vissza a főoldalra

 2010.05.14. 

Fico dicstelen uralkodása

Egy hónap múlva, június 12-én, parlamenti választást tartanak Szlovákiában. A közvélemény-kutatások szerint most is a Robert Fico vezette Smer a befutó, bár támogatottsága csökkenő tendenciát mutat. Az Európában ritka baloldali–szélsőjobb nacionalista koalíció országlásának nagy vesztese a gazdaság mellett a felvidéki magyar kisebbség volt.

 A 2006. június 17-én tartott választás után hat párt jutott be a szlovák parlamentbe, a Robert Fico vezette baloldali Smer a szavazatok 29,14 százalékával jócskán megelőzte vetélytársait. A második helyen végzett, nyolc évig kormányzó Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) csak a voksok 18,35 százalékát tudta megszerezni, a harmadik legerősebb párt a magyarellenes nézeteiről ismert Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) lett (11,73 százalék), igaz, az akkor még egységes Magyar Koalíció Pártja (MKP) (11,68 százalék) alig valamivel maradt le a nacionalisták mögött. Rajtuk kívül a kereszténydemokraták (KDH 8,31 százalék) és a Vladimír Meciar vezette, jobb választási eredményeket is megért Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) képviselői (8,79 százalék) kerültek be a törvényhozásba.

 Robert Ficónak mindössze két hétre volt szüksége ahhoz, hogy tető alá hozza kormányát. A Smer-elnök az MKP-val is tárgyalt, de végül nem őket választotta. Ján Slotával és Vladimír Meciarral már július 2-án aláírták a koalíciós szerződést. A Smernek 11, az SNS-nek három, a HZDS-nek két tárca jutott. A gazdasági kulcspozíciókat a Smer bizalmi emberei foglalták el. Rossz hírnek bizonyult a szlovák demokrácia számára, hogy az igazságügyi tárca élére a HZDS közeli, nem éppen makulátlan hírnevű bíró, Stefan Harabin került, a kisebbségek számára pedig az adott okot kevés örömre, hogy az oktatási minisztérium vezetője egy zsolnai egyetemi tanár, az SNS jelöltje, Ján Mikolaj lett. A koalíciós pártok a választás után nacionalista versenyfutásba kezdtek, nyilatkozataikból egyértelművé vált, hogy a Dzurinda-kormány nyolcéves országlása alatt vége lett a „nemzetiségi békének”.

 A négy év „vívmányai”

 Vladimír Meciar harmadik kormánya idején a szlovákiai magyarokat durva támadások érték. Közösségi identitásuk ellen irányult a „táblaháború”, azaz a hatalom csak szlovák nyelven tűrte meg a helységneveket. Meciar az oktatást kiszolgáltatta a nemzetiek kényének-kedvének, így azok sem akadékoskodtak az ő gazdasági és politikai machinációi miatt. Az oktatási tárca élére Eva Slavkovská került, a minisztérium pedig az egynyelvű bizonyítványokkal és a gyakorlatilag szlovák nyelvű oktatást jelentő „alternatív oktatás” állandó rémével egy népcsoport módszeres zaklatásának eszközévé vált.

Csaknem hajszálra ugyanez ismétlődött meg Robert Fico kormányában. Az SNS-es Ján Mikolaj a magyar nyelvű tankönyvekben szlovákul íratta le a földrajzi neveket. Így a felvidéki magyar nebulók egyfajta zagyva, az érthetőség határán mozgó keveréknyelven juthattak hozzá az információkhoz, a szlovák földrajzi neveket a magyar szövegben ugyanis magyar toldalékokkal látták el. A gyalázatos utasítást még 2007 januárjában adta a miniszter a tankönyvkiadónak, azonban csak őszre lett botrány belőle, amikor a „végtermék” elkészült. A hazai és nemzetközi tiltakozást követően a botrányos gyakorlat végére a Smer segítségével sikerült pontot tenni: Pavol Páska házelnök javaslatára a törvényhozás elfogadta, hogy a meghonosodott földrajzi neveket magyarul írhassák a magyar tankönyvekben. Ezt a törvényt azonban a múlt hónapban az SNS és a HZDS közös beadványban támadta meg az alkotmánybíróságon.

