vissza a főoldalra

 2010.05.07. 

Kik ők (LMP) és mit akarnak?

Néhány idézet az LMP önvallomásából:

„Kormányból kiábrándult. Ellenzékből kiábrándult. A kiábrándultságból kiábrándult. A politikát eddig messzire elkerülő.”

Egy másik vallomás:

„Most mind azon dolgozunk, hogy más legyen a politika. Mindenkire számítunk.”

„Néhány szó a szervezetről:

A Lehet Más a Politika vezetését egy 13 tagú választmány látja el, képviseletére 3 szóvivő jogosult.”

„Az LMP választási országos listájának vezetője Schiffer András.” „Az LMP-nek továbbra sem lesz elnöke, az ügyeket a választmány intézi.”

A LMP a 2010-es választásokon 16 országgyűlési képviselői mandátumot szerzett. A párt két évvel ezelőtt alakult, szinte a semmiből tűnt fel. A semmi szóval vigyázzunk, mert a dolog nem egészen így van. Ha más néven is, vannak elődszervezetei az LMP-nek. Járván a várost, Budapestet, szerteszéjjel öles plakátok a LMP nevét hordozzák, meg az ígéreteket. Széparcú gyerekek alatt szöveg: Akarod, hogy jobb legyen a sorsod? A gyerekek akarják. Aláírás: LMP. Lehet neked is több pénzed? A válasz: szeretnénk! Aláírás: LMP. És több ehhez hasonló kérdés, amire a válasz több mint evidens.

Mi ez az LMP? A neve nem szokványos pártnév. Azt mondja magáról, hogy Lehet Más a Politika. Természetesen lehet, akárhonnan közelítjük meg a kérdést. Érdekes a története ennek a pártnak, amelyik szinte üstökösként csapódott bele a magyar politikai közéletbe és a parlamentbe. A rendszerváltás idejében, 1990 tájékán Schiffer András budapesti jogász, aki 1971-ben született Budapesten, néhány egyetemista társával együtt a pártállami utódszervezetektől független baloldali ifjúsági mozgalom életrehívásán munkálkodott. Schiffer két évig volt az ifjú szocialisták ügyvivője, aztán 1992-ben kilépett a szervezetből. Schifferék, amikor megalakították az ifjú szocialistákat, felkeresték az MSZP vezérkarát, jelesül Szekeres Imrét, hogy támogatnák kezdeményezésüket, az új szervezetet. Néhány nap múlva választ kaptak, egy szervezetet támogatnak, a BIT-et, a KISZ „utódszervezetét”, Kiss Péterék munkáját. Lépjenek be Schifferék a BIT-be. Így aztán az ifjú szocialisták szépen, csendesen kimúltak, mert lehetőséget sem kaptak és pénzt sem. Schiffer András később a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa lett, dolgozott a melegeket és bántalmazott nőket segítő Habeas Corpus Munkacsoportnál, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum jogsegélyszolgálatánál. Egészen 2008 őszéig a Védegylet szervezőbizottságának tagjaként támogatta Sólyom László köztársasági elnökké történő választását, Sólyom kampányának vezetőjeként tevékenykedett. Érdekes pálya. Két évvel ezelőtt több társával együtt kezdeményezte a Lehet Más a Politika nevű párt megalakítását.

Schiffer András Szakasits Árpád dédunokája. Szakasits Árpádról tudjuk, Tildy Zoltán menesztését követően a köztársaság elnöke lett, majd az 1949-es alkotmány életbe lépésekor az Elnöki Tanács elnöke lett. Majd kisvártatva, 1950-ben Rákosi lecsukatta, és életfogytig tartó börtönre ítélte. Szakasits Árpád a szociáldemokraták vezérembere volt, egészen a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesüléséig. Szakasits is lábhoz tett fegyverrel nézte végig a szociáldemokrata pártvezetés lefejezését. Nem volt Marosán, de végül is elárulta a szociáldemokráciát. Leányának, Klárának, akit a szakirodalom Schiffer Kláraként emleget, négy gyermeke volt. A történet egy részét Schiffer Klára könyvéből olvashattuk, valamikor a 70-es évek végén vagy a 80-as évek elején. Négy fia volt Schiffer Klárának. Leánykori nevén Szakasits Klárának. Az egyik fia sajnos öngyilkos lett, a másik a Társadalmi Szemlénél dolgozott Benke Valériával, a harmadik filmes volt, meg szociológus, a negyedik később Budapest főpolgármester helyetteseként tevékenykedett, eléggé el nem ítélhető módon. És amikor ez a Schiffer bezáratta a Thália Színházat, botrány tört ki, és a főpolgármester-helyettes urat a megboldogult, zseniális tehetségű Bubik István nyakon verte.

