|
 2010.05.21.
Magyar Fradi-edző kerestetik...
Biztossá vált,
hogy nyártól már nem Craig Short dirigálja majd a legnépszerűbb
magyar labdarúgócsapatot. Craig Short tavaly, az őszi idény végén
vette át a Ferencváros labdarúgócsapatát. Az eredeti tervek
szerint csak időleges megoldásnak szánták őt, mert a télen
új szakembert szeretett volna szerződtetni a zöld-fehérek
vezetése. Ám Craig Short meggyőző munkája révén elnyerte a
klubvezetés bizalmát és meghosszabbították a szerződését
2010 nyaráig. Bár a Ferencváros csapata messze a tőle elvárható
szint alatt teljesít, ebben az edző személye okolható talán a
legkevésbé, hiszen olyan szerény képességű játékoskerettel
kénytelen dolgozni, amellyel irreális cél lenne a bajnoki címről,
de még a dobogóról is álmodozni…
Nem
a bajnoki szereplés miatt lesz tehát edzőváltás a nyáron.
Craig Short menesztésének oka ennél jóval prózaibb: nincs
megfelelő képesítése. A Magyar Labdarúgó Szövetség által
kiadott 2010-11. évi klublicenc-szabályzat személyügyi része
ugyanis kimondja, hogy csak az a klub kaphat NB-I-es indulási
jogot, amelyik olyan edzőt alkalmaz, aki Pro-Licenc-es edzői képesítéssel
rendelkezik. A szabályzat kimondja továbbá azt is, hogy a vezetőedző
az a személy, aki a mérkőzés kapcsán a sajtó rendelkezésére
kell, hogy álljon. A Ferencváros – néhány más klubhoz
hasonlóan – eddig azt a kiskaput alkalmazta, hogy a képesítéssel
nem rendelkező edző – jelen esetben Craig Short – névlegesen
klubmenedzser vagy szakmai igazgató volt. A szakképesítéshez kötött
vezetőedzői posztot pedig formálisan betöltötte egy olyan
szakember – a Fradinál Tuboly Frigyes – akinek megvolt a szükséges
Pro-Licenc-e. A helyzet fonákságát jól érzékelteti, hogy
Tuboly le sem ült a Fradi kispadjára, mert a gyakorlatban a
klubmenedzser, azaz Craig Short végezte az ő teendőit. Ennek
most vége, a Fradi nem szeretne tovább „kiskapuzni”, ezért
úgy döntött a klubvezetés, hogy megválik Craig Short-tól. Ez
önmagában még rokonszenves hozzáállás is lenne, ám a napvilágot
látott hírek azt is sejtetni engedik, hogy ismét külföldről
hoznak majd edzőt az angol tulajdonosok. Ami viszont érthetetlen,
mind a klub színmagyar tradíciója, mind pedig az eddigi külföldi
Fradi-trénerek eredménytelensége ismeretében.
1999-ben, Torgyán
József elnöklése idején került először külföldi edző a
ferencvárosi kispadra a horvát Marijan Vlak személyében. Bár
Vlak irányításával a tabellán kissé előbbre léptek a Zöld
Sasok, komoly eredményt mégsem tudott felmutatni a horvát
szakember, főleg a nemzetközi porondon. Hamar le is váltották,
ám a kudarc ellenére Torgyánék továbbra is a horvát vonalat
erőltették, mert Vlak helyére Sztanko Poklepovics érkezett. Ő
még gyengébben muzsikált az Üllői úti kispadon, jellemző,
hogy vele kapcsolatban nem néhány szép győzelem juthat a
szurkolók eszébe, hanem az, amikor edzés gyanánt kosárlabdáztatta
futballistáit… Hosszú szünet után a ferencvárosi játékosmúlttal
rendelkező szerb Zoran Kuntics volt a következő légiós a
kispadon. Ő csak „átutazó” volt, a 2006-2007-es bajnokság
utolsó meccseire kapott bizalmat Gellei Imre utódaként. Az
igazi áttörés a Ferencváros angolok által történő felvásárlásával
kezdődött. Immár az új menedzsment hozta ugyanis az Üllői útra
Bobby Davisont, akit megváltóként harangoztak be a Ferencvárosnál,
akitől csodákat vártak, és akit rögtön az addigi tréner,
Csank János fölé helyeztek. Bár a másodosztályból való
feljutás sikerült Davison-nal, a beígért bajnoki arany és
BL-szereplés közelébe sem került az együttes, sőt,
jellegtelen, szürke középcsa-patként szenvedett még a gyenge
színvonalú magyar élvonalban is. Bobby Davison-t tavaly októberben
el is küldték, ekkor érkezett Craig Short. Csodát pedig ő sem
tett.
