vissza a főoldalra

 2010.03.17. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 11. száma!

A MIÉP MÁRCIUS 15-EI RENDEZVÉNYÉNEK HANGANYAGA
A www.kincsemradio.hu –n!

Csurka István: A magyarság emancipációja (2.oldal)

A Jobbik az MSZP csodafegyvere. Március elején a „Hetek” című abszolút hitközségi lap címoldalán Vona Gábor volt látható Ádám paradicsomi pózában, amint leszakítja a tiltott gyümölcsöt a fáról. Igaz, nem almát, hanem kövér narancsot. Aláírva pedig valami olyasmi volt, hogy már csak az a kérdés, mennyit tud Vona leszakítani a Fidesz-fáról. A cikk, bent a lapban aztán el is árulta, hogy abban bíznak, hogy sokat és annyit, hogy a kétharmados Fidesz-győzelmet mindenképpen megakadályozza. A „Hetek” című lap olyan materialista közegben tenyészik, hogy amiben ott bíznak, azért tesznek is valamit. S tesznek, bizony! A március 16-i Kossuth reggeli híradó, a hírhedt 180 perc a márciusi ünnepélyekkel – kampánygyűlésekkel foglalkozva időben legtöbbet a Jobbik gyűléséről beszélt, a legtöbb felszólaló saját hangon szólalt meg, s a szerkesztés talmudista ravaszsága folytán minden más pártról szóló tudósításba is bele volt szőve a Jobbik. Mint ellenfél, s mint sikeres párt. Március 15-én aztán az egyik Jobbik-szónok egyenesen odáig ment a győzelemre törés mámoros hitében, hogy Balóné Morvai Krisztinát már a köztársasági elnöki székbe ültette és elmondta, hogy a hölgynek, Balónénak két pecsét lesz a kezében: egy „magunkfajta” és egy „maguk fajta” – a magukfajta a goj, a magyar – és ő dönti el, kinek a kérvényére melyiket teszi. Mert ő lesz az elnök. Ez ugyebár, még akkor is, ha ezt a bornírt jobbikos felszólaló nem érzékeli – Göbbels-i. Ő mondott valami nagyon hasonlót a most tagadni tiltott holokausztidőkben, hogyaszongya „ver Jude ist, das bestimme ich”, vagyis, hogy ki zsidó, azt én határozom meg. (Így lesz, Krisztina, és maga-magáról hogyan fog ítélni…?) Ez azt jelenti, hogy most még vastagon benne vagyunk a holokausztipar korszakban. Mindkét orgánumot, a „Hetek”-et és az MR-1 reggeli híradóját is ugyanaz a kéz szerkeszti, azonos törekvésekkel. A MIÉP Hősök terei rendezvényéről, amelyen több más mellett az itt kifejtett kérdések is szerepeltek, egy büdös szót nem szólt a közszolgálat. Mert mi változatlanul elhallgatásra vagyunk ítélve, már csak a Jobbik sikere érdekében is. No meg azért, mert a szerkesztők mind zsidók és zsidó érdeket képviselők. Mert nem a tömeg számít ugyebár. Hiszen a MIÉP rendezvényén, ha a korábbi MIÉP-tömeghez mérten kevesebben voltak is, mégiscsak többen gyűltek össze, mint amennyi ember a szűk és rövid Pilvax közbe befér, még ha ott a középkori szűkösségű szép utcában holokausztkori vagonzsúfoltsággal préselik is össze az embereket. Bokros pedig szinte magának beszélt a Jókai téren, talán a Bábszínház előtt – ha

 Nyílt népirtás Magyarországon (5.oldal)

Wéber Tünde: A befektető nem karitatív szervezet, minél nagyobb haszon eléréséért küzd. A maga szempontjából igaza van, ugyanakkor az államnak is igaza lenne, ha a törvényes kereteken belül szigorúbb feltételekkel kötne szerződést. Több haszon jusson nekünk is, hiszen a kitermelés helye itt Európa közepén van előnyös szállítási feltételek között. Tehát nem az a baj, ha a külföldi az általunk elérhetetlen ásványkincs kitermelésével haszonhoz jut, hanem az, hogy mi nem részesülünk tulajdonosi, helyzeti előnyünkből arányosan a haszonból. Ezen kellene változtatni, akár törvénymódosítással is.  

Borbély László: „Hanyatló napba néz hanyatló nép fia”

Találkozásaim Raksányi Gellérttel (7.oldal)

Az a művészet értelmetlen, aminek nincsen hatása. A forradalom vérbefojtása után leginkább az foglalkoztatott minket, hogyan alakul színházunk szellemisége az elkövetkezendő időszakban. Ahogy teltek-múltak az évek, sajnos az elidegenülés korszaka következett, már nem a színész meg az emberábrázolás volt a fontos, hanem a koncepció. 1956- ig műérvényesítőnek kellett lennie az előadásnak, utána már nem. A rendező öncélúsága lett a mindenható. Erről addig szó sem lehetett. A Nemzeti Színház „hatalmas bölényeit” térden állva rendezték. 1962-ben Major úgy gondolta, hogy üzen a mának. Megrendezte a Bánk bánt. Biberachot alakítottam, s a premier után ezekkel a szavakkal gratulált egyik orvos barátom: „Kutyám, te jó vagy... de tudod, én sok sofőrt boncoltam, aki nem volt hibás.” Major mindig úgy gondolta, hogy üzenni kell a mának. Gyerekek, meg ne kérdezzétek, hogy szerettem-e a Majort, mert ez egy hihetetlenül bonyolult kérdés. Neki több korszaka volt, mint a Picassónak. Majd ha lesz egy szabad hetetek, elmondom…

