vissza a főoldalra

 2010.03.05. 

Hátrányban a „klerikális” város

A Magyar Igazság és Élet Pártja – a Magyar Megmaradás Közössége támogatásával –Esztergomban (5.OEVK.) a párt Komárom-Esztergom megyei elnökét, az országos elnökség tagját, a 43 éves magángazdálkodót, Szabó Zsoltot indítja a tavaszi országgyűlési választásokon.

 –1945 után a kommunisták erőszakkal elköltöztették Esztergomból a megyei intézményeket, sőt Esztergomot még a járási központi státuszából is kifosztották. Mint „klerikális” város, rengeteg hátratételt szenvedett. Mit gondolsz, a megye peremén fekvő város iránt mennyire érezhető a figyelem?

 –A baloldaliakra jellemző az a hozzáállás, hogy minden nekik nem tetsző embert és települést megpróbálnak ellehetetleníteni. Komárom-Esztergom megye központja Tatabánya lett, melyet több kis településből tákoltak össze, s jelenleg is a régi kis falvakat lakótelepi részek kötik össze. A megyeszékhely így nem nevezethető sem történelminek, sem szépnek, sem alkalmasnak annak, hogy egy megye központja legyen. Attól, hogy oda költöztették a megyei intézményeket, még Tatabányát senki nem tekinti valódi székhelynek, hiszen több nagy történelmi múlttal rendelkező város is van ebben a megyében. Ezek közül Esztergom a legjelentősebb, de történelme miatt akár Komárom, akár Tata inkább lehetne megyeszékhely, mint Tatabánya. Esztergom iránt az érdeklődés politikai téren megmaradt, s úgy érzem, a 2010-es választáson ez a város bizonyítani fog. Máig a hazai katolikus egyház központjának tekintik a várost, sőt a Fidesznek is egy komoly megyei bázisáról van szó. Komárom-Esztergom megye még mindig az ország legvörösebb régiója, a kivételt csupán Esztergom jelenti. Ebben a városban a keresztény –polgári pártok mindig kimagasló eredményt értek el.

 –Ha már a hátrányokat említetted: 2009. decemberétől Esztergomtól igen nehéz Komáromba eljutni annak, aki nem személygépkocsival közlekedik. Megszűntették a vasúti vonalat a két város között. Délutánonként pedig csak átszállással lehet autóbusszal Esztergomból Komáromba utazni.

 –Ez valóban abszurd és tragikus, hiszen a megye két jelentős városáról van szó. Ez azt is mutatja, hogy a fővárosnak van országa, s nem fordítva. A másik: nem helyi problémáról van szó. Mindez része a balliberális kormányok vidékromboló politikájának. Bezárták a postákat, megszüntették a szárnyvonalakat, az iskolákat pedig társulásba adták. Utóbbi rengeteg problémát okoz térségünkben. A társulásba adott iskolák már-már annyi pénzt sem kapnak, mint régebben egy adott intézmény. A közlekedés is nagyon nehéz a kisebb települések között. Ezt azért is emelem ki, mert a választókerületemhez nem csak Esztergom, hanem Dorog és még néhány kisebb falu is tartozik. A városban a helyi mozit megszűntették, marad a pláza. Abban bízom, s azon dolgozom, hogy egy esetleges kormányváltás, s egy kétharmados nemzeti oldal meg fogja tudni oldani ezt a problémát, s akkor újra élhető lesz a magyar vidék.

 –Ha már Dorogot említetted, akkor nem lehet homogén választókerületről beszélni.

 –Esztergom mindenképpen jobboldali irányultságú, Dorog pedig egy régi bányászváros, igen elöregedett lakossággal. A fiatalok elköltöztek, s akik ottmaradtak, főleg a fővárosban keresnek munkát. Dorog a mai napig a szocialisták egyik bázisa.

 –Esztergom polgármestere szerint a jelenlegi összevont megyének a város lakói inkább csak a hátrányait tapasztalják.

 –Ez így van. Komárom-Esztergom megyéről csak az ún. rendszerváltás idejétől lehet beszélni. Trianon előtt volt egy jól kialakult közigazgatási rendszer, amit erőszakosan megszűntettek. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. A két megmaradt megyéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte, és immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába: nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait. A II. világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár véglegesen, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya, ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. A fő probléma, hogy ez a megye eléggé kicsi, így két központot kialakítani nem lehetne, de az, hogy Tatabányára került minden intézmény, az eléggé abszurd.

 –Hogyan, milyen programmal tudnál segíteni a választókerületedben élő, krízisbe került családoknak?

