vissza a főoldalra

 

 

 2010.05.21. 

Dr. Losonci Miklós
(1929-2010)

A Havi Magyar Fórum megbízható, régi munkatársa volt. Egyedi jelenség, korszerűtlen ember: kedves és lelkes. E két tulajdonsága, az önzetlensége volt a legjellemzőbb szememben, felkészültsége, széles horizontú tudása, roppant munkabírása inkább csak mellékes feltételei voltak vaskos, szerteágazó életműve megszületésének. Művészettörténeti, műkritikai, építészeti, irodalmi, esztétikai tanításait nem az analízis, csakis a szintézis mozgatta: nem rombolt, nem szedett szét, nem fitymált, nem keveselt, nem a hibákra vadászott, ha műalkotást elemzett, vagy művészt mutatott be: viszont megkereste és megtalálta  benne – legyen bármilyen halk és halovány – az eredetit, a dicsérni valót, a szépet, az értékeset – és csak arra koncentráltan végezte a recenzensi és egyetemi oktatói munkát. Ritka ma az ilyen jóindulat, és gyanítom, a „szakma” nem is mindig vette komolyan. Nem úgy a művészek, akik szerették, hívták, becsülték, mert érezték, hogy ő is becsüli őket.

Rengeteg barátja volt, még több tanítványa. Szentendre városának ismert, becsült alakja, díszpolgára, az ottani művészeti élet egyik szervezője volt. Nagyon sokan lettünk szomorúak halálhírét véve, de a legnagyobb gyász mindenképpen feleségét, Losonci Lilla festőművésznőt érte, akit 57 évi házasság után ért ez a tragédia.

Hamvai Szentendre izbégi-templomában nyugszanak.

 

A Szerkesztőség