|
 2010.03.12.
Az 1945-ös Nemzetiségi statútum
Hatvanöt
esztendővel ezelőtt, 1945. március 6-án alakult meg a
Groza-kormány, ez és a Nemzetiségi statútum elfogadása
alapfeltétele volt annak, hogy Petru Groza és Sztálin március
13-i táviratváltása nyomán Észak-Erdélyben újra engedélyezte
a román közigazgatás bevezetését az a szovjet hatalom, amely
ezt megelőzően az észak-erdélyi román atrocitások miatt (Szárazajta,
Csíkszentdomokos, Egeres stb.) kitiltotta a tömeggyilkosságokra
és vérengzésekre vetemedő félkatonai alakulatokat és a
helyi, meg a magasabb szintű adminisztrációt megszálló személyeket.
Ezzel a táviratváltással voltaképpen diplomáciai szempontból
eldőlt az a dilemma, hogy Erdély egésze vagy ennek egy része
tartozzék-e Romániához. Egyik felső-háromszéki tanár ismerősöm,
aki neve elhallgatását kéri — máig sem értem, miért —,
idejében figyelmeztetett ennek az évfordulónak, illetve az
egykori Nemzetiségi statútumnak a fontosságára, különösen
napjainkban, amikor a parlament új nemzetiségi törvény elfogadására
készül. Kedves barátom, aki a szamárvezetőt adta — a
nemzetiségi kérdésre vonatkozó 1945—46-os események és
rendeletek kronológiáját —, nyomatékkal hívta fel a
figyelmemet arra, hogy 1946-ban a párizsi békekonferencián
nemcsak a szovjetek, hanem a Szövetségi Hatalmak is elismeréssel
szóltak az 1945/86. számú romániai törvényről, amely,
mindannyian tudjuk, éppen azért került elfogadásra, hogy Erdély
hovatartozását eldöntse. Mindehhez, persze, hozzájárultak az
észak-erdélyi magyar baloldal akkor formálódó politikai
alakulatai is, a dél-erdélyi magyar baloldaliak pedig ennél is
tovább mentek, és a teljes romániai magyar behódolást támogatták.
(Az észak-erdélyi baloldal egy része is elégedetlen volt a
Groza-féle Nemzetiségi statútummal, amelynek hangot is adott,
de a kommunista irányítás alatt álló MNSZ nagy gőzzel agitált
Erdély Romániához csatolásáért.)
A jelenlegi romániai helyzet annyiban mérhető össze az
1945—46-os évek politikai sodrásaival, hogy a magyarság Kárpát-medencei
háború utáni szorongattatásával ha nem is azonos, de az
akkorihoz hasonló magyarságot bekebelező vagy kiszorító törekvéseknek
vagyunk tanúi és szenvedő alanyai — lásd a szlovákiai és kárpátaljai
eseményeket — , mi több, van, ahol az akkori diszkriminatív,
a magyarság egészét bűnös nemzetté nyilvánító dekrétumokat
megerősítik, és ezek miatt a magyarkérdésnek újra meg újra
európai fórumok elé kell kerülnie. Mindezt Romániára
vonatkoztatva nem elhanyagolandó a román kormányzatnak az az
igyekezete, hogy — Traian Băsescu szóhasználatával élve —
„az egy vérből való románokat" egy nemzettestben egyesítse.
Ez alájátszik annak, hogy a magyar politikusok — a határ belső
és külső oldalán — a behódolást és szélsőséges ködevést
is elkerülve, parlamenti és diplomáciai eszközökkel olyan
nemzetiségi törvény elfogadásáért küzdjenek, amely olyan
jogokat tartalmazzon, és ezek alkalmazhatóságát garantálja,
amelyek a saját maguk számára is megfelelnének.
A
múlt évben a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában,
a Communitas Alapítvány — tehát az RMDSZ — támogatásával,
mintha időzítették volna, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston
összeállításában és előbbi bevezető tanulmányával
megjelent az Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar
Népi Szövetség történetéhez, 1944 — 1953 című, 600
oldalas kötet. A vaskos dokumentumgyűjtemény és a bevezető
tanulmány megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen a mai
nemzetpolitikák alakításában. A kötet a Bukaresti Nemzeti Központi
Levéltárban előkerült, a Magyar Népi Szövetség mostanig
elveszettnek vélt iratanyagára alapoz elsősorban, és emellett
más forráshelyek témára vonatkozó dokumentumait is képbe
hozza.
A mai kutató, a téma iránt érdeklődő és — főleg
— a nemzetiségi törvény megalkotói/jóváhagyói számára A
hatalomba került kisebbség politikai magatartását és sorsát
szemléltető fejezetet különösképpen ajánljuk azzal a céllal,
hogy az akkori hibák, tévedések ne ismétlődhessenek meg, és
a beilleszkedés mértéktelen vágya vagy kényszere ne vezessen
az érdekvédelmi szervezet pusztulásához, mint az MNSZ esetében.
Dr. Petru Groza 1945. március 8-án Sztálin marsallhoz intézett
táviratának azt a passzusát kívülről illik tudni, miszerint:
„A román kormány tudja, hogy annak a közigazgatásnak, amely
bevonul ebbe az országrészbe, védelmeznie kell az együtt lakó
népek jogait, s módszerében az egész lakossággal szemben az
egyenlőség elveit kell meghonosítania."
Sztálin március 9-i válaszából: „Tekintetbe véve,
hogy az új román kormány, amely most vette át az ország kormányzását,
Erdély területén a kívánatos rendért és csendért, a
nemzetiségek jogainak biztosításáért... felelősséget vállal,
a szovjet kormány elhatározta a román kormány kérésének
teljesítését, s az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti megállapodás
értelmében a román kormány közigazgatásának Erdélybe való
bevezetését megengedi."
A későbbiekben, ha valakinek más gondolata támadt, vagy
elképzelése született Erdély sorsáról, azt koncepciós
perekbe fogták, kivégezték vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték.
És nem kerülhették el sorsukat az MNSZ vezetői sem.
Sylvester
Lajos
(Forrás: erdely.ma)
|