Schiffer Péter bankfelügyeleti elnökhelyettesként dolgozott. E munkakörből éppen a hetekben távolította el Bajnai Gordon. Egyszóval nagy múlt áll a mai Schiffer , az LMP országos listájának vezetője mögött.

Schifferék, merthogy többen voltak, aztán az idők múltával gyorsan leváltak Sólyom Lászlóról is. Ezután határozták el, hogy megalapítják ezt a titokzatos pártot.

Néhány szót még a Szakasits-vonulatról. Szakasits Árpád a börtönből 1956 tavaszán szabadult. Soha többé jelentékeny politikai szerepet nem kapott. Kádár János idejében díszfunkciókat töltött be, itt, ott, amott, aminek semmilyen súlya nem volt. A családot megsértette Rákosi, de megsértette Kádár is. Nem beszélve arról, olvashattuk Schiffer Klára könyvében, hogy a nagyralátó család, a pompakedvelő, a köztársasági elnöki stallumhoz szokott nagy család nem békélt az MDP-vel, az MSZMP-vel, Rákosival, Kádárral, és a kommunistákkal. Baloldalinak tartják magukat, de a család helyzete egészen különösen alakult. Úgy alakult, hogy keresték a kiutat a magasabb régiók felé.

Végigböngésztem a 13 tagú választmány névsorát. Csupa szociológus, jogász, nemzetközi szaktekintély, jártak a Harvardra, londoni egyetemekre, tanítanak a Közép-európai Egyetemen és a Pázmány Egyetemen, és a legtöbben a környezetgazdálkodással, az ökológiával foglalkoznak. Csupa fiatal, van köztük egy-két cigány is, egészen pontosan kettő, mert kell a vezetésbe a kisebbség. Persze más kisebbség is van, de ezzel most nem foglalkozunk. Közöttük találhatjuk Mile Lajost, az első Országgyűlés MDF-es képviselőjét, kinek politikai tevékenysége maga a csőre töltött zűrzavar. Az MDF-ből átugrott az MDNP-be, csinált ezt-azt, liberálisnak tartja magát, meg egy kicsit baloldalinak, meg egy kicsit konzervatívnak, és végül kikötött az LMP országos választmányában, sőt, most már az LMP országgyűlési képviselője is. Az LMP tovább titokzatoskodik. Olvassunk bele a választmány tagjainak önéletrajzába.

Bari Judit: 1973-ban születtem Sajószentpéteren, ahol egy kétezer fős cigánytelepen nőttem fel. Az ELTE TTK-n biológiát, majd Dániában szervezetfejlesztést és közösségfejlesztést tanultam. A humán etológia és a humán ökológia áll érdeklődésem középpontjában.

Hajdú Marcsi: 1989-91 között a Fidesz egyik kerületi csoportjában politizáltam. Nyelvtanárként dolgoztam, üzleti angolt tanítok cégeknek.  Rostockban részt vettem a       G-8-as csúcstalálkozó köré szervezett megmozdulás-sorozaton. Itt azt láttam, hogy apácák és szélsőbaloldali tüntetők együtt léptek fel a gazdasági nagyhatalmak embertelen politikája ellen.

Ivádi Gábor: 1973-ban születtem. Tíz éven keresztül foglalkoztam médiatervek készítésével. Marketingvégzettségem lett. Majd művelődésszervezővé váltam, végül politológusként dolgozom. A Fidesz választókerületi elnöke voltam. A Fideszből kiléptem. (Dezertáltam.) 6-7 éve küzdök a populista politikai nihil ellen.

