vissza a főoldalra

 2010.03.12. 

Kultúrkincseink ápolásáért

Pécsi Főegyházmegye alapításának tavalyi, ezeréves évfordulója alkalmából több, míves kötet jelent meg a szekszárdi Schöck Gyula gondozásában. Ezekből a pápa könyvtárába is kerültek példányok. Az egyik figyelemreméltó munka a Pécsi Missale (misekönyv) hasonmás kiadása. Erről, s a kiadás körülményeiről Schöck Gyula kiadót kérdezem.

 – Maga, az eredeti misekönyv, a XV. században készült. Sőt nem kell egyes számban beszélni, mert akkor több példány is készült a másolóműhelyekben. Kinek a megbízásából készítették ezeket?

– A XV. században az esztergomi mellett a pécsi volt az egyetlen magyar püspökség, amelynek misekönyve nyomtatásban is megjelent, ez valószínűleg Pécs akkori püspöke, Ernuszt Zsigmond mecénási szerepének volt köszönhető. A Missale Quinqueecclesiense, más egyházmegyei korabeli misekönyvhöz hasonlóan, helyi vonatkozásokkal egészült ki. A püspökségenként változó szentek tiszteletén kívül az egyik pécsi rubruma – piros színű szövegrész – például egy Pál püspök által elrendelt körmenet lefolyását ismerteti: az úrnapját követő pénteken böjttel egybekötött körmenetet vezettek a pécsi vár mögötti dombra az állandósult rossz időjárás ellen. A Pécsi Missálét – melynek ma négy példánya ismert – Johannes Paep budai könyvkereskedő megrendelésére nyomatta Velencében a nevét egyébként fel nem tüntető Johannes Emericus. A négy kötet közül – az első 1487-ben készült – egy pergamenpéldányt őriz jelenleg a Pécsi Püspöki Kincstár. A november végén befejeződő pécsi egyházmegyei millennium alkalmából e példány fakszimile kiadása látott napvilágot a közelmúltban.

– Igaz, hogy a fennmaradt példányokból egyik sem teljes? Akkor így nem hiányos a hasonmás kiadás?

– Nem az, sőt a miénk, a hasonmás az egyedüli, ami teljes. Az 1499- ben, Velencében nyomtatott Pécsi Missáléből négy példány létezik már csak Magyarországon, és egyik sem teljes. Légkondicionált termekben őrzik őket, s szinte még a kutatók sem nyúlhatnak hozzájuk. Szerencsére, ami az egyik könyvből hiányzik, az a másikban megvan, így a hasonmás kiadvány hiánytalan. Az Országos Széchényi Könyvtár segítségével, az ő példányukban meglévő két fóliót – azt ami a pécsiből hiányzott – tehát négy oldalt sikerült pótolni. Most minden együtt van és kutatható.

– Ez az első munkája az egyházmegyénél?

– Nem, amióta Mayer Mihály a pécsi püspök, azóta folyamatosan dolgozom az egyházmegyénél. Fotózástól kezdve a könyvkészítésig elég sok munkát végzek.

– Ötszáz számozott példányt készítettek. Azért, ez nem kis feladat. Milyen technikával dolgoztak?

– Egy hazánkban még nem alkalmazott technikával. Két helyen folyt a nyomdai munka. A munka egyik része a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.-ben készült, ofszet nyomásos technikával. A nyomda hajlandó volt arra, hogy az általánosan bevált 60-as, 80-as rács helyett 133-ast nyomjon, s ilyen még nem készült Magyarországon. A másik rész, az ausztriai Print and Art Faksimile GMbH munkája. Ők az aranyfóliázást végezték el. Nagyon finom részletekig adták vissza az eredeti aranyozást. A kötés, amely a Pécsi Egyházmegyei Kincstárban őrzött eredetit utánozza, a Bodrogi és Társa Kft. gondosságát dicséri. A hasonmás, és a hozzá tartozó tanulmánykötet egy fadobozban került elhelyezésre.

– A feladat nagyon nemes, de megtérül az a több tízmillió forint, amit ráfordított erre a munkára?

