vissza a főoldalra

 2010.05.28. 

Versenyhátrányban

A magyar mezőgazdaság teljesítménye az Európai Unió Statisztikai Hivatala (EUROSTAT) adatai szerint a globális recesszió miatt 35,6 százalékkal esett vissza 2009-ben a 2008-ashoz képest. Milyen örökséget hagytak ránk az elmúlt nyolc év szocialista kormányai, s mit várnak az új, polgári kabinettől? – kérdeztem Domján Gergely urat, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége alelnökét.

 – 2001-2002-ben megalakultak a családi gazdaságok és munkát teremtettek a vidéken élőknek. Fellendült a sertéstenyésztés, a gyümölcstermesztés. Fákat telepítettek, a gazdák gépeket vásároltak, beruháztak így készültek az EU-csatlakozásra. A 2002-es országgyűlési választások idején az MSZP, s annak jelöltje, Medgyessy Péter kampányában többször hangoztatták, hogy segíteni fogják a családi gazdaságokat a továbbiakban is. Nem tartották be ígéretüket. A Medgyessy-kormány működése elején azzal hozta hátrányos helyzetbe a családi gazdaságokat és a kistermelőket, hogy 60 milliárd forint konszolidációt adott a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok maradványainak. Ezt követően eltörölték a családi gazdaságok addigi kedvezményeit, majd az áfa-emelések során odáig jutottunk, hogy míg 12%-ot kap kompenzációs felárként az őstermelő, addig a mezőgazdasági termékek beszerzési árát 25 %-os áfa terheli. Tehát ezen a téren 13% veszteséget könyvelhetnek el azok a gazdák, akik nem vállalati szinten gazdálkodnak. Ehhez hozzátartozik még, hogy az egészségügyi hozzájárulást az ehót, a gazdákra, az őstermelőkre is kirótták, s ha azt nézzük, hogy ők kényszervállalkozók – saját magukat foglalkoztatják –, akkor ez igen nagy terhet jelent. Továbbá tb- járulék fizetés, és kemény adó is terheli a családi gazdálkodókat. A támogatásokból pedig alig tudnak részesedni.

 – Beszéljünk a támogatásokról.

 – Az EU-csatlakozás felkészülési időszakában a gazdák 8000 Ft  többlettámogatást kaptak hektáronként. Akik gazdálkodtak, őstermelők voltak, azok ezt az összeget két éven keresztül kapták felzárkóztatás címén.

 – Ez nem egy jelentős összeg.

 – Ezen lehet vitatkozni, ám a Medgyessy-kormány ezt a támogatást is eltörölte. Azóta semmivel sem segítették a gazdákat és az őstermelőket. Nekünk versenyben kellett volna lennünk a többi EU-tagállammal. Mi viszont versenyhátrányba kerültünk az eredetileg is kedvezőbb helyzetben lévő, dinasztiákon keresztül gazdálkodó és erősödő nyugati gazdákkal szemben. Mi minden forgó- és termelőeszköz nélkül kaptuk vissza földterületeinket. Ezt a hátrányt a mai napig nem sikerült a magyar őstermelőknek leküzdeni, mert az EU-ból erre nem érkezett forrás, s itthon a konszolidáció a nagy cégeknek, nagy vállalkozóknak jutott. Az is elképzelhető, hogy az EU-ban, a mezőgazdasági vonalon még rosszabb lesz a helyzet. Ha egyenlő elbírálás lenne az EU-n belül, akkor megkapnánk a lehetőséget arra, hogy fel tudjunk zárkózni a nyugati társainkhoz a támogatások szintjén. Az unió egyáltalán nem törekszik a tagországok közötti versenyhátrány megszüntetésére, az országok nem azonos feltételek mellett tudják értékesíteni mezőgazdasági termékeiket, az input anyagok azonos vagy magasabb áron szerezhetők be, az értékesítési árak pedig nyomottak. Jelenleg az állattenyésztésünk lezüllött, külföldről, a jobban támogatott országokból hoznak be 1,5 millió sertést, a tojás pedig Szlovákiából érkezik, mert a baromfitenyésztés is óriási gondokkal küzd. Jelentősen csökkent a szarvasmarha- állományunk is. Ha kimegyünk Erdélybe, örülünk a legelőről hazafelé vonuló tehéncsordák látványának. Ilyet itthon alig-alig láthatunk. További probléma, hogy a Medgyessy-kormány olyan kritériumokat követelt a vágóhidaktól, hogy azoknak a kisebbek nem tudtak megfelelni, s ezért bezártak. A nagyobb vágóhidak pedig megszüntették a kistermelőktől a felvásárlást, így az állattenyésztés visszaesett. A gabonatermesztők is rosszul jártak. Eladatlan gabonakészletek állnak a raktárakban, az olcsó hús miatt nincs annyi állat, amennyi ezt a mennyiséget megehetné.