Látható tehát,
hogy leszámítva egy NB-II-es bajnoki elsőséget, külföldi edzővel
még soha nem nyert semmilyen címet a Ferencváros! Itt lenne tehát
az ideje, hogy visszanyúljon a hagyományokhoz az angol
tulajdonosi kör. Már csak azért is, mert állandó jelleggel
azt hangoztatják, hogy nagyon nagyra tartják a 111 éves magyar
klub tradícióit. A tradíciók pedig egyértelműen mutatják: a
Ferencvárosnak magyar edző való, mégpedig olyan, aki nem pusztán
magyar, de a „vére is zöld”! Ugyanilyen fontos lenne a játékoskeret
átalakítása is. A közönség – amely mostanra szinte
elfogyott az Üllői útról – csakhamar visszacsalogatható
lenne, ha a gyenge képességű tucatlégiósok helyett egy jórészt
saját nevelésű fiatalokból álló csapat futna ki a zöld-fehér
szerelésben, a kispadon pedig egy ferencvárosi legenda irányítaná
a gárdát.
Kik
lehetnek jelöltek? Varga Zoltán lehetett volna az egyik legideálisabb
személy a feladatra, azonban tragikus halála miatt ő sajnos már
nem lehet többé edzője szeretett klubjának. Jelenleg három név
kerülhet szóba, akik megfelelnek a fenti kritériumoknak.
Nyilasi Tibor, Lipcsei Péter és Détári Lajos. Közülük talán
Nyilasi Tibor a legnagyobb név, hiszen játékosként és edzőként
is bajnok volt a Fradival, igazi közönség-kedvenc, ráadásul
„ősfradista”! Ám Nyilasi hosszú évek óta tudatosan elhárít
minden megkeresést, és sajnálatos módon immár csak
szakkommentátorként van jelen a magyar labdarúgásban. Ezért
az ő szerepvállalására nincs igazán esély. Détáriéra és
Lipcseiére azonban lenne!
Détári Lajos (képen)
nem ferencvárosi nevelés ugyan, ám játszott a Fradiban, és
mellette szól az is, hogy ő a magyar futball máig utolsó világklasszisa!
Olyan kaliberű képviselője volt a magyar labdarúgásnak, akit
máig elismernek szerte a nagyvilágban. Ráadásul van már edzői
tapasztalata is, hiszen több helyütt is dolgozott, sőt, Bozsik
Péter kapitányi idejében a magyar válogatott pályaedzője is
volt.
Lipcsei Péter
pedig a Ferencvárosi Torna Club jelenlegi elsőszámú ikonja!
1990-ben Kazincbarcikáról került az Üllői útra –
megjegyzendő, hogy éppen Nyilasi Tibor hozta a Fradiba – és
Magyarországon többé soha nem játszott más csapatban. Makacs
sérülései, és az NB-II-be való kiesés ellenére mindvégig hűséges
maradt szeretett klubjához, amelynek szurkolói rajongásig
szeretik őt. Joggal! Lipcsei Péter már korábban bejelentette,
hogy ennek a bajnoki évnek a végén visszavonul az aktív játéktól.
Teszi ezt úgy, hogy addigra minden valószínűség szerint ő
lesz a rekorder, az a játékos, aki legtöbb díjmérkőzést játszotta
zöld-fehér mezben! Megelőzi majd Albertet, Vargát, Nyilasit,
Dalnokit, Mátrait, Rudast és az eddigi csúcstartót, Sárosi Györgyöt
is. Játékosként ezzel örök legendája lesz a Ferencvárosi
Torna Clubnak! Edzőként is megérdemelné a lehetőséget!
Lipcsei, Détári,
Nyilasi. Három generáció jeles képviselője. Külön-külön,
vagy akár együtt, talpra állíthatnák a legnép-szerűbb
magyar klub futballcsapatát! Bízzunk abban, hogy egy közepes képességű
külföldi edző helyett ebből a hármasból kerül majd ki az új
Fradi-edző…
Kovács Attila
|