–Volt bennem egy elég nagy hiúság is. Mondhatni presztízsmotiváció. Ötven éves kor felett egy olyan munkát is el kell készíteni, ami bizonyítja eddigi tudását a szakembernek. Ez a fajta kiadói tevékenység Európában már több éve működik. Országonként maximum két kiadó foglalkozik ilyen tevékenységgel. Jómagam tehát több európai országban már régóta létező igényes hasonmás könyveket kezdtem kiadni olyan céllal, hogy a jelentős vásárlóerővel rendelkezők kincsképzési szándékkal ezekbe helyezzék el megtakarításaikat. Ezeknek a könyveknek az értéke a banki megtakarítások kamatait meghaladó mértékben kellene, hogy nőjenek. A kiadás valóban alkalmas a kincsképzésre, értéke várhatóan megmarad, illetve növekszik. Engem nem anyagi haszonszerzés vezérelt, hanem az, hogy ezek a régi könyvek – pl. a Pécsi Missale – nem kutathatók. Mi egy sorozatot tervezünk, s ha jól halad az eladás, akkor a közgyűjteményeknek is juttattunk ezekből a könyvekből. Hiszen a hasonmás kiadások kutathatók, mert mindenben megegyeznek az eredetivel. Az egyik újságíró szerint, még a koszfoltok is megegyeznek. A köteles példányon felül az Országos Széchényi Könyvtárnak négy példányt adtunk, s bízunk abban, hogy a meglévő, és felnövekvő filológusgeneráció hozzájuthat ezekhez a hasonmás könyvekhez.

– Az árat meg sem merem kérdezni, de azt igen: főleg műgyűjtőket, közintézményeket keresnek fel a Pécsi Missalével?

– Így van. Létezik egy réteg, aki ezeket a könyveket gyűjti. Bármennyi pénze van, ilyen könyvet eredetiben nem kap meg, hiszen egy 500 éves misekönyvnek nincs piaci ára. Ellentétben az osztrák, svájci, olasz kiadók hasonló könyveinek árával, hozzávetőlegesen 15 ezer euróval, mi 98 ezer forintban határoztuk meg a missale hasonmás kiadásának árát. Azért lett ennyi, mert nálunk magasabb összegért kevesen vennék meg. Mi azt akarjuk, hogy a könyv jusson el minden olyan egyetemi közgyűjteménybe, hogy akit érdekel a téma, az hozzáférhessen. Mi a hozzánk beáramló pénzből nem fogunk meggazdagodni, hanem átcsoportosítjuk a bevételt arra, hogy abból újabb hasonmás kötetek szülessenek. Szándékom tehát, hogy az egyes eladások hasznát új facsimile munkákra fordítjuk, illetve karitatív módon, példányokat juttatunk el közkönyvtárakba a megjelent darabokból. Ilyen módon biztosítja, hogy az eredeti kiadásban nem hozzáférhető könyvek a kutatást és az általános művelődést is szolgálják. A missalét egy tanulmánykötet kíséri. A tanulmánykötetben három tanulmányt olvashatunk. Fedeles Tamás, aki a Pécsi Egyházmegye múltjának avatott szakértője, a missale megrendelőjének, Ernuszt Zsigmond püspöknek portréját rajzolta meg. Az egyházmegye története részleteinek tisztázása, illetve a humanista főpap életének bemutatása mellett a tanulmány hangsúlyozza a Jagello- kor művelődéstörténeti újraértékelésének szükségességét. Török József professzor úr a pécsi misekönyvet ismerteti. Pohánka Éva a pécsi misekönyv fennmaradt négy példányának a történetét írta meg.

– Mekkora rutin kell ahhoz, hogy egy ilyen munkát elvállaljon az ember?

– Legalább húsz év szakmai rutin szükséges ahhoz, hogy egy ilyen munkát elvállalhasson egy kiadó. Fotózás, tördelés, szerkesztés, a könyvtest papírjának és a borító anyagainak kiválasztása, a nyomtatás és az értékesítés megszervezése. Figyelni kell arra, hogy mit mivel lehet megvalósítani. Arra, hogy melyik nyomda képes kompromisszum nélkül nívósan elkészíteni egy ilyen munkát. Arra, hogy milyen legyen a papír minősége és annak szállítója mennyire megbízható.

– Őszentségének tavaly novemberben adták át az első számozott példányt. Ön is ott volt akkor a Vatikánban?

– Igen, de a helyi protokoll szerint csak tisztes távolságból figyelhettem az eseményeket. A megyéspüspök, papokból és hívekből álló népes zarándokcsoporttal járt a Vatikánban 2009. november 16-tól 21-ig. A pápai audiencia szerdai napokon történik. Őszentségének november 18-án adta át Mayer Mihály püspök úr a misekönyvet.

– A vatikáni könyvtárban menynyi pécsi témájú kötet található?

– A vatikáni könyvtárban van már két másik innen származó kiadvány is. Az egyik Janus Pannonius újratemetésekor jelent meg, a költő latinul írt verseivel. A másik az egyházmegye történetét dolgozza fel.

– Mi lesz a következő Schöck-kiadvány?

– Remélem nem haragszanak meg az olvasók, de erről nem szeretnék beszélni, mielőtt nem kerül nyomdába a könyv. Azt elárulom, két munka is szóba került. Önök lesznek az elsők, akikkel közölni fogom, ha újabb hasonmás kiadás jelenik majd meg.

Medveczky Attila