 A Fico-kabinettel egyidős Malina Hedvig ügye is. 2006. augusztus 25-én Nyitrán megverték a vizsgára igyekvő diáklányt, mert magyarul beszélt. A blúza hátuljára magyarokat gyalázó feliratot írtak. Négy év elteltével sem tudjuk, kik a tettesek, az áldozatból azonban gyanúsított lett. A vizsgálatok alatt rendőrök sora cserélődött, míg az ügy a főügyészséghez került, Malina egyik feljelentője öngyilkos lett, titkosszolgálati háttérre utaló motívumok bukkantak fel. Robert Kalinák belügyminiszter Ján Packa országos rendőrfőkapitánnyal és Robert Fico miniszterelnökkel közös sajtóértekezletet tartott 2006 szeptemberében, s hazugnak nevezték a lányt. Kalinák egy múlt heti interjúban azt mondta, ma is megtartaná azt a sajtóértekezletet. Az, hogy vizsgálati szakaszban lévő bűnügyről a miniszterelnök és a miniszter nyilatkozzon, eddig példátlan volt. Ugyancsak a belügyminiszter felelőssége a 2007. november 1-jén történt dunaszerdahelyi szurkolóverés is. A szlovák első osztályú labdarúgó-bajnokság DAC–Slovan meccsén rohamrendőrök verték meg a magyar szurkolókat. Az üggyel a parlament védelmi bizottsága is foglalkozott, azonban a minisztérium a mai napig nem mutatta be azokat a felvételeket, amelyek igazolnák a brutális rendőrattak jogosságát.

 A kulturális minisztérium sem habozott borsot törni a magyar kisebbség orra alá. A Marek Madaric vezette minisztériumban dolgozták ki a nyelvtörvényt, amely a hivatalos indoklás szerint azt hivatott szavatolni, hogy a szlovákok szlovák nyelven is információkhoz juthassanak. Ez a törvény előtt sem volt másként. A törvénykezési folyamat elején meglehetősen szigorú, a nyelvi jogokat gúzsba kötő jogszabály állt, amely azonban a hosszasan elhúzódó folyamat alatt némileg finomodott. A felek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet is bevonták a játékba. Knut Vollebaek kisebbségi főbiztos járt el a szervezet nevében, álláspontját azonban a szlovák fél rendre elferdítve közölte, olykor félrefordítottan azt emelve ki a jelentésből, hogy az nem ellentétes az európai jogi normákkal. Függetlenül attól, hogy ez az állítás igaz-e vagy sem, a jogszabály alkalmas volt arra, hogy félelmet keltsen a szlovákiai magyarokban. Mivel a törvény több vonatkozása nem volt egyértelmű, a magyarok körében komoly zavart okozott: az önkormányzatok és kulturális szervezetek vezetői sokáig nem tudták, mi sérti és mi nem sérti a nyelvtörvényt. A bizonytalanság hatására többen öncenzúrát gyakoroltak olyan területeken is, amelyek nem estek a nyelvtörvény hatálya alá.

 Hazafiatlan hazafiság

 A nemzeti provokáció következő lépése a hazafias törvény volt, amely azonban visszafelé sült el. A törvényjavaslatot maga a pártelnök dolgozta ki Rafael Rafaj frakcióvezetővel közösen. Slotáék azt szerették volna elérni, hogy a parlamenti és önkormányzati ülések, valamint a sportesemények a himnusszal kezdődjenek, a köz- és állami alkalmazottaknak hűségesküt kelljen tenniük, az iskolai osztályokat pedig a himnusz és az alkotmány preambulumának szövegével, címerrel és nemzeti zászlóval kelljen feldíszíteni. A diákok az oktatási hetet a himnusz meghallgatásával kezdték volna. A törvényjavaslatot a koalíció megszavazta, azonban a köztársasági elnök nem írta alá. A parlament végül a múlt hónapban az SNS javaslata helyett egy az eredetihez nagyon hasonló, de Robert Fico által beterjesztett törvényjavaslatot fogadott el. Tartalmilag kevés a különbség a két jogszabály között, a kisebb eltérésektől eltekintve lényegileg annyi, hogy Fico nem hetente, hanem évente kétszer hallgattatna himnuszt a diákokkal.

 Újjáírt történelem

 Robert Fico egyébként a történelmet sem volt rest módosítani. A történetírásban ószlávként emlegetett népcsoportot ószlováknak nevezte át, és ehhez megfelelő történészi támogató háttérre is talált. Szvatoplukból szlovák király lett, akinek lovas szobra hamarosan a pozsonyi várdombon lesz látható. Robert Fico nemzeti populizmusával négy éven át a szlovák nemzetállami érdekek és a kisemberek védelmezőjeként próbált tündökölni. Ez a póz eddig viszonylag stabil szavazóbázist biztosított neki. Otromba hatalmi praktikáit a sajtó mellett csak egy szűk értelmiségi réteg bírálta. A legutóbbi felmérések szerint ugyan Robert Fico korábbi, 40 százalék körüli támogatottsága apadóban van, ám egyelőre neki áll a zászló a dezintegrált, belső válsággal küzdő ellenzéki, jobboldali pártokkal szemben.

(Forrás: MHO)