vissza a főoldalra

 

 

 2010.06.25. 

Paulo Coelho: Tizenegy perc

(a Thália Színház és az Új Színház közös bemutatója)

Paulo Coelho napjaink egyik legdivatosabb, milliós példányszámban eladott könyvek írója Brazíliában, Rio de Janeiróban született 1947 augusztusában. Fiatal évei igen viharosan teltek el, volt hippi, rockzenész, újságíró, színész, drámaíró, színiigazgató. Ez a lázadó korszaka 1982-ig tartott. Élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor Amsterdamban találkozott új mesterével, „J”-vel, azaz Jézussal. 1985-ben végigjárta a 800 kilométeres El Caminót, vagyis elzarándokolt a spanyolországi Santiago de Compostelába, a kereszténység egyik legszentebb városába. Innentől kezdve Krisztus követője, tanítványa lett, aki az Úr keskeny útján halad. Ezután kezdte el írni regényeit. Az elsőt 1987-ben adta ki, ami a Zarándoklat címet kapta. A második, az 1988-ban közzétett Az alkimista hozta el számára a világhírt. Ezt a művét 53 nyelvre fordították le. Az utóbbi 20 esztendőben 14 kötetet publikált. Coelho regényei titokzatos közegbe kalauzolnak el, egyszerre líraiak, és valóságosak, filozofikusak, de nem ülik meg az olvasók lelki gyomrát, szimbolikájuk többrétegű, de könnyen meg lehet fejteni őket. Coelhónak mindenhol népes rajongótábora van, ugyanakkor sokan idegenkednek a műveiben megjelenő spiritualitástól, gondolatait olcsó bölcselkedéseknek tartják csupán.

A Tizenegy perc című regénye 2003-ban jelent meg, portugál címe: Onze minutos. Főhőse, Maria az egyszerű vidéki lány, aki azonban szeretné az élet teljességét magába szippantani, vágyakozik a szebb, tisztább lét után. Kamaszkorában becsapta őt az akkori fiúja, emiatt nem tudott és nem akart bízni egyetlen férfiben sem. Egy idő után szűknek érzi a kis brazil falut, előbb Rióba megy, majd innen Európába, ezen belül Svájcba, végül Genfben köt ki. Miután nem ért semmihez, beáll a Copacabana nevű lokálba táncosnőnek. Majd prostituált lesz, méghozzá a legkeresettebb. Nem érti, mi az a nagy hűhó a szex körül, amikor az egész csak 11 percig tart. Akárhány férfivel is akad dolga, mindegyikkel szemben megőrzi belső szuverenitást, egyre erősebb lesz, építi önmagát, levonja a tanulságokat, leírja gondolatait naplójába, művelődik is, beiratkozik a könyvtárba. Hazautazása előtt találkozik a festőművész Ralffal, aki eddig soha nem tapasztalt érzéseket kelt benne, de a gátlásait feloldó szerelmi egyesülést azonban nem vele éli át. Ezután felszabadul, és úgy véli, Ralffal új értelmet kaphat az élete.

A Tizenegy percnek most június 2-án volt a premierje a Thália Színházban, és egész nyáron játsszák majd. Szinte lehetetlen vállalkozás olyan művet színre vinni, amit alkotója más műfajban vetett papírra. Így Coelho regényéből is csak bizonyos szálak, események, személyek kerülnek be ebbe a 18 éven felülieknek szánt produkcióba. Természetszerűen Mariának a bárban szerzett tapasztalatai adják a színjáték fő motívumait, csúcsjelenete pedig az a megváltó együttlét, ami begyógyítja a lány régi sebeit, és helyrebillenti belső egyensúlyát. A rendező, Szikora János egyik fő feladatának tekintette, hogy a darab – habár a nemiség körül forog, – ne legyen közönséges, vagy malackodó. Ez sikerül is, mert nem a szexualitás nyers ábrázolása a cél, hanem Maria testi-lelki fejlődésének, érettebbé válásának szemléltetése. Két női ellenpólust is bemutat a Tizenegy perc: az egyik Nyah, a maláj örömlány, aki fékezhetetlen szenvedéllyel űzi a mesterségét, a másik pedig Brigitte, a könyvtáros, aki önmegtartóztató, társ nélküli napjait kiábrándultan morzsolgatja. A szexmunkások szolgáltatásait igénybe vevő úriemberek közül a darab két általános karaktert jelenít meg: Ralfot, a félénk, befelé fordulót és a Terence- t, az életet habzsoló, kíméletlen macsót.

Gubás Gabi személyesíti meg Mariát. Azt emeli ki, hogy ehhez a naiv, világra rácsodálkozó lányhoz illik ez a beszélő név, mert foglalkozásának űzése közben is megtartja érintetlenségét. A buja, sokat tapasztalt Nyah-ot Földes Eszter a figura megkívánta harsánysággal kelti életre. Brigitte visszafogott, férfihiányban szenvedő alakját Sztárek Andrea keserű, illúzióvesztett asszonynak mintázza meg. Ralfot Száraz Dénes olyan, az élettől már semmit sem váró embernek formálja meg, akit Maria a mocsokban is makulátlan lénye képes megváltoztatni. Haumann Máté úgy jeleníti meg az angol üzletembert, Terence-t, amilyennek az effajta törtető, önelégült férfit kell. Galkó Balázs a bár üzletvezetőjét, Almási Sándor a textilbolt-tulajdonost, Kedvek Richárd a közvetítőt játssza.

A Tizenegy perc zenés-táncos előadás, Gerendás Péter dalai és Sárközi Gyula koreográfiája, amit a KF-KI Kamarabalett tagjai táncolnak el, erősítik a mondanivalót, fokozzák a hatását. Coelho-regényének ez a színpadi átdolgozása nem a dráma eszközeivel illusztrálja a férfi-nő kapcsolatot, ezt a szoros köteléket, hanem könnyed, nyáresti kikapcsolódást nyújtó módon, így akar egy kis tükröt tartani a néző elé, amiben ki-ki észreveheti a maga nagyobb hibáit, vagy kisebb szeplőit. (Felső képen: Gubás Gabi és Sztárek Andrea. Alsó képen: Gubás Gabi és Száraz Dénes.)

 

Dr. Petővári Ágnes