittenieket, azonban semmiképp sem szabad ezt tenniük. Inkább azért kell dolgoznunk, hogy ez a folyamat lelassuljon, s minél többen beszéljék őseink nyelvét. Ma már nem olyan erős az asszimiláció, a beolvadás. Ami igazán aggasztó: a népességfogyás. Amiatt, hogy egyre több a vegyesházasság, egyre kevesebb gyermeket vállalnak a magyarok, hogy az egyetemet végzett szórványbeli fiatalok nem jönnek vissza a szórványba, egyre fogyunk. A Hunyadi Református Egyházmegye lélekszáma például, évente közel 200 egyháztaggal apad.

 – Rákosd a szórványban fekszik, s úgy tudom létszámhiány miatt megszűnt a magyar iskola is. A református közösség nem tud szervezni ún. vasárnapi iskolát a tanulóknak?

 – A faluban rendszeres gyermek-és ifjúsági foglalkozást tartunk. Az utóbbi két évben az ifjúsági foglalkozás lanyhult, mert a fiatalok a jobb tanulási és munkalehetőség miatt elhagyták a települést. Ettől függetlenül ifjúsági táborokat szervezünk a Hunyad megyei fiatalok részére. A gyermekekkel minden szombaton a feleségem, aki vallástanárnő, foglalkozik. A gyerekek ilyenkor verseket, énekeket, bibliai történeteket tanulnak a parókián. Az ünnepi eseményekre pedig műsorokkal készülnek. Ennek eredménye, hogy a gyermekek közül többen magyar iskolákban tanulnak tovább.

 – A nyelvvesztés által fenyegetett Rákosdon tehát van érdeklődés a magyar kultúra iránt?

 – Így van. Nemrég egy budapesti utcaszínház tartott nálunk előadást. Szervezés kérdése az egész, mert nagy az igény a magyar szóra, a magyar nyelvű előadásokra. Kérik, hogy tartsunk falunapokat, teadélutánokat, s különböző ünnepségeket. Tehát az elfelejtett falu magyarsága lassan ébredezni kezd.

Medveczky Attila