vissza a főoldalra

 

 

 2010.06.25. 

125 év sikertörténet lila-fehérben
Születésnapját ünnepli az Újpesti TE

Június 16-án 125 éves Magyarország másodikként alapított sportegyesülete, az Újpesti Torna Egylet. Alakulása idején, 1885-ben még önálló településként, Pest tőszomszédságában jegyezték a mai negyedik kerületet. Az egykori gyárvárosban az iparnak vezető szerepe volt, ami ráadásul viszonylagos jólétet is teremtett a város lakói számára. Így érthető módon egyre inkább igény mutatkozott a sportra is. Néhány fiatalember – név szerint Goll János, Berényi Antal, Székely-Sonnefeld Ábris és Ugró Gyula – egyszer csak elhatározta, hogy sportegyesületet alapít. Akkortájt Magyarországon a tornasport számított a legelismertebb sportágnak, így a frissen megalakult sportklub neve is ezt tükrözte: Újpesti Torna Egylet. Jelszavának az „Egység-Épség-Egyetértés” hármast szavazták meg az alapítók, akik erre a napra, azaz 1885. június 16-ra már húszan voltak. Ugyanezen a napon dőlt el az is, hogy a klub színei a lila és a fehér legyenek. Az egyesület első elnöke az Újpesti Kereskedelmi Iskolában tanító Goll János lett.

 Bár az alapítók titkos álma, célja vélhetően ilyesmi lehetett, aligha hitték volna, hogy egész Magyarország legeredményesebb sportegyesületét hozzák létre akciójukkal. Pedig így lett, mert az Újpesti TE sportolói fokozatosan egyre jelentősebb szerepet vívtak ki maguknak az egyetemes magyar sportban. Már az 1910-1920-as években is több szép eredményt mutattak fel a lila-fehérek által nevelt sportemberek, de az igazi áttörést a tizedik újkori olimpia, az 1932-es Los Angeles-i nyári játékok hozta meg. Ekkor ugyanis négy olimpiai bajnok került ki a klubból. Hárman (és) a vízilabdacsapat tagjai voltak, Kabos Endre pedig a vívópáston ért fel a csúcsra és nyert olimpiai aranyérmet. Ők tehát az Újpesti TE első olimpiai bajnokai, a névsor pedig folyamatosan gyarapszik, ugyanis 1932 óta szinte minden nyári olimpián ünnepelt az ország újpesti bajnokot. Olyan elképesztő tehetségű sportolók nyertek olimpiai aranyat a lila-fehér klub tagjaként, mint Gyarmati Dezső, Lemhényi Dezső, Keleti Ágnes, Polyák Imre, Bene Ferenc, Marosi Paula, Dömötör Zoltán, Rejtő Ildikó, Zsivótzky Gyula, Cservenyák Tibor, Darnyi Tamás, Mizsér Attila, Czigány Kinga, vagy éppen Szabó Bence. A névsor természetesen messze nem tartalmaz minden nevet, hiszen az Újpesti Torna Egylethez napjainkig 41 olimpiai aranyérem fűződik.

Az Újpesti TE számára is sajátos korszak kezdődött a kommunizmus magyarországi térnyerésével. Hasonlóan a szovjet blokk többi országához, nálunk is komoly szerepet szántak a kommunista vezetők a sportnak, hiszen a rendszer elismertségét, létjogosultságát növelhette egy-egy kiemelkedő sportsiker. Így a jelentős sportegyesületek nagy részét az állam bekebelezte. Természetes módon a belügyminisztériumnak is szüksége volt egy őt reprezentáló sportklubra. Az Újpest lett az első számú kiszemelt. Létre is jött egy fúzió a Budapesti Rendőri Egylettel, és így Budapesti Dózsa lett az egyesület új neve. A klub azonban megőrizhette lila-fehér színét, és „magyaros” nevet kaphatott, a Dózsát. Ez nagy eredmény volt, ugyanis a szovjet blokkban az a szokás dívott, hogy a belügyi csapatokat a „Dinamo” névvel jelölték meg. Berlinnek, Moszkvának, Szófiának, Bukarestnek, sőt, több szovjet tagköztársasági városnak is „saját Dinamója” lett. Ez a veszély fenyegette az Újpestet is, amit végül sikerült elkerülni, bár a Dózsa új logójának D-betűje formailag nagyon hasonló lett, mint a „testvéri országok” Dinamóié...