 Szeretnék tenni a hazámért

Megyesi Károly, a MIÉP berettyóújfalui országgyűlési képviselőjelöltje (9.oldal) (Kovács Attila interjúja)

A mezőgazdasági termékek helyi feldolgozását kellene szorgalmazni. Kis malmok üzembe helyezésével növelni, ugyanakkor egyszerűsíteni lehetne a gabonanövények, azok közül is főként a búza feldolgozását. A mostani nagy malmok többnyire nem vállalják kis mennyiség őrlését, mert félnek a búza fertőzöttségétől. A napraforgó esetében szintén helyi olajütők felállítása lehetne a megoldás, ahol a kistermelő feldolgoztatja a megtermelt terményt.

 MIÉP-es élet a nyugati végeken

Hegedűs Tamás és Hersics Attila, a MIÉP Vas megyei országgyűlési képviselőjelöltjei (9.oldal) (Kovács Attila interjúja)

Hegedűs Tamás: Éppen ideje, hogy nemzeti érzelmű és jobboldali politikusok vegyék át a város képviseletét az országgyűlésben. Magam részéről – a magyarsághoz hű és nemzetben gondolkodó polgárok ügyének felkarolása mellett – elsősorban a hozzám hasonló problémákkal küszködő kisvállalkozókat szeretném képviselni, az ő helyzetüket javítani az országgyűlésben. Vállalkozói tevékenységem során megtapasztaltam ugyanis, hogy hiába van szükség a munkámra, hiába igénylik az emberek azt, hogy dolgozzak nekik, az óriási adóterhek, a járulékok kifizetése igen megdrágítja számukra a gépeim, a vállalkozásom igénybevételét. A kisvállalkozások ellehetetlenítését szolgálja az olyasféle elképesztő előírás, amely szerint a leszámlázott munkák adóját be kell fizetni, függetlenül attól, hogy a megrendelő kifizette- e a munkát, vagy sem.

 Az állam teremtsen munkahelyeket

Szabó Lászlóné, a MIÉP kazincbarcikai országgyűlési képviselőjelöltje (10.oldal)

Kazincbarcika és környéke legégetőbb, legsúlyosabb kérdése ezek közül a munkanélküliség. A Sajó-völgye mindig is ipari fellegvár volt, amely a nehézipar hanyatlásával egy időben szűnt meg. A nagy vállalatok megszűnésével drámaian lecsökkent a munkahelyek száma is. Ennek következtében sok ember él máról-holnapra, küzdve a nélkülözéssel, a szegénységgel. A segélyezési rendszer rossz, és bár a segélyek a túlélést elősegítik, de nem adnak semmiféle jövőképet a munka nélkül tengődők számára. Ha nem oldjuk meg a munkanélküliség problémáját, akkor ez a probléma azokat is eléri, akik ma még nyeregben érzik magukat.

 Az értelmiség árulása

Születésnapi beszélgetés A 65 éves Kligl Sándor szobrászművésszel (11.oldal) (Medveczky Attila)

Jelenünkben a figurális művészet már nem számít kortársnak. Kortárs az, ami nonfiguratív. Számtalan brutális vizuális és zenei inzultust kell elszenvednünk. Főiskolás koromban – a szocializmus kultúraellenes aerájában – a könyvtárakban lehetett csupán az avantgard művészettel találkozni. Akkor „tiltott gyümölcsnek” számítottak a nonfiguratív megközelítések. Az Egyetemi Színpadon vetítették az egzisztencialistákról és Daliról szóló filmeket. Alkatilag viszont nem akartam soha nonfiguratív, konstruktív, absztrakt műveket alkotni. Manapság szinte kinézik azokat az alkotókat, akik figurálisan alkotnak. Az egész történet 1945 után, a szocreál felbukkanásával vette kezdetét. Mindezt azért mondom, mert sokan emiatt fordultak a nonfigurativitás felé. Véleményem szerint a szocreál nem kompromittálhatja a figuralitást, ahogy a mozgalmi dalok sem a zeneművészetet. 1990- ben tereinkről eltűntek a múlt rendszerhez köthető kommunista politikai emlékművek, szobrok. Jómagam Szegeden a volt szovjet emlékmű helyére Szent Istvánt és Gizella királynét mintázhattam, a régi Lenin-monstrum helyén pedig a Doni áldozatok emlékére készült szobrom áll. Az is ide tartozik, hogy ha a műkereskedelemnek áru kell, s ha nincs elég jó művész, akkor a semmit kell megideologizálnia ahhoz, hogy piacképes legyen. Engem a nonfiguráció sosem elégített ki, vég nélküli variációs vázlatnak, játéknak érzem, s várom a folytatást, a művet. A befejezettséget keresem. A művészetet nem kell, s nem lehet kitalálni, csak folytatni és gazdagítani kell.

