vissza a főoldalra

 2010.05.07. 

Győzzön a józan ész!

Június elején választ Szlovákia. A választásokon természetesen a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is megméretteti magát. Az MKP kulturális programjáról és arról, hogy a kálazi Csemadok Új Hajtás színjátszó csoportja műsorfüzetével állítólag megsértette az államnyelvtörvényt Bíró Ágnest, a párt kulturális alelnökét és parlamenti képviselőjét kérdeztem.

 – Az MKP programjának kultúrával foglalkozó része az Értelmes és élhető jövő alcímet kapta. Ez azt jelenti, hogy jelenleg elég sok politikai abszurditás létezik Szlovákiában, s nem ártana, ha a ráció győzedelmeskedne?

 – Szerkesztő úr kérdésében tömören és pontosan benne is foglaltatik a válasz. Szlovákiának megalakulása óta nincs kisebbségi politikája. A legfontosabb célunk, hogy ezen a téren egy új szemléletet hozzunk be a politikai életbe. Egy olyan kisebbségpolitikán szeretnénk dolgozni, aminek része a kisebbség kultúrájának megőrzése és fejlesztésének lehetősége. Csak így tudunk megmaradni magyarként Felvidéken.

A mi programunk erre épül. Nemzeti közösségünk régi-új kihívások előtt áll. Közép és hosszú távú céljainkat a stratégiai programunkban fogalmaztuk meg, az előttünk álló négy évre pedig a választási programunkban összpontosítottunk. Azért beszélek régi-új feladatokról, mert amióta Szlovákia megalakult, a legfontosabb törvényjavaslatainkat nem tudtuk elfogadtatni a parlamentben. A szlovák oldalon a meg nem értéssel és a féltéssel találkoztunk. Attól félnek, hogy a kisebbségi kultúrák veszélyeztethetik a többségi nemzet kultúráját. Úgy érzem, hogy egy történelmi esély adódhat számunkra, ha meg tudjuk őrizni a politikai erőnket. Célunk a hiteles magyar érdekképviselet biztosítása, a régiók közötti gazdasági és szociális különbségek kiegyenlítése, az emberi jogok tiszteletben tartásának érvényesítése, az emberek közötti kölcsönös megértés és békesség szorgalmazása – természetesen az egyenjogúság és egyenlőség szellemében. A megegyezésre, az egyetértésre és az együttműködésre való hajlandóságot először közösségünkön belül kell felmutatni és gyakorolni. Az eddigi legnagyobb erényünk és erőnk, aminek köszönhetően céljaink eléréséhez partnereket és szövetségeseket találtunk az összefogásunkban a kitartó és következetes munkánkban volt.

 – A kulturális autonómia is benne foglaltatik a programban?

 – Ez a párt programjában is olvasható, hiszen a kulturális tér kialakítására a szlovák alkotmány szerint is lehetőségünk van. A szlovák alkotmány ugyanis lehetőséget biztosít az önkormányzatiságnak. A döntéshozatal kiharcolása ezen a téren számunkra nagyon fontos. Célunk egy autonóm kulturális tér kialakítása, amely nyitott, fogadóképes, szolidáris, toleráns, és egyben meg tudja őrizni a kulturális értékeinket és hagyományainkat. Ezekkel kapcsolatban fontos jogalkotási folyamatok előtt állunk, és történelmi esélyünk van arra is, hogy törvényjavaslatainkat a parlamentben is elfogadtassuk. Fontos, hogy törekvéseinket a szlovákokkal is megértessük. Ehhez rendkívül fontos a magyar–szlovák kapcsolatok kedvező alakulása. Ez a legfontosabb stratégiai célunk.

 – A felvidéki magyarok kultúrája az egyetemes magyar kultúra része. Milyen lehetőségük van a magyar örökségek ápolására, gazdagítására?

