vissza a főoldalra

 2010.05.28. 

Nagyváradi abszurd

Az RMDSZ-kommandó meghiúsította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács azon nagyváradi fórumát, amit az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében tartottak május 7-én. Erről az esetről az EMNT Bihar megyei elnökét, Török Sándor urat kérdeztem.  

– Legyen kedves először arról beszélni, mi is a gond a nagyváradi magyar utcanév-táblákkal?

 – Mi beadtunk a polgármesteri hivatalba egy indítványt, hogy az RMDSZ-es vezetés egyezzen bele abba, hogy tegyék ki a történelmi magyar utcanév-táblákat a mostani, hivatalosak alá. Azt szerettük volna, hogy ebben legyen partnerünk az RMDSZ, hiszen más magyar párt nincs a tanácsban. Az ún. második magyar világban, 1940 és 1945 között olyan utca-nevek voltak, mint pl. Zöldfa utca, Kossuth utca, Vámház utca, Kőfaragók utcája. Azt szerettük volna, hogy ha nem is hivatalosan, de ahogy a köztudatban ma is élnek ezek az utcák, fennmaradjanak a jövőben. A magyar fiatalok tehát a jövőben a magyar utcaneveket használják egymás közötti társalgásban. Ezt az Erdélyi Magyar Ifjak egyesülete vetette fel először, s mi felkaroltuk az ötletet. Akár műemlékké lehetne nyilvánítani a régi utcaneveket, hiszen Európában erre több helyen van precedens, Franciaországban kronológiai sorrendben akár tíz utcanév is fel van tüntetve a mostani, hivatalos alatt. Mi arra törekszünk, hogy az az utcanév szerepeljen informális módon a házak falain, ami a köztudatban megmaradt. Nagyvárad Szent László király városa, s ezért kapja meg ezt a tisztességet a számarányaiban megcsökkent és történelmi jogokkal rendelkező magyarság, mert nekünk pont olyan fontos a nyelvi, mint az épített környezetünk.

 – Tehát közölték az RMDSZ-szel óhajukat. Mi történt azután?

 – Az RMDSZ ezt követően nem egyeztetett velünk, hanem saját maguk láttak neki a munkának. Mi nem voltunk ez ellen, mert nem az a lényeg, hogy kié az ötlet, hanem a közös akaratból fakadó megvalósítás. Legyen egy Pece-parti minimum, amivel egyet tudunk érteni, s szolgáljuk a magyar közösséget. Megjelent az újságokban, hogy az RMDSZ-esek megoldották a kérdést, ám sajnos nem úgy, ahogy szerettük volna, mert románból tükörfordítás történt. Létrehozták a Városház utcát a román Primaria-ból, ám a magyar történelmi név: Teleki utca. Bizonyára nem tudták, hogy melyik Telekiről van szó. Aztán itt vannak a fordítási „gyöngyszemek”: Lacul Rosu, ami a Gyilkos tót jelenti Piros tó utca, Banatului, ami a Bánságot jelenti, pedig Bánat utca lett. Az egyik „legtalálóbb” ferdítés mégis Gala Galaction román író nevéhez fűződik, melynek magyar verziója a következő: Galacticon Gála utca. Felháborító, hogy Gheorghe Doja utca maradt, s nem Dózsa György. Azért is, mert Shakespeare, vagy más idegen írók, költők nevét normálisan le tudták írni, de Dózsát, és Szent László királyunkat csak román nyelven. Ennek kapcsán rendeztünk egy fórumot, hogy Várad magyarsága ítélje meg az utcanév-táblák ügyét. Azt mondtuk, hogy– bár 25-öt kértek – , Bíró Rozália alpolgármester asszony 15 percet fog kapni a fórumon, de az RMDSZ-esek úgy értették, hogy ez magára a pártra vonatkozik. Jómagam minden ügyben Bíró Rozáliával beszéltem, így számomra kézenfekvő volt, hogy ő szólal fel a fórumon.  

–Akkor most beszéljünk a fórumról. Ahol aztán kitört a botrány.

 –Ami Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnök nevéhez kapcsolódik. Ő minden rendezvényünkön, minden egyes alkalommal botrányt csinál. Legutóbb egy történelmi előadáson viselkedett elfogadhatatlanul. Ő agresszív módon közelít minden olyan dologhoz, ami a jobboldalról érkezik. Akkor én azt mondtam Szabó Ödönnek, hogy itt nem fog 25 percet beszélni. Erre megfenyegetett, hogy akkor sírva fogok távozni a helyszínről. Szabóék külön hangosítóberendezéssel érkeztek a rendezvényre az egyik közeli kocsmából. A rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe. Többször kértük, ne tegyék, hiszen a fórumot nem ők, hanem mi szerveztük. Egy hasonlattal élve, ha valakit meghívnak egy esküvőre, az nem hoz magával külön zenekart. A felszólalások rendjén elsőként Szabó Ödön kapott szót, aki a közösen megszabott időkeretet sokszorosan túllépve személyeskedésbe és vádaskodásba kezdett. Szónoklata aláfestéséül, a becsempészett technika segítségével, vetített anyaggal próbálta szemléltetni a nagyváradi RMDSZ-es sikereket, mely kimerült néhány magyar nyelvű felirat bemutatásával. Többször is felszólítottam, hogy térjen a tárgyra, mert jócskán túllépte a megszabott időkeretet, s a témát illetően nem szólt egy szót sem. Tehát Szabó nem kettő, hanem tíz percet beszélt. Beszédében még Tőkés Lászlót is gyalázta és velem is személyeskedett. Miután kikapcsoltuk a mikrofonját, saját technikával kezdett beszélni. Valaki meg is jegyezte: „Ödi bohóc, van másik!” Mire felkértük mindazokat, akik valóban az utcanevek ügyét szerették volna megbeszélni, és nem provokációs céllal érkeztek, hogy vonuljanak át az egyik közeli terembe, ahol civilizált módon folytatódhatott a fórum. Szabó mellett ott maradtak azok, akikkel jött, az RMDSZ-esek, s a 280 emberből 150 jött át a másik terembe, a többiek bizonyára a botrány miatt inkább hazamentek. Azt újra ki szeretném hangsúlyozni, hogyha az alpolgármesterasszony jött volna el a rendezvényünkre, akkor 15 perces időkereten belül fejthette volna ki álláspontját.

 –A közelmúltban újra tárgyalt Bíró Rozáliával. Mit javasolt neki?

 –Azt, hogy neves váradi történészekből, helytörténészekből – még egy RMDSZ-es tanácsos is lenne közöttük – álljon fel egy öttagú grémium, ami vitassa meg az utcanév-táblák ügyét, s állítsanak össze egy névjegyzéket, amiről a magyar pártok a civil szervezetek bevonásával döntsenek. Az apolgármesterasszony ígéretet tett arra, hogy május 21-éig értesít arról, hogy az RMDSZ akar-e egyáltalán velünk ebben a témában együttműködni. Magam azt az álláspontot képviselem, hogyha a magyarok nem tudnak a nemzeti minimumokban megegyezni, akkor a román vezetés malmára hajtják a vizet.