 „Ajándékot küldtek a kanadai magyarok a székelyföldi árva gyerekeknek. Az adományt székelyföldi jószolgálati nagykövetként Pomázi Zoltán, az Új Bojtorján Együttes énekese juttatta el a csíksomlyói Csibész Alapítványhoz.” – olvasható az erdely.ma honlapon. Erről a jótékonysági akcióról Pomázi Zoltánt kérdezte Medveczky Attila. (12.oldal)

 Szőcs Zoltán: Kinek használ? (15.oldal)

Igazából véve semmi értelme sincs a kampányolásnak: az országnak elege van a piros szegfűs gátlástalanságból, a Fidesz fog kormányt alakítani, az MSZP törpepárt lesz, az SZDSZ és az MDF megszűnik. Másképp nem lehet. Ezek a tények vehetők fixre. Hogy az LMP bejut vagy nem jut be, talán kétesélyes, de kit érdekel? Engem biztos, hogy nem. Ennél lényegibb kérdés, hogy a szürkeállomány nélküli Jobbik hány százalékot tud majd összebűvészkedni magának a nagy semmivel, amit politikailag jelent. Őszintén remélem, hogy nem olyan sokat, mint azt vélelmezik a közvélemény-kutatók.

 Ezrek a menekülttábor ellen (15.oldal) (Medveczky Attila interjúja)

Tavaly, november végén írta az egyik kárpátaljai magyar internetes lap, hogy Dercen és Fornos település közt elterülő 17 hektáros földön menekülttábort szeretne az ukrán belügyi tárca létesíteni. Akkor a lakók tiltakoztak, s mikor tavaly a témával kapcsolatban felhívtam Fodor Istvánt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi elnökét, azt mondta: úgy néz ki, a belügy eláll a tervtől. A közelmúltban viszont újra napirendre került a menekülttábor ügye és március 11-én újfent tiltakozott a két település lakossága.

–Elképzelhető, hogy csak a választások miatt érkeztek önökhöz megnyugtató hírek? – kérdezem Fodor Istvánt, a KMKSZ derceni járási elnökét.

–Valószínűleg így van, de mi tudtuk, hogy ezt a tervet újra előveszik majd a minisztériumnál, hiszen már többször megkísérelték azt, hogy az egykori szovjet katonai objektumban menekülttábort létesítsenek. A március 11-ét megelőző délután kaptunk nem hivatalos forrásból egy információt arról, hogy másnap szeretné átadni az objektumot az ukrán hadügyminisztérium a belügyi tárca hatáskörébe. Erről január 6-án született egy rendelet, amit Timosenko, akkori miniszterelnök írt alá.  

Újabb közös Népszabadság - Jobbik akció (1.oldal és 19.oldal)

Természetesen a Népszabadság nagy terjedelemben számol be a szuperhősök képességeivel rendelkező Jobbik-delegált sikeréről. Arról valahogy elfelejtett beszámolni a szocialista lap, hogy valami ezoterikus csoda folytán a Jobbik képviselőjelöltjeinek éppen véletlenül leginkább február 18-19-én sikerült összegyűjteni a kopogtatócédulákat. Nyíregyházától Sopronig mindenhol. Jónéhány helyen az MSZP jelöltjével éppen egy napon. Véletlenül. Február 8-án kezdték el kivinni a cédulákat, a valódi gyűjtés a legtöbb helyen 11-én indult meg, és láss csodát, 7 nap alatt már meg is volt a 750 darab. 1993 óta minden választáson gyűjtök kopogtatócédulát. Pontosan tudom, hogy mennyi idő alatt lehet összeszedni 750 darabot. 1 ember naponta átlagosan 10 darab cédulát tud összeszedni, ha csak azt csinálja. A nagy apparátussal, mélyen beágyazott pártoknak is hetekre van szükségük, de legalábbis az első kettőre mindenképpen. Hacsak nem az önkormányzati adattárból dolgoznak. A MIÉP csúcspontján, a 98-as hatalmas cédulaáradás idején is csak a végén, az utolsó hetekben tudta beadni a jelöltek túlnyomó többségét. Nem úgy a Jobbik, ez a csodacsapat, ami még 2006-ban az ország felével sem tudott megbirkózni, sőt éppen a negyedét teljesítette a jelöltállításnak, de most az alacsonynövésű szervezőzseni, ez a vékonydongájú Trockij úgy megszervezett mindent, hogy egy hét alatt már le is adták, már el is fogadták a jelölteket. Mire volt ez a sietség? A jelölt elfogadását a választási törvény alapján három napig lehet megtámadni. Mivel a Fidesz is csak március elején tudta leadni a cédulákat, így a Jobbik jelöltjeit maximum az MSZP támadhatta volna. Nekik viszont eszük ágában sem volt.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu