|
 2010.05.07.
Amikor az ezüst is szépen csillog...
Második
helyen végzett a magyar válogatott a ljubljanai divízió I-es jégkorong
világbajnokságon. A záró napon rendezett, döntőnek is beillő
utolsó mérkőzésen a házigazda Szlovénia 4-1 arányban legyőzte
csapatunkat, ezzel délnyugati szomszédunk szerzett jogot arra,
hogy jövőre az „A” csoportban szerepeljen.
Már
a világbajnokság előtti előzetes esélylatolgatás során is vélelmezhető
volt, hogy számunkra külön kasztot jelent majd a zárómérkőzés
a vb többi találkozójához képest. Így is lett. Válogatottunk
végig meggyőző, magas szintű játékot mutatott a tornán,
amely az eredményekben is megmutatkozott. Az első négy mérkőzés
közül háromszor még gólt sem kaptunk, miközben kereken húsz
alkalommal mattoltuk éppen aktuális ellenfelünk védőit. A
kezdőkapusként vb-újoncnak számító Hetényi Zoltán parádézott
a kapuban, védelmünk is hibátlanul tette dolgát, csatáraink közül
pedig – bár összességében nem igazán voltak csúcsformában
– mindig akadt valaki, aki betalált. A magyar jégkorong-válogatott
az utóbbi néhány évben már elért egy olyan szintre, hogy a
divízió I-es mezőnyben pusztán ennyi is elég számára a
kiemelkedő szerepléshez.
A
feljutó kilétéről döntő, Szlovénia elleni derbit nagy várakozás
előzte meg. Bár a hazai pálya és a három évvel ezelőtti
ljubljanai feljutás emléke a szlovénok sikerét vetítette előre,
mégis reménykedtünk, hogy mi leszünk végül a befutók.
A
reménykedést több dolog is táplálta. Csapatunk magabiztosan
vette az első négy akadályt, miközben a házigazdák a
lengyelek és a britek ellen is csak szerencsével tudtak nyerni.
Nálunk a megszokott, kitűnő csapategység volt a jellemző, miközben
a szlovénok háza tájáról belső villongásokról érkeztek hírek.
És ami a legfontosabb: bár legjobb hátvédünk, Tokaji Viktor sérülés
miatt sajnos nem léphetett jégre a „döntőben”, a szlovénok
is felmutathattak egy igen komoly hiányzót. A három évvel ezelőtti
szlovén feljutás kulcsfigurája, Anze Kopitar ugyanis NHL-es
elfoglaltságai miatt ezúttal nem állhatott a hazai csapat
rendelkezésére.
Ám
hiába a fenti, inkább a mi sikerünkkel kecsegtető reményhalmaz,
a mérkőzés sajnos vereséget hozott számunkra. Borzalmasan
kezdtük a találkozót, hiszen egy klasszikus „leventególlal”alig
egy perc elteltével lényegében mi juttattuk előnyhöz Szlovéniát.
Innentől kezdve csapatunk érezhetően szárnyaszegett lett. Bár
egyszer még felálltunk a padlóról, és emberhátrányban
szerzett góllal egalizáltuk hátrányunkat, a játék képe
alapján a szlovénoké volt a meccs. A játékvezető is
megtette, amit a hazai publikum elvárt tőle, hiszen a mérkőzés
folyamán egy harmadnyi időt kellett emberhátrányban játszanunk.
Csatáraink ereje jórészt elment a hátrányok kivédekezésére,
Hetényit pedig lelkileg kissé megtörte a korán bekapott gól.
Védelmünk már Tokaji hiányával is nehezen birkózott meg, ráadásul
egy kakaskodás után még Ennaffatti-t is elveszítettük.
Ez
így együtt sok volt válogatottunk számára, és újabb gólokat
kapva végül 4-1-es vereséget szenvedtünk. A mérkőzés képe
alapján Szlovénia csapata megérdemelten győzött le minket, és
jogosan kvalifikálta magát a jövő évi szlovákiai „A”
csoportos világbajnokságra. Bár nem sikerült megismételni a
2008-as szapporói csodát, nem sikerült újfent kivívni a
feljutást, a magyar válogatott ezúttal is kitett magáért.
Szokásos lelkes, csupaszív játékát produkálva teljesen megérdemelten
szerzett ezüstérmet egy nagyon erős mezőnyben, sok szép
pillanatot szerezve az egyre növekvő számú magyar hokibarátnak.
Ide
kapcsolódó jó hír, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség megpályázza
a jövő évi divízió I-es világbajnokság rendezési jogát.
Így – bár egy évet egészen biztosan várni kell az újabb
feljutási lehetőségre – elképzelhető, hogy nemzeti
csapatunk hazai jégen, a Papp László Sportarénában kerülhet
majd viszsza a világelitbe.
Kovács Attila
|