Nem sikerült ugyanakkor elkerülni azt, hogy a klub megítélésén a történet komoly csorbát ejtsen. Sokak szerint erre vezethető vissza például a kibékíthetetlen ellentét a Fe-rencváros és az Újpest szurkolói között, hiszen míg a zöld-fehérek rendszerellenes klubként voltak számon tartva, „reakciós” szurkolóikkal együtt, addig a Dózsa a gyűlölt rendszer fenntartójának kirakatcsapata volt. Ez pedig alapvetően kódolta az ellenséges légkört, nem is teljesen alaptalanul. Rögvest hozzá kell azonban tenni azt is, hogy az Újpesti Dózsa sportolói döntő többségében megmaradtak sportolónak, vagyis a klub színeiben való sporttevékenység egyáltalán nem jelentett egyet a rendszerrel való azonosulással. Sőt, közismert a tragikus tény, a labdarúgó Szücs Sándor 1951-es kivégzése, akit Rákosiék annak ellenére halálra ítéltek és meggyilkoltattak, hogy az akkor már Dózsának átkeresztelt Újpest válogatott labdarúgója volt.

Ellentétben a sportolókkal, a klub vezetője azonban tényleg csak olyan személy lehetett, aki elkötelezett rendszerhű volt, igaz, ugyanez feltétel volt szinte az összes sportklubnál is.  1991-ben a klub visszavette régi nevét, így Újpesti Torna Egyletként vannak jelen a lila-fehérek a honi sportéletben. Érdekesség ugyanakkor, hogy – rendszerváltás ide, rendszerváltás oda – 1999-ig továbbra is támogatta a lilákat a BM, a kapcsolat akkor szakadt csak meg végérvényesen.

Az Újpesti Torna Egylet mind az olimpiai aranyérmek, mind pedig az olimpiai pontok számát tekintve a legeredményesebb magyar sportegyesület! Jelenleg huszonnégy szakosztállyal rendelkezik az ÚTE, amelyek között a klasszikus magyar sikersportágak (kajak-kenu, birkózás, vízilabda, vívás, öttusa), a népszerűségben élen járók (labdarúgás, jégkorong) és a kevésbé ismertek (sí, modellező, kerékpár) egyaránt képviseltetik magukat. A klub tizenhárom örökös bajnokot választott eddig saját egykori sportolói közül.

 Lila-fehér kötődésűek véleménye a lila-fehér klubról:

Ancsin János a XX. század legjobb magyar jégkorongozója, 225-szörös válogatott:

Hatalmas büszkeséggel töltött el, amikor az Újpesti Dózsa leigazolt. A Ferencváros mellett a másik nagy múltú magyar sportegyesület a miénk. Számos szép sikert értem el a klub színeiben, amelynek – egy rövid dunaújvárosi kitérőt leszámítva – ma is tagja vagyok, immáron sportvezetőként. A mi időnkben még létezett klubhűség, sajnos manapság az ilyesmi már kiveszőben van. Fontos kiemelni azt is, hogy nekünk szurkolóink vannak, nem pedig nézőink. Aki sportolt valaha is, pontosan tudja, mekkora különbséget jelent ez. Szívből kívánok ugyanilyen sikeres következő 125 évet szeretett klubomnak!

 Törőcsik András világválogatott és 45-szörös magyar válogatott labdarúgó:

A BVSC-ből igazoltam az Újpesti Dózsába 1974-ben, tizenkilenc éves koromban. Csodálatos társak közé csöppentem, hiszen játszott még a legendás Újpest több klasszisa, például Fazekas, Nagy Laci, Zámbó, vagy szegény Bene Feri. Kellett egy kis idő, mire egyáltalán felfogtam, mekkora klubba szerződtem. Magyarországon nem is vágytam többé soha másik csapatba. Magával ragadott, hogy a szurkolóink mennyire rajonganak a csapatért, lokálpatriotizmussal és futballimádattal találkoztam. Innen lettem válogatott, innen hívtak meg a világválogatottba, és itt értem el több szép nemzetközi sikert. Utólag is hálás vagyok a sorsnak, hogy itt játszhattam, ami által része lehetek az Újpesti TE történetének.

 

Derce Tamás Újpest polgármestere:

Az ÚTE akkor alakult, amikor egy felfelé ívelő szakaszban volt a magyar gazdaság. Nem véletlen, hogy több jelentős klub is ekkor, a XIX. század végén alakult. Aki ismeri Újpest történelmét, az pontosan tudja, hogy milyen hatalmas szerepe van a városrész életében az ÚTE-nak. Bár az elmúlt nyolc év a sport vonatkozásában is katasztrófa volt Magyarországon, mégis bizakodva tekintek a jövőbe. Egyrészt bízom az új kormányban, és abban az ígéretben, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr tett, miszerint jelentősen növekedni fog a sportra fordított állami pénz. Másrészt pedig bízom az Újpesti Torna Egylet jövőjében is, amelynek színeiben jelenleg is háromezer gyermek sportol. Hiszem, hogy a klub páratlan hagyományaihoz méltó sportemberek kerülnek majd ki közülük is.

 

Kovács Attila