 – Mit várnak a következő kormánytól?

 – Olyan gondtalanul szeretnénk gazdálkodni, mint a Nyugaton termelő társaink. Csökkenteni kéne a gazdák adminisztrációs terheit. Ha támogatási kérelmet szeretnénk benyújtani, akkor az egyik hivatalból a másikba kell menni a dokumentumokért. Interneten keresztül lehet beadni pl. a gázolaj-támogatáshoz a kérelmet. Esetünkben – a gázolajnál – ráadásul olyan programról van szó, amit lehetetlen jól kitölteni; ezt jeleztem is a VÁM budapesti központjánál. Végül is így hibásan töltöttem ki, s nekem kellett utánajárni annak, hogy befogadták-e a támogatási kérelmet. Ezt követően kijöttek hozzám az adatokat ellenőrizni, de a mai napig egy forintot sem kaptam, pedig februárban indítottam el az eljárást. Ez a személyes példa is mutatja, hogy a töméntelen adminisztrációval nem könnyítik, hanem nehezítik a gazdálkodók életét, gondolok itt a saját vetőmag felhasználásra, az alkalmi munkavállalók bejelentésére és még sorolhatnám a bürokrácia elburjánzásainak „gyöngyszemeit”. Fontosnak tartjuk egy olyan agrárbank megalapítását, amely alacsony kamattal hitelezne a magyar gazdáknak. Ma, ha valaki termel, örül, ha 2-3%-os hasznot tud valamiből produkálni, ez a fennmaradáshoz, s tán egy minimális korszerűsítéshez elegendő. Ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen nagy kamatot számítanak a bankok, s a kérelmező lakására, vagy a földre terhelik rá a hitelt, akkor még szomorúbb kép tárul elénk. Szintén nagyon lényeges a belső piac magyar termékekkel való ellátása. Már egyre több vásárló keresi a magyar árut, aminek örülünk, de arra is ügyelni kell, hogy a magyar termékek egészségesek is legyenek, hiszen sok a visszaélés, hamisítás, s a külföldi árut többször magyarként akarják eladni. A kormányzatnak el kell odáig jutnia az ellenőrzés során, hogy a boltok polcaira kerülő termékek valóban minőségiek, magyarok legyenek, és széles skálán mozogjanak. Az új kormány egymillió új munkahelyet szeretne tíz év alatt teremteni. Egyre több hazai mezőgazdasági terméket feldolgozó üzem jöhetne létre – s ez is a munkahelyteremtés része. Így nem biztos, hogy drágább lenne egy magyar fán termelt gyümölcsből készített ivólé a szintetikus anyagokból álló külföldi üdítőitalnál. Ekkor a magyar agrárium nemcsak minőségi termékeket állít majd elő, hanem a munkahelyteremtés egyik fontos területe is lesz. Jelenleg a helyi beszállítók, termelők alulmaradnak a nagy távolságokról utaztatott árucikkekkel folytatott versenyben, így a helyi gazdaságok, melyek friss termékekkel, rövid szállítással el tudnák látni a vásárlókat, tönkremennek. Azzal, hogy a hazai termelők megélhetését biztosítjuk, visszaadhatjuk a vidéki társadalom önnfentartásának egyik kulcs elemét. Lényeges elem, hogy a természetes körülmények között beérő gyümölcs ízletesebb, mint az ún. „jól szállítható”, vagyis éretlenül leszedett és üvegházhatást okozó gázokkal mesterségesen érleltetett fajták és fajok. A szállításon rengeteg időt lehet megspórolni, védeni lehet a környezetet: míg az import áru napokat, néha heteket áll raktárakban, így az állaga romlik, addig a helyi termék frissebb, jobb marad. A földrajzi távolság lecsökkenésével a szállítás okozta szennyezés lecsökkenthető, a tartósításhoz szükséges kémiai anyagok mellőzhetőek, a minőségi, beltartalmi romlás megakadályozható a termék gyors eljuttatásával a fogyasztóhoz. Jó lenne, ha egy adott régión belül közvetlenül kapcsolódnának bele a helyi gazdák a lakosság, közeli települések intézményeinek – üzemi konyháinak, óvodáinak, iskoláinak – ellátásába. Ilyenkor a közösség pénze helyben marad, helyi gazdaság erősödik. Lényeges, hogy kialakuljon egy biztos kereskedelmi rendszer. Így a helyi termelők megfelelő keretek között értékesíthetik a terményt. A vásárlók, a megrendelők is nyernek, hiszen biztonságos eredetű, jó minőségű magyar áru áll a rendelkezésükre. A vidék tovább élhet, az ország egészségesebb lehet.