 –Ebben a térségben fokozottan érzékelhető, s tapasztalható az, hogy az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedései milyen helyzetbe sodorták az embereket. Igaz nem Esztergomban, de a környező falvakban már 25-30%-os a munkanélküliség. Sokan az előre nem látható „válság” előtt hiteleket vettek fel, nagyrészt lakásra. A hitelt viszont nem tudják visszafizetni az elbocsátások miatt. A Suzuki-gyárban lévő elbocsátásokról sokat lehetett olvasni. Ezeken a családokon elsősorban munkahelyteremtéssel, másodsorban egy komoly közmunkateremtéssel lehetne. A betegeknek és időseknek pedig egy jobb és áttekinthetőbb segélyprogramot kéne megalkotni. Hallottuk a hírt: a kormány mentőövet dobott a krízishelyzetbe került bankoknak. Tehát kinek a kormánya ez a jelenlegi kabinet? A bajbajutott embereknek, vagy a bankoknak? Ez természetesen költői kérdés. A családtámogatási rendszert is újra kell gondolni. A gyermekek közétkeztetésével kapcsolatban is óriási problémák vannak. Többször nem a valódi rászorulók részesülnek ebből.

 –A következőt olvastam az interneten: a magyar autógyártás potenciális központja, az Esztergomi Ipari Park. Mi erről a véleményed?

 –Főleg a Suzuki-gyárról van szó. Valóban lehetne Esztergom a központja a magyar autógyártásnak, de nekünk nem a Suzukiban kéne gondolkodni. Ezzel a céggel óriási problémák vannak. Az egyik: elég komoly adókedvezményeket kap, mondván, munkahelyt teremt. Viszont: a gyárba beérkező autóbuszok többsége Felvidékről érkezik. Az rendben van, hogy felvidéki magyarok is dolgoznak a gyárban, de az már nem, hogy magyarul nem tudó szlovákokat is alkalmaznak, s közben kihasználják az államtól kapott adókedvezményeket, melyeket munkahelyteremtés címén kapnak. A Suzukit pedig hiába reklámozzák úgy: a mi autónk, mindenki tudja, hogy egy idegen márkáról van szó, s a bevétel nagy része külföldre vándorol. Régebben sokszor felvetődött egy saját autógyártás ötlete, de akkor a Szovjetunió ezt nem engedte, gondolom, most a másik unió, az EU ágál ellene. Jómagam amellett vagyok, hogy igen is gyártsunk egy középkategóriás, aránylag olcsó autót.

 –Esztergom város honlapján olvastam, hogy sikerként könyvelik el a Tesco behozatalát a település határába.

 –Ez nem tudom, hogy kinek siker. A kiskereskedők és a kisvállalkozók biztos nem örülnek ennek az akciónak. Egy multicégnél megteremtett munkahely általában hármat vesz el a kiskereskedésben. Bezárnak a hentesek, kisebb butikok, műszaki üzletek. A város kiskereskedői pedig nem tudnak árban versenyezni a Tescóval. Úgy látom, hogy Esztergomban szinte minden erről a bevásárlóközpontról szól. Az egész városban csak ott lehet ingyenesen parkolni, sőt létezik egy olyan terv, miszerint a belvárosban található autóbusz-pályaudvart kiköltözetnék a Tesco mellé. Minden kisvállalkozót üldöznek a különböző ellenőrzésekkel, míg a nagyobb élelmiszerláncolatok áruházaiban minőségen aluli árúkat kínálnak bevételre. S azt sem feledjük el, egy ilyen nagy, multi cégnek a büntetést is könnyebb kifizetni.

 –A Prímás-szigeten már egy-néhány éve működik az élményfürdő. Az más kérdés, hogy nyáron vigyázni kell a hőségben, mert egy árnyékot adó fa sincs a területén, de : valóban erre van szüksége a városiaknak?

 –Az élményfürdő Esztergomnak egy súlyos problémája. 2009 végén már az áramszolgáltató fel akart mondani a számlák ki nem egyenlítése miatt. Úgy tudom, azóta megegyeztek. A lényeg: a fürdő a csőd szélén áll. Még a megnyitás előtt kellett volna azon elgondolkozni: ez a fürdő mennyire térül meg. Párkányban van egy ilyen típusú fürdő, ami olcsóbb az esztergominál, s árnyat adó fák is vannak a területen. Tehát sok helyi lakos jár át a Duna másik oldalára, ha ilyen fürdőélményben akar részesülni.

 –Tavaly nyáron voltam a városban, s azt láttam, hogy a szigeten egy nagyobb szállodát építenek.

 –A Mária Valéria Hotelről van szó, aminek késik az átadása, mert csak a mélygarázs része van meg. Tudtommal a banki finanszírozás szűnt meg a válságra való hivatkozással. Nem vagyok ellene ennek a szállónak, mert a városnak nincs olyan szállodája, ami konferenciák megrendezésére is alkalmas lenne.

 –Mit lehet tudni a város közbiztonságáról?

 –Nem jobb, mint az ország többi pontján. Esztergomban, sötétedés után, a buszpályaudvar környékét fiatalokból összeállt bandák uralják, s ők garázdálkodnak, lopnak, rettegésben tartják a helyieket. Mindezért szükséges a rendőri állomány megerősítése , s az is, hogy legyen visszatartó erő. Amíg a büntetés egy zsebtolvajlásra ilyen alacsony, addig ne csodálkozzunk, hogy „megélhetési bűnözés” jogcímén többen mások zsebében kotorásznak.

Medveczky Attila