|
 2010.03.12.
Nevezzék meg a bűnösöket!
Nem
hisz a kollektív bűnösségben, de követeli azoknak a megnevezését,
akik felelősek voltak a húsz évvel ezelőtti „fekete március”
véres eseményeiért — olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti
Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetének közleményében. Kali
István, az EMNT Maros megyei elnöke és Tőkés András a sajtónak
elmondta: március 19- én Marosvásárhely főterén szeretnék
megszervezni „az igazság fáklyás menetét”, 20-án pedig az
EMNT konferenciát szervez a „fekete márciusként” ismertté
vált eseményekről. A rendezvényekről Kali István urat kérdeztem.
– Azt szokták mondani, az idő megszépíti
az eseményeket, illetve az ún. rendszerváltás történéseivel
ma már kevesen foglalkoznak, mert a napi megélhetési gondok kerülnek
előtérbe. Ez menynyire igaz a „fekete március”-ra?
–
Igaz erre az eseményre is. A regnáló hatalom mindent megtesz azért,
hogy megszépítse a múlt eseményeit. Ugyanakkor ravaszul arra törekszik,
hogy a „fekete márciussal” kapcsolatban megmaradjon az
emberekben a kollektív bűnösség érzése. Ha valaki eljön
Marosvásárhelyre, s megkérdezi a magyaroktól, kik voltak a hibások,
akkor azt a választ kapják: a románok. Ha ezt egy romántól kérdezzük
meg, azt mondja: a magyarok kezdték az egészet. Tehát alig
mondja azt valaki: voltak olyanok, akik ezt az eseményt előre
megtervezték, megírták a „forgatókönyveket.” Mi nem megszépíteni
szeretnénk az eseményeket, hanem az igazságra akarunk fényt
deríteni. Húsz év telt el a „fekete március” óta. Egy
generáció nőtt fel 1990 óta. S mégis: a mai napig nincsenek
megnevezve a felelősök. A fiatalok figyelmét pedig egy pályázattal
szeretnénk felhívni erre az eseményre. Az 1990- es marosvásárhelyi
márciusi események 20- dik évfordulója alkalmából Tőkés László
EU parlamenti irodája és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pályázatot
hirdetett fiatalok számára, 25 éves felső korhatárral, a következő
címmel: Családom fekete márciusa. Írják meg: hogyan élték
meg szülei/nagyszülei a ’90-es márciusi eseményeket. Ez is
hozzásegít a kutatómunkához.
– Azt olvastam: Romániában azonban az
emberölés bűntettének elévülése tizenöt év, a felbujtás,
vagy a kísérlet ennél is kevesebb. Így a büntetés
elmaradhat.
–
Ha már lezárnak bizonyos dossziékat, és megoldottnak tekintik
a kérdést, akkor valóban beszélhetünk az említett tizenöt
évről. Abban az esetben, ha új bizonyítékok kerülnek elő,
akkor ezeket a dossziékat újból meg lehet nyitni. Mi nem fejvadászok
vagyunk, hanem azt akarjuk: nevezzék meg a bűnösöket.
Partnereink birtokában vannak olyan bizonyítékok, melyek
ezeknek az ügyészségi pereknek az újrakezdésében nagy
szerepet játszhatnak. Ezeket a bizonyítékokat többször elküldtük
az ügyészségnek, de ott nem hajlandóak azokaz figyelembe
venni. Ezért is szervezzük meg március 19-én az „igazság fáklyás
menetét”, ahol egy újabb beadvánnyal fogunk az ügyészséghez
folyamodni. Fontos partnerünk a Pro Európa Liga, ami 20 éve vívja
ezt a harcot, s most mi ehhez a jogi folyamathoz csatlakozni
fogunk. Ez a rendezvény arról szól, hogy felhívjuk a figyelmet
arra: itt óriási jogi problémáról van szó. Ha egy stáb
kimegy azokba a román falvakba, ahonnan annak idején megérkeztek
a magyarverők, s megkérdezik, kik hangolták őket erre a
cselekedetekre, akkor a románok neveket mondanak. Ezeket a
neveket viszont az ügyészség nem akarja elfogadni.
– Tanítják-e hivatalosan, s ha igen,
akkor milyen módon ezeket az eseményeket?
