|
 2010.05.28.
Ki
volt a belügyminiszter főnöke?
Egy csendes karácsony
előtti hétvégén Kádár János a szokásos év végi vadászatra
ment. Kádár János nem olyan fajta vadászatokon vett részt,
mint például Gáspár Sándor. Ezeken a találkozókon valóban
nem voltak vérgőzös vadállat gyilkolászások. Ezen a szelíd
decemberi szombaton a következő társaság gyűlt össze: Kádár
János, a párt főtitkára; Horváth István belügyminiszter; Váncsa
Jenő, a minden lében kanál mezőgazdasági miniszter, a vadászat
főnöke; ott volt a megyei rendőrfőkapitány; természetesen a
vendéglátó, és más senki. Volt alkalom a lövöldözésre meg
a csendes, pletykálkodó beszélgetésekre. Az egyik résztvevő
rákérdezett Horváth István belügyminiszterre, akiről
tudvalevő volt, nem vérgőzös ember, a belügyminiszteri posztját
mértéktartással töltötte be – mármint a kor viszonyainak
megfelelő mértéktartással. Rákérdezett a partner Horváthra:
– Te, Pista,
hogy tartod a kapcsolatot az öreggel? (Az öreg maga Kádár János.)
– Sehogy –
volt a lakonikus belügyminiszteri válasz.
– Hát hogyhogy?
Mégiscsak ő a főnököd. Te csak KB-tag vagy meg miniszter, ő
meg a gazda.
– Mondom, hogy
sehogy – mondta Horváth, és hozzátette még:
– Egy évben
egyszer eljön hozzánk, a belügybe állománygyűlésre, ott
elmondja azt, amit akar, aztán megy is odébb, mert nemigen
szereti Kádár a rendőröket meg a belügyeseket. Van
tapasztalata belőlük éppen elég.
– Hát
rendszerint a te főnököd Lázár lenne, a miniszterelnök, de
ő meg végképp nem foglalkozik a belüggyel, ő szegény a
gazdasággal bajlódik.
– Hát akkor
kivel tartod a kapcsolatot?
– Gyuri bácsival
– mondta Horváth István belügyminiszter.
– Gyuri bácsival?
Aczéllal?
– Igen, Aczél
György minden héten megjelenik nálunk, magához rendel, és
feladatokat ad. Rangbélileg fölöttem áll, teljesíteni kell kéréseit
vagy utasításait. Így aztán alighanem a belügy munkájáról
és titkairól a legtöbbet Aczél György tudja. Ez egyáltalán
nem változott az évek alatt. A karácsony előtti utolsó napok
egyikén biztos megjelenik ismét és majd újabb munkát ad nekünk.
Aztán a beszélgetőpartnerek
mentek tovább vadat űzni, majd a vadászházban vacsorára terítettek
és hiánytalanul asztal mellé ültek. A tyúkhúsleves után
valaki mondta: szóljatok már az asszonyoknak, hozzanak még a
levesből egy kis csirkelábat. Kádár, a puritán felemelte az
ujját szokása szerint: ha az elvtársak csirkelábat akarnak
enni, szóljanak előre, mert a konyhán az asszonyok azt már
most megették… Ne hozzuk zavarba őket.
Közben a rendre
Aczél ügyelt.
(Képen a két György,
a kultúra sakterei.)
- bégyé –
|
