|
 2010.05.28.
Gogol: Az őrült naplója
(Szolnoki Szigligeti Színház)
Az
orosz realizmus legelső kiemelkedő írója, az úgynevezett
kisember-irodalom megteremtője az 1809-ben, Szorocsincsban született
és 1852-ben Moszkvában elhunyt Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Az
orosz irodalom az ő művészetével fordult erőteljesen a verstől
a prózai műfajok, a regény és az elbeszélés, valamint a dráma
felé. Puskin fedezte fel, tőle kapott nemcsak bátorítást,
hanem felhasználható irodalmi témákat is. Puskin ötlete alapján
vetetette papírra két legismertebb alkotását: A revizor című
vígjátékát és Holt lelkek című regényét. Az Arabeszkek című,
1835-ben közzétett kötetében három novellája jelent meg: A
Nyevszkij proszpekt, Az arckép és az Egy őrült naplója. Ez utóbbi
műve akkor került a figyelem középpontjába, amikor még a kádári
gulyáskommunizmus ideje alatt, az 1970-es években Darvas Iván közreműködésével
a Pesti Színház monodrámaként bemutatatta. Az Egy őrült naplója
színjátszásunk történetében mérföldkővé vált. Ezt a több,
mint 10 évig futó, 500 előadásszámmal büszkélkedő produkciót
mind a mai napig legendák övezik. Számtalan filmben és színműben
játszott és nyújtott elismerésre méltó alakítást Darvas Iván,
ha bárhol kiejtik a nevét, akkor mindenkinek rögtön Popriscsin
szánni való karakterének utolérhetetlen megformálása jut eszébe.
Az biztos, kis hazánkban nincs túl sok olyan szerep, amelyiknek
színrevitele ilyen óriási kihívást jelentene, mint ezé.
Ennek ellenére az Egy őrült naplóját teátrumaink hihetetlenül
sokszor tűzik műsorukra. A Szolnoki Szigligeti Színház Stúdiószínpadán
most március 27-én volt a premierje, ezt az előadást hozták
fel a fővárosba, az Újpest Színházban április 9-én, vendégjáték
keretén belül láthatta a közönség.
A
színjáték elején A köpönyeg című Gogol-novellából azok a
részletek hangzanak el, amik a főhős, Akakij Akakijevics
Basmacskin külsejét írják le. Akakij Akakijevics, a csúnya,
visszataszító, görbe hátú örökös címzetes tanácsos eggyé
válik „magas” hivatalával, a másolással. Ezek a mondatok
hangulatukban, mondanivalójukban teljesen beleillenek az Őrült
naplójába. Basmacskin és Popriscsin úgy hasonlítanak egymásra,
mint két tojás. Mindketten szentként tisztelik feljebbvalóikat,
a cári bürokrácia legapróbb, nem gondolkodó, folyton dolgozó,
azonnal fel-és lecserélhető alkatrészei. A mai „HR-esek”
úgy jellemeznék őket: munkamániások, vagy munkaalkoholisták.
 Egy-két
nyitó szó után már az Egy őrült naplóját hallja a közönség.
Popriscsin első megjelenésekor még nem tűnik bolondnak, de azért
mozgásán, szavajárásán látszik, hogy valami nem
„stimmel” nála. Ekkor kezdi el írni naplóját, aminek első
dátuma még a valós időben, úgy az 1830-as évekre esik.
Ahogyan halad előre a cselekmény, úgy borul el fokozatosan az
agya, naplójának időpontjai sem követik egymást a reális időben,
sőt egyre nagyobb a szakadék közöttük. Az amúgy is a társadalom
perifériáján élő ember előbb a munkáját, majd az otthonát,
végül a szabadságát veszti el, és a zárt osztályon köt ki.
Utolsó naplóbejegyzése pedig valamikor a 2015-ös esztendőre
tehető. Popriscsin szerelmes is, szívének választottja nem más,
mint irodafőnökének lánya. Persze ránézni is alig mer, és
csak úgy távolról csodálja a kisasszonyt. Ez még semmiféle súlyosabb
elmezavarra nem utal, elvégre a szerelem a legszebb érzelem,
amit csak az ember átélhet. Akkor áll be Popriscsin fejébe a
zavar, amikor hallja az imádott leányzó kutyájának a beszélgetését,
amit ez a parányi jószág a másik ebbel folytat. Innentől
kezdve nincs megállás, Popriscsin megindul, és csak gurul lefelé
azon a lejtőn, ami egyenesen a diliházba vezet. Itt, a
„vigyorgóban” már spanyol trónörökösnek, majd királynak
hiszi magát…
Tahi
Tóth László személyesíti meg Popriscsint. Ennek a figurának
az életre keltése az egyik legnagyobb kihívás, ami elé színész
állhat. Tahi Tóth László öt talentumot kapott a Teremtőtől,
és jól sáfárkodik ezzel az isteni adománnyal. Miután a színészmesterség
minden csínja-bínja a kisujjában van, ezért tudja hitelesen színre
vinni ennek a kissé gyengeelméjű karakternek a végzet felé
araszolását, majd a teljes megsemmisülését. Teljesítményéről
csak a legőszintébb elismerés hangján lehet szólni, másfél
órás jelenlétének minden percében ezer színnel alakítja ezt
asz összetett jellemet. A publikum tagjai is szűnni nem akaró
tapssal jutalmazzák a függöny legördülése után. Popriscsin
figurája olyan keskeny mezsgyén mozog, ami a normális embert a
bolondtól elválasztja. A nézőtéren ülők rádöbbenhetnek,
hogy bármelyikük kerülhet hasonló helyzetbe, bárkinek az élete
egyik pillanatról a másikra megváltozhat.
Dr. Petővári Ágnes
|