–
Tudtommal csupán a napjaink történetében említik ezt a
tragikus történetet, de ha megnézzük a történelemoktatás
folyamatát, látjuk, nincs idő, nincs elegendő óraszám arra,
hogy ideáig eljusson a tanár a diákokkal. Egy kényes esetről
van szó, ezért sem foglalkoznak ezzel alaposan a tankönyvek.
– Ez a 19-ei fáklyás menet kizárólagosan
EMNT-s rendezvény lesz? Mert több felvetést olvastam különböző
fórumokon, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kisajátítja
ezt a megemlékezést.
–
Szó sincs róla. Ha ezek a „jóakaratú” emberek odafigyeltek
volna a sajtótájékoztatónkra, akkor tudhatnák: mi vagyunk a
kezdeményezők, de bárki csatlakozhat hozzánk, aki jó szándékkal
segítene ebben a témában nekünk. Tehát nem zárt és kisajátított
rendezvényről van szó.
– Tőkés László szerint csak a
nacionalista provokáció bűnöseinek felelősségre vonása, az
egymás ellen uszított románok és magyarok összefogása
moshatja le a város hírnevén esett szégyenfoltot. Hogyan is állunk
ezzel az összefogással? Hiszen, pont a népirtással vádolt Gusának
szeretnének a városban egyesek szobrot állítani.
–
Az összefogás nem lesz egyszerű, s nem is egy rövid folyamat
eredményeként fog megszületni. Mi ezzel a rendezvénnyel azt
szeretnénk üzenni, hogy a kollektív bűnösséget mossák le.
Ha kimondják Marosvásárhely nevét, akkor előbb-utóbb az
1990-i eseményre asszociálnak az emberek. Mást alig mondanak városunkról.
Meg kell érteni: mi nem vádoljuk egymást, hanem csupán a bűnösök
megnevezését szeretnénk. Ha ez bekerül a köztudatba, akkor könnyebben
lehet összefogni magyarnak a románnal, hiszen a történelem
sajnos úgy hozta, hogy közös hazában kell élnünk. A
Gusa-szobor esete egy külön ügy. Bizonyos embereket komoly
gazdasági érdek fűzi ahhoz, hogy ez a szobor a városban álljon.
Azt nem lehet mondani, hogy a románság akarja ezt a szobrot,
mert vannak olyan román értelmiségiek, akik szintén
tiltakoznak a szobor ellen. Reméljük, hogy arra a talapzatra,
amiről már egy Antonescu lebukott, nem fog felkerülni egy
Gusa-szobor.
– Mi lesz a 19-ei, s mi a 20-ai rendezvény
programja?
–
Március 19-ére az igazság és tolerancia fáklyás menetét
szervezzük. A menet stációi ott lesznek, ahol a forradalmi,
ellenforradalmi események zajlottak. A kultúrpalota elől indul
a menet, s fel fogunk menni a régi RMDSZ-székházhoz, ami most a
táblabíróság épülete. Pont azért, mert a volt székháznál
történtek a legszörnyűbb atrocitások. A felbőszült csőcselék
megtámadta a magyar nemzetiségűeket, majd az RMDSZ székházát
fejszékkel, husángokkal kezdte ostromolni. Mintegy 75 fő magyar
rekedt az épületben, köztük a híres író, Sütő András is.
A rendőrség a segélykérő telefonhívások után sem sietett a
védelmükre. Később a helyszínre érkeztek a rendőri és
katonai egységek, amelyek parancsnoka, Ion Judea ezredes személyesen
garantálta Sütőnek és a bennrekedt magyaroknak a szabad
elvonulást. Azonban, amikor az ostromlottak kijöttek, a román tömeg
láncokkal, botokkal verte őket. Ekkor veszítette el Sütő András
fél szeme világát. Március 20-án magyar- román konferenciát
szervezünk „Közös múlt-közös jövő –együtt Európában”
címmel. Ide magyar és román EP-i képviselőket is meghívtunk.
Jeles előadói lesznek ennek a konferenciának, s még zajlanak
az egyeztetések, ezért nem akarok senkit sem megnevezni. Mi azt
mondjuk: a jövőt csak úgy lehet megtervezni, ha nem a hazugságra
építjük, ezért be kell vallani a múlt eseményeit. A
konferenciát követően egy hatalmas ökumenikus liturgikus eseményre
kerül sor a Vártemplomban.
Medveczky Attila
|