 – Mi, szlovákiai magyarok érdekes helyzetben vagyunk. Két hatás alatt a saját autonóm kultúránkat akarjuk kiépíteni, s így akarjuk a nemzet kultúrájának egy részét gazdagítani. Mi nem térhetünk ki a szlovákiai többségi és a magyarországi kultúra nyomása alól sem. Közben saját kultúránkat építjük. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk kezdeni, a múltból kell kiindulni. Itt kap jelentős szerepet az örökségvédelem, s annak fejlesztése. Itt nem csak megőrzésről, hanem az értékek továbbviteléről és gazdagításáról is szó van. Másik: a kultúra finanszírozásáról igen sokat írunk. A műemlékvédelemre lehetőséget ad, hogy önkormányzataink sok mindent megtesznek az örökségünk védelméért. EU-s alapokat is megpróbálunk erre a célra megpályázni. Tehát EU-s és állami költségvetésből próbálunk fejleszteni ezen a téren. Nyolc évvel ezelőtt Magyarország és Szlovákia örökségvédelmi szerződést írt alá, ennek a passzusait is jobban ki kéne használni. Az is kiemelendő, hogy felvidéki váraink, kastélyaink megmentésének sikere az adott térség gazdasági fejlődését vonzaná maga után. Kulturális intézményeink, műkedvelő csoportosulásaink, szakmai szervezeteink révén a kulturális pezsgés régióivá szeretnénk válni, szem előtt tartva azt a kívánalmat, amely szerint csak a civilizáltság és a méltó kulturális szint teheti közösségünket megbecsült és elismert közösséggé a 21. század viszonyai közt is. Szeretnénk betagozódni a modern kor által gerjesztett új kulturális áramlatokba is, befogadni annak értékeit és a magunk szerény lehetőségeihez mérten gazdagítani is azt egyediségünkkel, világlátásunkkal.

 – Nemrég nyilatkozta, hogy „közösségünk megosztása, választás elé állítása most nem új esély, hanem történelmi felelőtlenség.” Itt a Most-Hídra gondol?  

–Így van. Régebben 10-12% szavazott az egységes Magyar Koalíció Pártjára, most a legtöbb felmérés azt mutatja, hogy a megosztottság miatt 5%-nyi támogatottsága van a magyar pártnak. Ha ez így megy tovább, akkor lenullázódik a magyarság politikai képviselete a parlamentben. Ez pedig a teljes megosztottságunkhoz vezethet.

 – Április 18-án Révkomáromban jártam, s ott két magyar polgár is azt mondta nekem: „ott egye meg a fene a választásokat. A magyarok marakodnak, a szlovák pártokban pedig sok a kommunista.” Nem az volt Bugárék célja, hogy a bizonytalan magyarokat otthon tartsák a választások idején?

 – A felvidéki magyar politikai elit összekapásának következménye lehet az, hogy a potenciális választóink elfordulnak tőlünk. Mi azt mondjuk: hiteles programokkal kell a szavazóurnákhoz vinni az embereket, nem pedig elbizonytalanítani őket. Már így is nagy a közöny és a félelem. Elindult egy markáns önfeladási, önkéntes asszimilációs folyamat. Ilyenkor megosztani a magyarságot –ahogy már mondtam – történelmi felelőtlenség. Az MKP régi-új vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy a szavazóinkat, s a párton belüli platformokat megtartsuk egy közös cél érdekében.

 – Végezetül térjünk rá egy másik témára. A kálazi Csemadok Új Hajtás színjátszó csoportja műsorfüzetével állítólag megsértette az államnyelvtörvényt. A kulturális minisztérium államnyelv-szakosztálya vezetőjének, Elena Kacalovának az a kifogása a szórólappal kapcsolatban, hogy az nem tartalmazza szlovákul is mindazt, amit magyarul feltüntettek rajta. Képviselőaszszony interpellációt nyújtott be ez ügyben?

 – Igen, interpellációt nyújtottam be a kulturális miniszterhez, mert mindez jól példázza azt, hogy milyen abszurd és ostoba törvényt fogadott el a szlovák parlament. Esetünkben megfélemlítésről, cenzúráról van szó. Az az egészben a borzasztó, hogy a kálazi nem az egyedüli eset. Az egyik vasútállomáson arra figyelmeztették az utasokat, hogy ne beszéljenek magyarul. Szörnyű, hogy minket nem segítenek, nem támogatnak a hatalomban lévők, hanem a megfélemlítés eszközét vetik be ellenünk. Interpellációmban rámutattam, hogy még a nyelvtörvény betűi szerint sem egyértelmű az ellenőrzés jogossága. S azt is meg kell említeni, hogy a minisztérium tevékenysége nincs összhangban az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának, Knut Vollebaeknak az ajánlásaival sem.

Medveczky Attila