|
 2010.05.14.
A
gonoszságnak csak az irgalom szabhat határt
A máriapócsi és a mátraverbély-szentkúti
nemzeti kegyhely közös összefogásra hív minden jóakaratú
embert és vallásos közösséget a Szentatyáért, Benedek pápáért.
– Mi a jelentősége annak, hogy ezt a szolidaritási
kezdeményezést Magyarországon két nemzeti kegyhely indította
el? – kérdezem fr. Kálmán Peregrin ferences
szerzetest, a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatóját.
– A nemzeti kegyhely fogalma csak néhány éve lett
ismert a magyar egyházban, amikor ez a két legjelentősebb búcsújáróhely
a Magyar Katolikus Püspöki Kartól megkapta ezt a titulust.
Ennek megfelelően mindkét helyen keressük azokat a lehetőségeket,
amelyekkel segíthetjük a magyar egyház életét. A mostani közös
kezdeményezés ebben a környezetben érthető meg igazán. Együtt
szeretnénk megerősíteni a hívek és a Szentatya közötti egységet
a kezdeményezésben meghirdetett áldozatvállalások összefogásával.
Együtt hallottuk meg XVI. Benedek pápa kérését, amit beiktatásakor
mondott – amikor a pásztor és a nyáj egységéről elmélkedett
–: „imádkozzatok értem, hogy meg ne rettenjek a »farkasok«
láttán.”
–Mit kell tenni azoknak, akik csatlakoznak kezdeményezésükhöz?
–Arra bátorítjuk a kezdeményezéshez csatlakozókat,
hogy negyven napon át minden nap ajánljanak fel egy-egy imádságot,
böjtöt vagy jócselekedet, és az ezzel járó áldozatvállalásokat
a Szentatyáért. A bejelentkezéseket olvasva az áldozatvállalásnak
igen szép példáival találkoztam: csángó gyerekek a magyar
liturgikus nyelv elsajátításáért végzett áldozatukat,
fiatal jegyespárok a tisztaságért tett erőfeszítéseiket,
sokan böjtöt, jótékonykodást, imádságot, beteglátogatást
vagy szenvedéseiket ajánlották fel eddig erre a szándékra.
Ehhez ezután is bárki csatlakozhat, és ha szeretné, hogy ennek
írásban is emléke maradjon, akkor küldjön egy képeslapot
valamelyik nemzeti kegyhely címére, vagy jelentkezzen be a
www.szentkut.hu oldalon az űrlap kitöltésével.
–Az önmegtagadásokat a pápa támadóiért is felajánlják.
Ez, gondolom, nem jelenti azt, hogy az egyház nem védekezik a támadásokkal
szemben.
–Az első pápa, Szent Péter apostol azt tanítja: „Ne
viszonozzátok a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást
(1Pét 3,9)”. Ez a védekezésnek egy új kultúrája, amikor a
rossz nem eltántorít a jótól, hanem megerősít abban. Egy új
emberi közösség születése, azoké, akik hiszik és tudják; a
gonoszságnak csak az irgalom tud határt szabni, miként ezt II.
János Pál és XVI. Benedek pápa is oly sokszor mondta és
hangoztatja. A hitből kell fakadnia minden védekezésnek, mert
egyébként csak visszaütés lesz belőle.
–Mikor indították el ezt a mozgalmat, s azóta
mennyien jelezték, hogy támogatják a Szentatya apostoli munkáját?
–Két hete hirdettük meg ezt a mozgalmat, s ez alatt az
időszak alatt tizenötezer ember csatlakozott a kezdeményezéshez.
–Más felekezetek tagjai is csatlakoztak a felhíváshoz?
–Még teljes egészében nem tudtam áttekinteni minden űrlapot,
egy református jelentkezőre azonban biztosan emlékszem, és
fontos megjegyezni azt is, hogy a világ különböző részén élő
honfitársaink közösségileg és egyénileg is visszajeleztek,
és szolidaritásukat fejezték ki a pápával.
–Mit gondol, ezek a támadások összefüggésbe hozhatók
a papság évével?
–Nem tudom. Mindenesetre a papság évének kezdetén talán
senki sem gondolta, hogy ilyen körülmények között járjuk
majd a történelemnek ezt az útját. Az azonban mély értelmű
jel, hogy az egyház úgy megy végig ezen a tisztuláson, hogy a
hívő közösség fokozott imája, épp’ a papságot kíséri.
Ezt a fájdalmas folyamatot talán éppen ez alakítja át
kegyelem eseményévé.
–A dölyfös egyházkritikák mögött a szeretet félő
aggodalma húzódik-e meg, vagy valami más?
– Azoknak a panasza, akik ezeknek a szörnyűségeknek áldozatai,
igenis égbekiáltó. Ezeknek az embereknek a panaszát nem szabad
eltussolni, hanem meg kell találni sebeik, emberi méltóságuk
orvoslását. De az ő kritikájuk nem dölyfös, hanem fájdalmas.
A dölyfös kritika feltehetőleg egy olyan reakció, mint amikor
a lázadó kamasz mesteri érzékkel rátalál szüleinek arra a
hibájára, amit végre kritizálhat, amit felnagyíthat, és ami
mögött elbújhat. Mintha az ún. civilizált világ lázadása
megtalálta volna az egyházban azt a létező, de egyáltalán
nem általánosan jellemző pontot, amit aztán felnagyíthat, és
ami mögé elrejtőzhet. Gondoljuk csak meg: a pedofil tettek elkövetőinek
99,7%-a nem egyházi személy, miként ezt Reinhard Haller törvényszéki
pszichiáter nyilatkozta az ORF-nek.
–Létezik egy olyan álláspont, miszerint ha az egyház
megszüntetné a cölibátust, akkor nem lennének ferde hajlamú
papok. Mi erről a véleménye?
– A fent idézett szakember arra is kitér, hogy a kiskorúakkal
való visszaélések legtöbbször a családban történnek,
vagyis a cölibátus feloldása önmagában nem orvosolja ezt a
problémát. Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter a minap
azt a kijelentést tette: „Hamarabb lesz valaki várandós egy
csóktól, mint pedofil a cölibátustól.” Nem könnyebb a jó
házasság, mint a hitben megélt cölibátus, ezt épp’ korunk
bizonyítja leginkább.
Medveczky
Attila
|