Jávor Benedek: Brüsszelben voltam ösztöndíjas. 2007-ben Párizsban kutattam. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem környezetjogi tanszékén 1998-tól dolgozom. A Védegylet egyik alapítója voltam.

Meszerics Tamás: a rendszerváltásban lelkes aktivistaként vettem részt az SZDSZ tagjaként. A Közép-európai Egyetem politikatudományi tanszékén tanítok.

Mile Lajos: róla már szó esett, de megismételjük. Tagja voltam az ún. Nemzeti Liberális Csoportnak. (1990-1994.) okleveles Európa szakértő is vagyok. Politikai nézeteimet tekintve konzervatív vagyok, meg vagyok liberális is, meg biztosan vagyok olykor baloldali. Nehezen igazodom el magamon.

Sallai R. Benedek: jelenleg környezetjog szakirányon vagyok végzős hallgató.

Szabó Rebeka: Gyerekkoromban kedvenc időtöltésemet az olvasás, illetve a körülöttem lévő növényekkel és állatokkal való foglalatosság jelentette.

Szabó Tímea: a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végeztem. Később a Harvard Egyetem jogi karán tanultam. Később idekerültem egy kutatóprogramhoz. Pakisztánban dolgoztam az International Rescue Committee nevű civil szervezetnél. Az afgánokat támogattam.

Szombati Kristóf: a párizsi diákmozgalomban töltött évek gyakorolták a legnagyobb hatást rám.

Tordai Bence: a budapesti Kommunikációs és Üzleti főiskola adjunktusaként különböző társadalomtudományi és módszertani tárgyakat viszek.

Vágó Gábor: politológus közgazdász vagyok. Nagyon kedvelem Faludy György és Viktor Pelevin műveit. Testemet hétvégenként egy helyi amatőr kosárlabdacsapat játékosaként edzem.

Lényegében az LMP 144 országgyűlési képviselőjelöltje (ebből 16 lett képviselő) hasonló életrajzi adatokkal rendelkezik. Bár van köztük egy-két kevésbé képzett, de értékes szakember. Hogy merre tart az LMP, még senki nem tudja. Fennen hangoztatják, lehet más a politika.

Schiffer András egy televíziós adásban kijelentette, ők nem szekértáboroznak, és nem folytatják az egymást besározó politikát. Korrekt partnerei lesznek a többi ellenzéki pártnak, tehát az MSZP-nek és a Jobbiknak is, de korrekt partnerei lesznek a Fidesznek és a KDNP-nek. Konstruktív ellenzéki szerepre készülnek.

Joggal merül fel, hogy, vajon  kik támogatták az LMP-t?  Mert bámulatosan rövid idő alatt pártot építettek fel, országos listát állítottak, és mozgósították legalábbis Budapest ifjú értelmiségijeit a politikai feladat vállalására. A következőt lehet tudni. Az LMP Kanadából egy zsidó vállalkozótól jelentékeny összeget kapott a munkájához. Mondják azt is, hogy némely budapesti bankár és dúsgazdag orvosprofesszor és jogász szintén a zsebébe nyúlt.  Mondják, hogy a volt SZDSZ prominens vezetői közül többen az LMP-re szavaztak. Egészen bizonyos, hogy  ők is segítették az ifjú pártot a siker elérésében.

Végül is tehát mi ez az LMP, és mit akar? Sokan  mondják, az SZDSZ reinkarnációja. Ebben van igazság. Ezt az is igazolja, hogy Budapesten szép eredményeket ért el a párt. De az is igaz, hogy némely szocialisták is az LMP-t húzták be. Egy biztos:  minekutána Kapolyi László, a szociáldemokrata párt elnöke összekülönbözött az MSZP-vel, mostanában az LMP-hez húz. Ebben is van logika, mert hisz Szakasits Árpád dédunokája mégis csak rendelkezik némi családtól örökölt szociáldemokrata múlttal.