|
 2010.06.25.
A Néphadsereg nem adható gebinbe
A nyilvánosságra
hozott jegyzőkönyvek nem tesznek említést a Varsói Szerződés,
a Vörös Hadsereg és a Magyar Néphadsereg közötti, a 80-as években
kirobbant vitáról. Adatközlőm még 5 évvel ezelőtt úgy
tudta, hogy egyszer csak üzenetet kapott Kádár János Moszkvából,
hogy Budapestre érkezik tárgyalmi Viktor Kulikov, a Varsói
Szerződés egyesített seregeinek főparancsnoka. Majd most, 5 évvel
később ugyanaz az adatközlőm határozottan állítja, hogy nem
Kulikov érkezett hazánk fővárosába, hanem Dimitrij
Feodorovics Usztyinov marsall, az amerikaiak által Kaszpi-tengeri
szörnynek nevezett szovjet hadügyminiszter. A dolog lényegtelen,
hogy melyik fő elvtárs utazott Budapestre budapesti meghívás nélkül.
Abban az időben a
szovjet párt főtitkára Jurij Andropov volt, a magyaroké pedig
Kádár János. Ők 1956 óta nagyon jól ismerték egymást. Tehát
vagy Usztyinov, vagy Kulikov arról értesült, hogy a Magyar Néphadsereg
igen fontos szervezeti egységét, a teherautókat és a szállító
járműveket koordináló főpocsoport főnökség – szóval az
illetékes hadfi – kiadta gebinbe, akkori nevén GMK-ba üzemeltetni.
Ez szemet szúrt a szovjet hadvezetésnek.
Tájékoztatásul
csak annyit, hogy akkor zajlott a szovjet-afgán háború, és
akkor rengett a föld a lengyel pártvezetés alatt is.
Egyszóval Kádár
megkapta az értesítést, jön Kulikov – vagy Usztyinov.
Keresetlen egyszerűséggel meg is kérdezte a magyar párt főtitkára:
ezek meg mit akarnak itt már megint?
Döntés
született: Kádár fogadja a szovjet főkatonákat, majd kísérőnek
kinevezett egy csendes politikai bizottsági tagot, aki sem a honvédelemmel
nem foglalkozott, sem ideológiával, mondjuk Havasi Ferencet, a jótét
lélek Komárom megyei kőművest, aki a későbbiekben a gazdaságpolitikát
csinálta a magyar pártban.
Megérkezett a
szovjet, leszállt a különgépe a Ferihegyi repülőtéren, a
repülőgépből kigördült egy személyi használatú hatalmas páncélozott
személygépkocsi, abba beszállt a szovjetek embere, és a Jászai
Mari térre hajtatott. Az adatközlőm szerint Kádár joviálisan
tárgyalt 40 percig ezzel a katonával, aki a magyar pártvezetés
fejére olvasta, hogy nem lehet, nem szabad gebinbe kiadni a
hadsereg egy igen fontos részét. A hadseregben pedig nem létezhetnek
GMK-k. A szovjetek nagyon pontosan informáltak voltak a magyar
gazdaság újkeletű intézményéről, a gazdasági munkaközösségről,
illetve GMK-ról. Ez már kapitalizmus.
Kulikov vagy
Usztyinov – teljesen mindegy – hosszasan érvelt az ellenkezése
mellett. Képzelje el Kadarom Janosom, hogy ha a Vörös Hadsereg
kiengedné kebeléből a gépi eszközöket. Ez maga a vég lenne.
Arról nem szól a
szóbeszéd, hogy mit tudott a szovjet vezetés a Magyarországon
ideiglenesen állomásozó szovjet katonák magángazdálkodásáról.
Tudott-e arról, hogy például Kiskunhalason működött a
legnagyobb illegális és fekete szovjet üzemanyag kereskedés? A
kiskunhalasi szovjet laktanya kerítésén keresztül folyt a
maszek világ és a Vörös Hadsereg közötti kereskedelem. Hordószám
értékesítették a kis szovjet katonák a drága szovjet
benzint. Természetesen mélyen ár alatt. Nagy konkurencia volt
ez az akkor ÁFOR-nak. Éppen ezért felfigyeltek erre a
gyakorlatra a magyar hatóságok, de beavatkozni nem tudtak, mert
a szovjet laktanya külön territórium volt abban az időben, oda
a magyar szervek ellenőrizni nem mehettek.
De maradjunk
annyiban, hogy Kádár meghallgatta a szovjet főhatóságot, utána
rendkívüli politikai bizottsági ülést tartottak. De azért Kádár
nem hagyta annyiban a feljelentést. Néhány hét illetve hónap
múlva a döntést végre is hajtották. Czinege Lajos (képen)
hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság honvédelmi
miniszterét felmentették, miniszterelnök-helyettest csináltak
belőle. Czinege beöltözött civilnek, felvette a szürke kassa
civil öltönyét. Többet soha nem foglalkozott a hadsereg ügyeivel,
a GMK-kal sem. Persze maradt a GMK, mert új honvédelmi miniszter
kezdett gazdálkodni Magyarországon, Oláh István volt a neve.
Oláh István korábban vezérkari főnök volt, talpig katona,
okos kis ember, tiszántúli-féle. Egy alkalommal ettől az Oláhtól
magánbeszélgetésen meg is kérdezte egy magasrangú politikus:
Te Pista, mi volt az a zseniális Sztalin-i stratégia? Oláh ránézett
a kérdezőre, és csak annyit mondott: Mi az anyja p……ja? Elöl
ment a katona, háta mögött a tiszt, és ha visszafordult a
katona, a tiszt lelőtte a hős szovjet vitézt. Korábban más
volt a seregekben a módi, elöl ment a tiszt, és azt kiáltotta,
utánam katonák. Na ezt a helyzetet fordította meg a II. világháborúban
maga a generalissimus, Josiph Visszarionovics Sztalin. Az erre
vonatkozó utalások a honvédelmi minisztérium könyvtárában géppel
írott változatban ma is megtalálhatók. Forgassák bizalommal
ezt a könyvet, ha hozzáférnek, aminek a címe: Guderian emlékezése.
Guderian pedig a Wehrmacht porosz származású, nagytekintélyű
tisztje volt.
bégyé
|
