|
 2010.06.25.
Szól a Csángó Rádió
Van egy hely
Moldva közepén, Csíkfalu, ahol a rádió magyarul autentikus
moldvai és gyimesi népzenét közvetít, híreket, esti mesét
mond román és magyar nyelven. A Csángó Rádió alapítójával,
szerkesztőjével, Lőrinc Cselesztinnel beszélgetünk.
– Milyen céllal hozta létre a csíkfalusi Csángó Rádiót?
– Azzal a céllal, hogy az igazi moldvai csángó-magyar
kultúrát tudjam ismertetni. Nagyon sok csángó fiatal dolgozik
külföldön, s azt akartam, hogy ők ne veszítsék el kultúrájukat,
hallgassák ezt a még csak internetes rádiót, ahol híreket is
mondok nekik szülőföldjükről. Igyekszem csak jó hírt közölni
velük, hiszen annyi rossz van a világban. Telefonon felhívtam a
kint élő barátaimat, s közöltem velük, hogy létezik ez a rádió.
Egy idő után a média is felkapta ezt a hírt. Így futótűzként
terjedt el az interneten: létezik a Csángó Rádió.
– Mióta szól ez a rádió?
– Régi ötletem ennek a rádiónak a létrehozása, s
tavaly november 15-én álmom valóra vált. Akkor a rádió még
egy ingyenes szerveren működött, majd december 30-án vásároltam
egy román szervert, s azóta megy a Csángó Rádió fizetett
szerveren.
– Ez a rádió akkor főleg fiataloknak is szól?
– Nem csak nekik, hanem az idősebb lelkeknek is. Sőt a
románokat is megszólítjuk. Külön román nyelvű adásaink is
vannak. Ennek két oka van. Az egyik, hogy az elrománosodott
magyarok megismerjék őseik zenéjét, anyanyelvét. A másik:
tudják meg azt a románok, hogy mi is az a csángó kultúra, ami
lényegesen különbözik tőlük. A nap 24 órájából 15-ben csángó
népzenét sugárzunk, de adunk popzenét is, és interjúkat,
beszélgetéseket is közlünk olyan csángókkal, akik jelenleg
Magyarországon élnek.
– Milyen visszajelzéseket kapott?
– Akik hallgatják a rádiót, azok mind meg vannak elégedve
velük. A világon szétszóródott csángókat összekapcsolja ez
a rádió.
– Ön az egyszemélyes tulajdonos és szerkesztő is.
Hogy bírja ezt energiával?
– Mozgássérült vagyok, és erre a rádióra tettem fel
mindent. Ez az én küldetésem. Éjféltől reggel 10 óráig
archívumból megy az adás. Aztán 14 órán keresztül élőben.
Az a tervem, hogy legyen egy valódi híradónk, de ehhez munkatársak
is kellenek. Vannak már jelentkezők, csak meg kéne szervezni az
egész időbeli struktúráját. Jelenleg vannak műsorok,
amelynek elkészítésébe besegít Bogdán Tibor is. Ezek az
interjúk. Nagyon szeretném, ha munkámba bekapcsolódnának elsősorban
csángó munkatársak, mert a rádió jellegét így tudnám megőrizni.
Sajnos az első időszakban nem tudok fizetni, de a későbbiekben
fizetés ellenében kérem a munkát. Több műsorra gondoltam: népzeneire,
irodalmira, történelmire, kulturálisra. A csángó falvak életét
is be szeretném mutatni. Ez nagyon nagy munka és egyedül nem
lesz olyan jó a minősége, még akkor sem, ha ezt nagyon akarnám.
Azért gondoltam a külföldön élő csángókra, mint munkatársakra,
mert sok jót hallottam róluk, és bízom a segítőkészségükben,
és a becsületességükben. Nálam ez a két tulajdonság nagyon
sokat számít. Természetesen minden építő jellegű javaslatot
örömmel fogadok.
– Egy internetes rádióról van szó. A magyarul is
tudó moldvaiak száma 60 ezerre tehető. Mennyi moldvai csángónak
van internetes hozzáférése?
– Nem soknak, mert ezek a falvak eléggé elmaradottak. Ezért
is akarok földi frekvenciát magunknak.
– Nem gátolja senki sem ebben a munkájában?
– A csíkfalusi román plébánosnak nem tetszik a működésem,
de közöltem vele, hogy ez nem egy illegális rádió. Azt
mondta: nincs is olyan nyelv, amin beszélek. Azt mondtam neki: de
van, hiszen én nem iskolában, hanem nagyszüleimtől tanultam
meg magyarul. Mi, csángók egy román nyelvtengerben élünk, a
nyelvújítás nem érintett minket, mint a magyarországiakat, de
csak megértjük egymást minden magyarral.
– A román papok még mindig megfélemlítik a csángókat?
– Mondja a pap: ha magyarul tanulsz, akkor nem mehetsz bérmálkozni.
Mondja a román pap: a magyar az ördög nyelve. A szegény ember
pedig inkább nem beszél magyarul, mert félti lelke üdvösségét.
Nem szép dolog a valláson keresztül zsarolni a csángót. Pedig
Csíkfalu lakossága színtiszta csángó magyar. Tele vannak élettel.
Az itt élő emberek derűsek, minden semmiségből tudnak viccet
csinálni és a szegénységüket csak a külső szemlélők
veszik észre.
– Olvastam, hogy a rádió nem politizál, de csak
annak ad teret a megnyilatkozásra, aki betartja a kereszténység
normáit.
– Így van. Mi nem gyűlölködünk, s nem lehet semmilyen
szabados életmódot reklámozni.
– Ha már a kereszténységnél tartunk: a civilizációs
ártalmak, a szellemi kábítószerek mennyiben mérgezik a
moldvai magyarságot?
– Ezek még nem jutottak el közénk, sem a külföldön
élőkhöz. Azt mondom a kint élő csángó testvéreimnek,
legyenek jók, mutassanak példát, kerüljétek el az
alkoholizmushoz vezető utat. Legyenek jók, mert ez a világ
nagyon elromlott. Most az látszik, hogy egyre többen küzdenek
nehézségekkel. Aki tud, az segítsen embertársain, mert most a
világban minden segítő kézre szükség van. Ezek a kint dolgozó
csángók, ha tudnak egymásról, vasárnaponként összejönnek,
leülnek, s megbeszélik a híreket, elmesélik, ki mit hallott
otthonról. Egy darabka kis Csángóföld az, ahol összejönnek,
s én segítek ennek a továbbélésében. Szeretném, ha a szülőföldjüktől
messze élő csángó fiatalok a rádiót hallgatva közelebb éreznék
magukat Csángóföldhöz.
– S önnek anyagilag ki segít?
–Nagyon kevesen, de a Szeret – Klézse Alapítványt
feltétlen meg kell említenem. Sajnos sokan, Magyarországról úgy
segítenek a csángóknak, hogy idejönnek, s nagyoskodnak. Mi
mindenkivel barátságosak vagyunk, de azt nem szeretjük, ha lenéznek
bennünket.
Medveczky Attila
|
